https://www.youtube.com/watch?v=gA87WtVVrnA

Megint hazament egy magyar csapat... Furcsa így a dojoban, amikor vége itt minden programnak, hazamennek az emberek, és egyedül maradok. Gyertek, gyertek edzeni, nagyon jó itt! :) Kérdezzétek meg a többieket, milyen jó volt! :)

A hétvégén volt a Promotion Course, kedden a többiek is itthagytak, és szerda reggelre nagyon durva fáradtság jött rám. Fájt a térdem, a bokám (ezekből összesen mind a négy), egyetlen porcikám sem kívánta a mozgást.  Várom a hétvégét, ki akarok feküdni a tengerpartra. Napocska mindent meggyógyít. Még izomlázam is volt. Izomlázam!! Az meg mitől??

Megcsináltam életem első kuszkuszát (itt fillérekbe kerül), ami azért volt nagyon szórakoztató, mert a csomagoláson levő utasításokból annyit értettem meg, hogy 4, 200, 5-6, és 2. De szerintem semmit nem csináltam rosszul, mert jó lett. Lassan már egyáltalán nem zavar, hogy az utcai feliratokból nem értek egy szót sem, és hogy nem értem, amit beszélnek az emberek. Ha megszólítanak a boltban vagy az utcán, általában magyarul válaszolok, hogy "sajnos nem értem', erre általában békén hagynak. A gyerekek az edzésen sokkal jobban reagálnak. Néha elfelejtik, hogy ez az ufó nem beszél héberül, és mondanak valamit és néznek rám, várják a választ. Ekkor azt mondom: tudod, hogy nem beszélek héberül! Akkor vagy más nyelven folytatják, vagy elmondják még egyszer. ;) De van, aki simán elszalad. :) De a viccet félretéve, egyre többet értek edzésen és egyre több szót tudok, sőt lehet, hogy ráveszem magam, hogy a betűket is megtanuljam. A shwarmaárus sráccal például remekül összebarátkoztam annak ellenére, hogy nincs olyan nyelv, amit mindketten beszélnénk. De végülis a dechi legjobb barátja a kajaárus kell hogy legyen, nem?

Otthon szombat este lesz a nagy közös karatés buli, engem meg esz a fene, hogy nem tudok ott lenni. Átmegyek aznap A.N.(33) szüleihez, gyakorlom az orosz nyelvet is. :) Kevésbé vidám dolog, hogy nekik is vannak rokonaik Ukrajnában, és aggódnak értük. Sokan vannak itt így ezzel.

A héten volt a kisgyerekek vizsgája. 21 5-6 éves kisfiú és kislány, életük első karate vizsgáján (legtöbbjüknek), fehér ruhában, hihetetlenül aranyosan. Ilyenek:

Attól félek, visszavonhatatlanul megszerettem a gyerekeket. Legalábbis őket mindenképpen. Meg a másik csoportokba járókat is. Néha jó lenne tudni, miről is beszélnek, állítólag sokszor nagyon viccesek.

A 3 évesek csoportjában van egy új kisfiú, akinek autisztikus tünetei vannak, nemigen tud beilleszkedni közösségbe, nem tud koncentrálni, a szülei attól tartottak, hogy edzésen fel-le fog rohangálni kiabálva, de nem így történt. Bár nem állt be rendesen a többiek közé, a második edzésén már dolgozott valamennyit. Az egyik kisfiú úgy döntött, nem nézi tétlenül, hogy az új fiú ahelyett, hogy velük edzene, kiszalad a terem szélére. Odament hozzá, kézen fogta, odavezette maga mellé és rávette, hogy ő is gyakoroljon. 3 évesek! Lehet, hogy ez így leírva nem hangzik akkora nagy számnak, de hihetetlen élmény volt.

Holnap reggel még van egy edzés, aztán vége a hétnek. Nagyon-nagyon gyorsan megy az idő!

És találtam egy coopot, úgy látszik, franchise lett. ;)

Sabbat shalom mindenkinek! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.