https://www.youtube.com/watch?v=q-Kje6e8LPY

Isten éltesse a szülinapos anyukámat! :) Utólag lesz csak vele ünneplés.

Tele vagyok tökjó újdonsággal.

Például nemrég életemben először sikerült megtörölnöm egy taknyos gyerekorrot. Priceless.

A gyerekek amúgy tüneményesek. Még mindig. Azt hinné az ember, hogy gyerekkorában mindenki baromi laza, és simán megy a spárga meg minden. Tény, hogy a gyerekek rugalmasabbak, de az is, hogy vannak köztük még egyenlőbbek. Például csak egy kislány van az egész dojoban, aki rágja a körmét - a lábán.

Van egy kisrrác, Ori (mindig kijavít, hogy rosszul mondom a nevét, én mondjuk semmi különbséget nem hallok a rossz és a jó kiejtés között), aki mindig minden miatt dühös. Ori, emeld fel a kezed! - orr-ráncolás, grr! Ori, told előre a térded - orr-ráncolás, grr! Ori, ezt nagyon ügyesen csináltad! - orr-ráncolás, grr!

Az agykaparómra is szükségem volt ezen a hétvégén.

Ez a gyengédebb, izraeli változat. Nem az egyiptomi, orron keresztül működő fajta.

Fontos téma nálam ugyanis a problémákkal való szembenézés, a kommunikáció, az egyenesen a másik szemébe nézős dolgokkimondós beszélgetések kérdése. Ugyanis ezek a dolgok egyáltalán nem (voltak) részei az életemnek. Kiállni a magad dolga mellett, meghallgatni a másikat, leülni megbeszélni a dolgokat - sokkal bonyolultabb, mint lesütött szemmel elhallgatni. Vagy nem? Na, erre kell az agykaparó.

Ez a rendkívül fontos eszköz az őrzőangyalaimtól származik, akiknek komoly részük van abban is, hogy néha egyek valami értelmeset. Egy régebbi posztban már említettem, hogy régebben nem értettem, a dechik miért vannak úgy oda a kajáért. Egyre jobban értem, hogyan is van ez, hiszen vannak olyan hétvégék, amikor eldöntöm, hogy most pár napig inkább nem leszek éhes. Sőt a peszachkor (április) vásárolt maca (pászka) is elfogyott a héten. De aztán mindig van valami jótét lélek, aki gondoskodik rólam valamilyen formában.

Múlt éjjel például megint sikerült Bnei Brak-i vacsihoz jutnom. Imádom ott tölteni a shabbat egy részét. Mivel a nemzetközi helyzet fokozódik, előkerestem az aranyláncomat a kereszttel. Soha nem hordtam keresztet a nyakamban, gondoltam felveszem, kipróbálom, hogy milyen. Nagyon fura érzés, nem fogok rászokni. Csak ha mondjuk mostanában Jeruzsálem felé kellene vennem az utamat, majd felveszem. De shabbatkor is jól jött a világ legvallásosabb városában. -Csak azt akartam, hogy találkozz olyan lánnyal, akinek kereszt van a nyakában. -(citromba harapott arc) Nagyapám büszke lesz rám, ha elmesélem neki. -Tényleg? - Nem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.