Annyira, de annyira utálom ezt a számot. De most pont ez illik ide.

 https://www.youtube.com/watch?v=8kmzvE6su5I

Itt volt megint anyukám, egy hétig maradt. Határozottan jobban sikerült a látogatása, mint a múltkor. Nem volt például háború. Bár strandolni egyelőre nem tudtunk, mert hideg van még, voltunk Jeruzsálemben, Cesareában és Tel Avivban meg Jaffóban. Rengeteget sétáltunk, folyton csak mentünk.

Kaptunk igazi házi, karácsonyi sütiket! Meg egy csomó mindent otthonról, tényleg karácsony volt (megint).

Pár régi kedves ruhadarabom is velem van most. :) Sőt, Z.Zs. (36) jóvoltából most már szerintem van annyi kimenős ruhám, hogy ha mostantól nem mosom őket, akkor is lesz elég addig, míg haza nem megyek.

Most voltam először Cesereában. Vagy Caeserea. Vagy Keszária. Vagy Qessaryya. Vagy még ezerféleképpen írják a nevét a térképeken, honlapokon, útjelző táblákon. Olyan, mintha mondjuk Budapest nevét minden különböző irányból megközelítve következetesen másképp írnánk le. Egyszer Budapesst, egyszer Vudapest, egyszer Budhapest, egyik rosszabb, mint a másik. De itt senkit nem érdekel, hogy a héberből nincs egyezményes átírás latin betűkre.

Szóval egy római kori város maradványait látogattuk meg, hihetetlen, mit tudtak ezek a lómaiak. És csak pár évtizede találtak rá a rengeteg homok alatt a városra, tárják fel folyamatosan.

Gyönyörű hely. Nem annyira ritkák errefelé a gyönyörű tengerpartok. Ha a következő szakaszt megnézzük közelebbről, pontosabban éppen hogy távolabbról, láthatjuk, hogy a festői szépségű tenger, homok és naplemente mellett remekül megfér a katonai bázis, némi gyakorlótereppel, tankokkal.

Apropó homok. Pár napja a sivatag megint beköltözött a városba. Erős szél fúj, és durva mennyiségű homok ül az autók tetején, az utcákon, a vigyázatlanul nyitva hagyott ablakok miatt a lakásokban. De van, hogy a csukott ablakok résein is bejön annyi homok, hogy mindent belepjen. Előfordult, hogy két edzés között lemostam a talpamról, mert a gyerekedzésen, a parkettás teremben lehetetlen volt elkerülni a homok bejutását, és onnan nem akartam átvinni mindent a tatamira.

A talpam amúgy is fura, belerúgtam véletlenül valakinek a valamijébe (minek csinálok ilyen hülyeséget, tudom), és most ijesztő, mert mezítláb van olyan érzésem, mintha össze lenne gyűrődve a talpbetét a cipőmben. De ez a legkisebb gond, fizikailag most nagyon fáradtnak érzem magam, és pár ízületem (könyök...) olyan érzékeny, hogy elég, ha valaki egy kicsit jobban megnyomja, és pár napig nem tudom használni.

Az edzés kapcsán tudtam meg nemrég, hogy mit jelent a "polish cooking". (Elöljáróban annyit, hogy a lengyelekkel kapcsolatban van itt pár nem éppen pozitív sztereotípia). Az olyan, hogy minden hozzávalót beleraksz az ételbe, csak éppen nem fűszerezed, nem sózod. Benne van a csirke meg a krumpli meg mittudomén, csak íze nem sok van. Szóval nem annyira hízelgő.

Ennél nagyobb gasztronómiai élmény, amikor a frissen megsütött lazactörzsre abból a citromból csepegteted a levet, amit éppen most szedtél le a fáról. Nemrég már rávettem magam, hogy vegyek citrusokat a piacon, de eddig nem volt hozzá szívem, hiszen ott a narancs az utcákon a fákon, meg némely kertben ott szőrösödik a pomelo a fa alatt. És alig vártam, hogy a hanukához kapcsolódó szufgania-szezon végetérjen, máris itt a hámán füle-szezon, hiszen nemsokára itt a purim. (Hú mennyi idegen szó.) A hámán füle az amolyan omlós tészta, háromszög alakúra hajtva, és minden jóval töltve. Nekem a datolyalekváros a kedvencem. Meg a halvás. Meg a csokikrémes.

Visszatérő téma az országban élő érdekes emberek tömege. Néhány vélemény szerint nincs itt több őrült, mint máshol, csak kicsi az ország, ezért feltűnőbbek. Egy könyvből kiabált rám ez az idézet:

Megnyugtató, hogy nem csak én gondolom így, sőt már 1945-ben megfigyelte ezt valaki. Természetesen a történelmi Palesztináról beszélünk ebben az esetben.

Amúgy szerintem lehet készülni a világvégére, Jehova tanúi Izraelben térítenek. Ma kaptam egy szórólapot. Ha nem féltem volna a túl hosszú szóba elegyedéstől, szívesen megkérdeztem volna, hogy figyu, nem tudjátok, hogy ez itt Izrael? Kíváncsi lennék, mennyire sikeresek itt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.