Mindig van valamilyen sütiszezon. Már megint, és a mostanit fogalmam sincs, hogy hívják, magyarul valamilyen csók lehet. Kókuszos, csokis, csokis-kókuszos, mogyorós stb. És persze a pászka/maca/macesz stb szezon, készülnek a mindenféle kovásztalan kenyerek. Többet hordom a keresztet a nyakamban kísérletképpen, de nem. Van viszont zabból készült, meg tojásos-hagymás, meg ezerféle és maceszt mindennel lehet enni. A gyerekek kedvence a macesz csokikrémmel, én szeretem a maceszt májkrémmel is. Ahogy jön az ünnep, a peszach, annyira automatikusan vettem én is macát, mintha egész életemben ezt csináltam volna. Ja és még annyit a kaja-témához, mert az fontos, hogy az új kedvenc reggelim a (natúr) kesudió étcsokival. Meg a kecskesajt-krémes pita eperrel. Ja és a friss datolya. Mondom friss. Húsos, mintha érett gyümölcsbe harapnál, mert tényleg.

Tavasz van, vagy inkább nyár, ma már 32 fok volt. Biztosan az időjárás is tudta, hogy mi már átállítottuk az órákat. Bár a tél jóval enyhébb, mint otthon, itt is érezni a tavaszt. Virágoznak a narancsfák, olyan illatuk van, hogy olyan nincs is. És láttam a világ legcsodálatosabb fáját is. Messziről azt hittem, a levelek vannak elsárgulva rajta. Közelebb menve láttam, hogy igazából a téi gubókból lettek virágok.

Tele vagyok energiával, ami szerintem nagyobb részben annak köszönhető, hogy szinte teljesen jól működik a térdem. Valamelyik nap roppant benne egyet valami, azóta majdnem tökéletes. Nem volt jó az egyhelyben állva edzés. Ilyen volt a térdem és az autó találkozásának eredménye:

(Miért nem tudom elforgatni a képeket???)

Múlt hétvégén a barátokkal mutattuk valakinek a sziréna hangját, ami légiriadó esetén megszólal. A falra festettük, pár nap múlva valami gyakorlat kapcsán reggel megszólaltak a szirénák. Bár kaptam róla értesítést a nagyon okos telefonomra, és számítottam rá, mindenem összerándult, amikor megszólalt. Isten hozta, őrnagy úr.

Egy ismerősömnek pont egy hete született meg a harmadik gyereke. Itt nem pont úgy működik a szociális ellátórendszer, mint otthon. Az anyukák szülés előtt két héttel hagyják abba a munkát. Három hónap múlva pedig visszamennek dolgozni, mert nem kapnak egy fillért sem a továbbiakban. Az ismerős, aki tuti fiatalabb, mint én, mindenféle gyerekszoba-díszítgetés meg fekvés meg nyúzott kinézet nélkül csinálja az egészet. Mindent a szokásos napi rutin szerint azt leszámítva, hogy nem dolgozik három hónapig. Az öt és fél napos gyerek hajzatát meglátva pedig megértettem, miyen korban is kezdődik az emberek feltűnő szőrösödése. Mindig zavarban vagyok, amikor egy idegen kultúra általam nem ismert területére tévedek, például nem mertem megkérdezni, hogy fiú lesz-e vagy lány, vagy hogy mi a neve, fogalmam sincs, mit szabad vagy mit nem. Mint amikor vallásos háztartásokban félek hozzáérni valamihez, nehogy emiatt a fél kerületet újra kelljen szentelni. Apropó név, itt ugye valamiért sok embernek bibilai (na jó, ószövetségi) neve van, sokaknak pedig jelentéssel bíró neve. Lehetsz például Erős Datolya, Kovács Fény, Kegyelem Villám, Kohn Oroszlán vagy Szép Tavasz (ivritül a tavasz aviv). Indián nevű ország.

Egy éjszakai nemalvós forgolódás alatt arra is rájöttem, hogy az előszoba mint olyan csak a tél miatt kell, hogy tudd hová tenni a vizes kabátodat, meg a sártól csöpögő cipődet. Itt nincsenek előszobák, rögtön a nappaliba/konyhába lépsz be. Miért nem inkább a rák ellenszerére jövök rá, vagy arra, hogyan legyenek tökéletes katáim? Pedig esküszöm, ezeken is gondolkozom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.