Semmi kötődés, csak mostanában ez a dal sokszor jön elő.

https://www.youtube.com/watch?v=MYSVMgRr6pw

Szerencsére elmúlt a karácsony, és úgy tűnik, a "békés karácsonyt" kívánságok egész jól bejöttek itt a Közel-Keleten is, csak egy-két békétlenség volt, amikre egyre kevésbé figyelek oda.

Mindig arra vágytam, hogy ne legyek otthon a karácsonyi őrület alatt, hogy kimaradjak ebből a kényszervásárlós-latyakhidegidőbencipekedős-stresszes-mávszidós-rohanós-túlsokatevős-(a sor tetszés szerint folytatható) eseményből. Végülis a zsidó állam egész jó terep egy keresztény ünnep elkerülésére. Mégis úgy döntöttem, hogy díszitek egy fát a dojoban, bár amikor először gondoltam erre, inkább provokációként (mint a kereszt a nyakamban szombatonként) kíváncsi voltam arra, mit szólnak hozzá az emberek. Vicces is volt, ahogy néhány gyerek kérdezgetett a karácsonyfára mutogatva, hogy mi ez. De úgy tűnik, valami hiba csúszott a gépezetbe, mert amikor megvettem a fácskát meg a díszeit, meg amikor bementem az orosz boltba diós bejgliért, akkor konkrétan elbőgtem magam. Nem számítottam arra, hogy hiányozni fog az ünnep, pedig de. És nagyon egyedül éreztem magam, meg valami honvágy-féle is előjött. A következő karácsonyt otthon töltöm. Addig is nemsokára megint meglátogat az anyukám!

Eszembe jutott az is, amikor karácsonykor anya telerak egy egész szobát sütivel. Már december elején elkezd sütni mindenfélét, és az emeleti (ilyenkor) hideg szobában remekül elállnak a dolgok karácsonyig, már ami megmarad a beosonó gyerekek (apukám és én) után. Barackmag, hókifli, méteres, stb.

A hanuka-fánkok eltűntek a boltokból, az elvonási tüneteim (vércukor-esés, cukoréhség) egy nap alatt elmúltak. A rengeteg szénhidráttól a könyökömön kiszáradt bőr is regenerálódik lassan.

Köszönet G.H.-nak! Lenyúlva az ötletét csináltam egy ilyet a dojoban:

Az öltözőben felejtett övekből áll. Nekem nagyon tetszik, és ha minden igaz, másoknak is. :) Belecsempésztem némi kétoldalú nacionalizmust. :)

Néha olyan helyekről jönnek a karatéval (is) kapcsolatos tanítások, ahonnan végképp nem várná az ember. Meséltem valakinek, akinek köze nincs a karatéhoz, hogy a nagyobb gyerekek csoportjából több kissrác is odajött hozzám, hogy tanítsak nekik katát (formagyakorlatot). Amúgy (új) katát tanítani szeretek a legjobban. Szóval meséltem neki, hogy az amúgy éktelen rosszul viselkedő srácok igazából szeretnének tanulni, és hogy ráadásul tőlem, attól nagyon meghatódtam. Erre ezt a választ kaptam: na látod. Csak annyit kell tenned, hogy profi vagy és példát mutatsz. Ha profi vagy, egyre többen jönnek majd oda hozzád, hogy tanulni akarnak tőled, mert olyanok akarnak lenni, mint te.

Inez tanításai is folyton visszaköszönnek. Én, Anna az Élet része vagyok. (Ezt most már tényleg nagyon intim lenne kifejteni.)

Újévi fogadalmak nem lesznek, minden héten van valami, ami felér egy csokor újévi fogadalommal. Van, amit azonnal sikerül betartani, van, amit csak később, és vannak a bosszantó dolgok, amik újra (és újra) felkerülnek a listára...

Boldog új évet mindenkinek! Legalább olyan jót, boldogat és tanulással és élményekkel telit, mint a 2014 volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.