https://www.youtube.com/watch?v=-1LRD3DtFAo

A múlt héten nagyon visszavettem a futásból. Nagyon jól tudom, hogy a heti száz+ km nem tartható hosszútávon. 5 olyan nap volt, amikor volt vagy két futás, vagy egy futás és egy karate, és két nap, amikor csak egy futás volt. A mérleg:

Km 89.70

Pace (átlag) 5:48

Cron 8:40:18

Cal 6447

Nagyon örülök a 6 alatti pace-nek! :)

Azért a következő napokban még belehúzok egy kicsit. Szombattól hétfőig egy workshopon leszek, és ott minél több dicséretet szeretnék bezsebelni. :) Akárcsak a Nu Body program félidejében, szeptember 28-án. Ezzel azt is akarom mondani, hogy biztassatok nyugodtan, az nagyon kell! :) Főleg, amikor ilyeneket írtok a fb-n, hogy sugárzom, pedig csak képen láttok! :) Olyan jó! :)

Lassan lehűl az idő. Mivel alvás helyett futok (az elmúlt 5 nap átlag alvása 5 és fél óra...), leginkább kora reggel és késő este vagyok a Ligetben. Bizony többször láttam már a tavat gőzölögni...

Az alvás hiánya egyébként (legalábbis egyelőre) nem okoz semmilyen problémát. Reggel vidáman kelek, és alig várom, hogy futhassak, mert az nekem fontos. A futás rengeteg energiát ad. Aktív meditáció is, ami segít feldolgozni a gondolatokat és érzéseket.

Vasárnap sikerült elkerülni a Nike félmaratont, szerencsére még reggel 6 után nem sokkal sikerült elindulnom, így nem futottam bele a hatalmas tömegbe. Nem különösebben motivál, hogy futóversenyekre járjak, nekem ez csak eszköz, nem cél. Biztos fogok majd menni, ha éppen úgy adódik, de nem megyek utána.

Kaptam otthonról pár láda barackot és körtét. Gondoltam rá, hogy gyömölcshetet tartok, vagy gyümölcshónapot... de inkább adok belőle sokat barátoknak. Olyan kár, hogy a gyümölcsben is sok a szénhidrát, és keveset ehetek belőle. Vettem viszont az Aldiban csökkentett CH-tartalmú cipót. 300g-os, vagyis nem túl nagy, cserébe viszont igen drága. Ha hinni lehet a címkének, akkor 100g-ban mindössze 6,1g a CH. (A fehér kenyérben olyan 100-ból 70...) Persze felmerült bennem, hogy akkor mi van benne, és azt írja, hogy sok fehérje. Nem baj, úgyis folyton húst ennék, gondolom az izmok szeretnének épülni.

Fogytam vagy 18 kilót, de sokszor még mindig nagyon nagynak látom magam. A ruhák leesnek rólam, a régi cuccaim rám jönnek, látom, hogy a karom is sokkal vékonyabb, az arcom teljesen megváltozott. De van még mit leadni, és most már azon gondolkodom, mi lesz a következő cél. Arra gondoltam, valamiféle testzsír%-ot kell kitűznöm, csak még nem tudom, mennyit. Azt is jó lenne tudni, most mennyi, remélem a hétvégén lesz egy profi mérleg, amire ráálhatok. :)

Itt van egy téma, amit le akarok írni, de nagy népszerűségvesztés nélkül. :) Ezért nem fogok általánosítani, a következő kijelentések és következtetések mind csak rám vonatkoznak.

Én nem éreztem magam jól kövéren. Persze én is megpróbáltam rábeszélni magam, hogy ez nem fontos, aki szép, az így is szép, aki szeret, az így is szeret, meg a többi bullshit. Engem is megpróbáltak rádumálni, hogy ez biztosan hormonális probléma, menjek orvoshoz. Én azt gondolom, hogy a kövérség egyszerűen lustaság és igénytelenség, oda nem figyelés következménye. Nálam, természetesen. (Arról nem is beszélve, milyen egészségügyi problémákat tud okozni egy ilyen mértékű túlsúly.) Nekem persze nincs családom, gyerekem, szabad időbeosztásban dolgozom, nekem könnyű. Egészségtudatos emberekkel vagyok körülvéve. (Ebből kiindulva persze mindenki, aki sokat dolgozik, gyerekei vannak stb kövér kell hogy legyen, és minden fiatal, egyedülálló stb fitt kellene hogy legyen. De ugye magamról írok, nem másokról. De még egy kiszólás: olyat is láttam, hogy valaki hormonális okok miatt hízott, és most mégis vékony, mint régen, most 35 éves...) Nem kívánom vissza a régi állapotot. Nem kívánok éjjel dobostortát, mert tudom, hová vezet. Olyan dolgokat akarok tenni, aminek az eredményére büszke vagyok. A tested templom vagy fészer? ;) Miket dobálsz bele? Nem akarom azt hazudni, hogy nincs időm vagy pénzem odafigyelni magamra. Szembenéztem azzal, hogy nekem nem volt elég fontos, hogy változtassak. Aztán fontos lett. És változtattam. És nem akarom, hogy olyan párom legyen, aki lustának és igénytelennek szeret. Gondolj már ebbe bele! Elvártam valakitől, hogy egy lusta, igénytelen, elhízott, boldogtalan emberrel legyen együtt, aki nem érzi jól magát a bőrében. Milyen volt ez nekem? És neki? Milyen kapcsolat az ilyen? Mennyire építi egymást így két ember? Egész másképp érzem magam, teljesen más a kisugárzásom, mióta már majdnem normálisan nézek ki. Mondhatom, hogy más ember lettem. Akit én is szeretni tudok, és jobban el tudom várni, hogy más is szeresse... Nem azért, mert másképp néz ki a testem! Hanem mert mást teszek meg nap mint nap, mert más dolgok fontosak! Értékrend.

Ennyi. Menjetek edzeni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.