https://www.youtube.com/watch?v=DcEAI5p-wUg

Már egy hete csak a futásra gondolok mindig, meg-megállva. Hétfőtől vasárnapig minden nap kétszer voltam kint, minden nap reggel és este. Annyira természetessé vált, hogy folyton megyek, hogy nem is tudom, mi lesz velem heti 14 futás nélkül.

Az volt a cél, hogy ezen a héten 100 km-t fussak összesen. Nem is tudom, hogyan jött ez, de nagyon inspirált voltam a hét elején, amikor ezt kitűztem. Aztán pénteken már a hátam közepére se kívántam a futást, de mivel megvolt a cél, és jó úton voltam, hogy teljesítsem, végigcsináltam. A térdeim is kezdtek már tiltakozni, sajnos a Ligetben a nagyobb részen betonon futok. Egy új futócipő sem ártana, ebben már benne van 2500 km. :) A Nike running oldalon ugyanis lila öves futó lettem, 2500 km felett lila vagy. A feketéhez 5000 kell, az még 1-2 év... A combjaim is érdekes válaszokat adtak erre a 100 km-re a hét során. Az első napok után a hátsó combom kezdett úgy tenni futás közben, mintha be akarna görcsölni. Ez tartott egy ideig, majd elkezdtem más izomcsoportokat is érezni, ez nagyon jólesett. Olyan is volt, hogy nehezen keltem fel egy székről, mintha izomlázam lett volna. :) Aztán a fenékizmok is beszálltak, és futás közben külön-külön is éreztem minden egyes izomcsoportot, imádom! :) Azt eddig is tudtam, hogy a fizikai fájdalom igenis a barátom, de csak most mutatták meg nekem, hogy minden más fájdalom is jó lehet. Mindenesetre határozottan úgy látom, hogy sikerült ez alatt a 7 nap alatt formásabb lábakat előállítanom.

A heti adatok:

Km 124,3

Pace 6:50 (átlag)

Cron 14:08:14

Cal 9377

Otthon nagyon szeretek a Sió partján végigfutni. Nem vittem haza rendes futócuccot, inkább azt használtam, amit épp a szekrényben találtam. Nem volt jó, az ezer éves cipő jól feltörte a sarkam, nem esett benne kifejezetten jól az ottani 10 km.

Egyébként sem mindegy, milyen ruhában futod végig a hosszabb távokat. Régen, amikor még csak 2-3 kilométert mentem egyszerre, rendben volt pl egy rövidnadrág, de ha sokat mész, muszáj olyan darabokat választani, amik nem dörzsölik szét a combod, hónaljad stb a hosszú kilométerek és órák alatt. Hamar rájöttem, hogy a viccesnek tűnő tapadós nadrágok (főleg fiúkon vicces...) igazából praktikusak. És hogy a lányokról se feledkezzünk meg, egy jó sportmelltartó is elengedhetetlen.

Szerencsére egyébként a Nike oldal mindent rögzít, így látom, hogy 2010. novemberében kezdtem futni, nem is gondoltam, hogy már lassan 3 éve! Abban a hónapban 39,4 kilométert teljesítettem, decemberben pedig már 230,33-at úgy, hogy összesen 33-szor futottam, átlagosan 6,9 kilométert. Nem rossz egy kezdőtől. ;) Persze volt motiváció, egy jótékonysági futáson gyűjtöttem sok-sok kilométert. :)

A százat szombat délután léptem át. Letettem a tollat, na meg a telefont, és kérdeztem magamtól, hogy most mégis mihez kezdjek, és adta magát az ötlet, hogy hát ma még csak 12 km került fel a táblára, nosza tegyünk hozzá még annyit, hogy vasárnap helyett már szombaton meglegyen a 100. Schlett (politológusok értik ezt a remek poént). Persze arra már csak kint jöttem rá, hogy nem a legjobb ötlet pont egy nyáriasan meleg szombat délutánon, a rengeteg sétálgató-nézelődő embert kerülgetve futni két kört a Liget körül, na de mindegy. Ilyenkor mindig azzal nyugtatom magam, hogy én télen, hóban-fagyban is kint futok, míg hol vannak ők ilyenkor? Meleg kakaót szürcsölgetnek a kandalló melegénél... Esetleg forralt bort. Szóval a hely az enyém, mert én többet vagyok kint. :)

Sok más felismerés is született ez alatt a futás alatt, amik úgy értek, mint a villámcsapás. Nem írom le mélységeiben, mert túl személyes lenne, de annyi, hogy az elmúlt héten a futás mellett a másik fő témám volt az, hogy mennyire cselekszik valaki (persze legfőképpen én) fejből (agyból, értelemből, racionalitásból), és mennyire szívből (érzelemből). Hozzáteszem, ez a téma nem merül ki egy hét alatt, kell hozzá több, esetleg hónapok, vagy évek, vagy életek is. Nálam a fej dominál, nem is kicsit, és ezzel, és a szívbéli döntések és cselekvések hiányával kapcsolatos felismerések miatt volt olyan, mintha pár száz méterenként a villám csapkodna belém. Ha ismersz engem, és főleg ha tudatosan is irányt mutatsz és/vagy olyan tűz vagy, aminél melegedni szoktam, akkor tudd, hogy végtelenül hálás vagyok azért, amiért segítettél ezekben a felismerésekben.

És most következzék valami egész más, az étrend kérdése. Az otthoni látogatás egyik nagy előnye volt, hogy rengeteg gyümölcsöt kaptam. Csak az a baj, hogy a gyümölcsöknek magas a CH-tartalma, keveset ehetek belőlük. Néhány nagyobb barack szinte az egész napi, 160g-os CH-mennyiséget fedezi. És még így is volt olyan nap, hogy mindössze 115g CH-t ettem meg, ami számomra is hihetetlen. Ne mondjátok meg Ineznek, mert igazából a 160-nál sokkal kevesebbet sem ehetnék, hogy ne éhezzek, és egyrészt ne sokalljak be a sok megvonástól és essek át a másik oldalra, másrészt hogy a szervezet is tudja, hogy rendszeresen kapja a kaját, és ne kezdjen el tartalékolni.

Vasárnap délután K.Gy.(41) és R.J.(31) megkérdezték, vajon mennyit fogytam, és hogy válaszolni tudjak, kértem tőlük egy mérleget. Az eredmény olyasmi lett, amire számítottam, a januári 85,3 helyett most 70,6 kiló vagyok. Nem volt könnyű kiszámolni, de a különbség 14,7, azaz majdnem 15 kiló. Nagyon örülök neki, és ez arra ösztönöz, hogy továbbra is tegyek a céljaimért, hiszen megéri!

Erről jut eszembe. Az egyik futás alkalmával elfutottam egy nő mellett, aki épp a kutyáját sétáltatta, és próbálta a kis jószágot kirángatni egy bokor alól, és pont, amikor melléjük értem, így szólt: "Gyere ki a szarból! Köszi!" Lehet, hogy ezt nem is a kutyának, hanem nekem mondta? ;)

Összefoglalva ez a hét nagyon tanulságos volt nagyon sok szempontból. Rám egyáltalán nem jellemző, hogy álmatlan éjszakáim lennének, de most nem sokat aludtam, és többször is úgy keltem fel, hogy a világ más lett, mint ami addig volt. Még egyszer köszönöm azoknak, akik segítenek az úton maradni és menni, menni menni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.