https://www.youtube.com/watch?v=-yiVnJQUtXk

Ideje elhinnem, hogy tényleg itt vagyok. Izraelben. A dojoban. Dechiként. Hihetetlen. Pedig eltelt 6 nap. Néha elfog egy eufórikus érzés, amikor rájövök, hogy TÉNYLEG itt vagyok! Például amikor valaki megkérdezi, hogy "are you uchi-dechi here?" És akkor azt válaszolom: "Yes!"

:)

És hatalmas hálával gondolok mindenkire, aki lehetővé tette, hogy itt legyek, főleg aki fel merte tenni azt a néhány kérdést, amitől aztán úgy döntöttem, jövök.

Mától a dojoban alszom, a dechi szobában. Sajnos még nem találtam ki, hogy hogyan rendezzem át úgy, hogy a legjobb legyen, bár eddig akárhogy is nézegetem, a jelenlegi elrendezés látszik a legcélszerűbbnek.

A szobában egyébként volt fogadóbizottság is, csak először halottnak tettette magát. Aztán elintéztem, hogy ne csak tettesse.

A komfortzóna-tágítás fontos része lesz nekem a higiéniás elvárásaim újragondolása. Aki ismer, tudja, hogy milyen hülye és szigorú szabályaim voltak otthon azzal kapcsolatban, hogy hol veszem le a cipőmet, hová teszem vagy nem teszem le a kabátomat és általában az utcán hordott holmit, hányszor mosok kezet egy nap, és hányszor fürdök meg lefekvés előtt. Na, ezeket illik most elfelejteni, meg még jó pár dolgot. :)

Ugye nagyon sokat foglalkoztunk mostanában a nőiesség-témával, és Inez óva intett, hogy igenis őrizzem meg a nőiességemet, legalábbis amennyit sikerült előhozni belőle, dechiként is. Az jutott eszembe ennek kapcsán, hogy most tényleg megtanulom majd értékelni a nőies oldalamat. Amikor lesz olyan, hogy egy kicsit sem leszek koszos, tiszta ruhák lesznek rajtam és jószagúak, lesz rajtam smink meg ékszer, aztán már otthon esetleg műköröm is, na akkor tudni fogom, milyen jó nőnek lenni. :)

Ahogy látszik a szoba képén, van szárítógépem, ami óriási dolog, egy nagyon segítőkész feketeöves srác hozta. Iszonyú rendes dolog ám ez tőle! Most talán még hagyján, de amikor kicsit melegebb lesz, és nagyon durván magas páratartalom, a ruhák itt, a pincében nem száradnak. Este kiteszed az edzésen csurommá izzadt pólódat száradni, és reggelre pont olyan vizes lesz, mint este volt, csak sokkal büdösebb.

Szóval tényleg mindenki nagyon jó fej, egy csomóan odajöttek felajánlani bármilyen irányú segítségüket, mosás, vagy bármi másban. Cukik.

Amúgy itt most nagyon jó idő van. Ma 22 fok volt kint. A jó időt reggel vettem észre, amikor 5 perc alatt átértünk Kanchoéktól a dojoba, meg este fél9-kor, amikor kiszaladtam a szupermarketbe (ami pont a dojo felett van). A többi időben lent voltam és takarítottam meg edzettem. De megérte! A konyha most már használható, a vitrinek szépek. Before és after:

Vitrinből kettő is volt, és csak a nagyon avatott szem veszi észre, hogy az after-képen már van magyar polc is! :)

Alapesetben, otthon egyébként inkább elköltözöm, mint hogy bármit leporoljak, de ez most nem alapeset.

Tegnap viszont kimentem sétálni egy órára, és ücsörögtem egy kicsit a napon, és be is fogom iktatni kötelező jelleggel ezeket a pihenéseket. Papucsban mentem ki, és olyan jó volt! 19 fokban simán belefér, hiába van december. Bár a helyi nők többsége szőrös csizmában és télikabátban volt.

Be is vásároltam pár élelmiszert, és nagyon kell figyelnem, hogy az orosz boltba megyek, és azt mondom a vásárlás végén, hogy vszjo és szpaszíba, vagy a nem orosz boltba megyek, akkor pedig zeu és toda. Igyekszem nem keverni a nyelveket, bár sokszor edzésen is automatikusan magyarul szólalok meg.

Az edzésekről annyit, hogy akit érdekel, az kérem lájkolja a Karate-Do International Magyarország oldalát, ott vannak a hivatalos beszámolóim. De komolyra fordítva, most már nagyon fáradt vagyok, megyek aludni. Nem vagyok mar húszéves zöldoves fiú, hogy nagyon simán bírjam a kiképzést. ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.