Annyira ez a dal kívánkozott ma ide...

https://www.youtube.com/watch?v=fGpqZSmpqDA

Amúgy meg erről beszéltem. Hogy novemberben már koránt sincs annyi sportoló a Ligetben, mint nyáron. Konkrétan csak én vagyok. Főleg este 11-kor. Maximum 1-2 eltévedt bulizóval lehet találkozni. Pedig van valami bája annak, hogy november elsején (figyelj, kerülöm az "1-" formát, mert ki tudja, mi minden van az új helyesírási szótárban) MÉG MINDIG pontosan ugyanabban a cuccban tudok kimenni futni, mint a legmelegebb nyárban. Meg annak, hogy végre megint volt késő esti futásom (3 korsó sör után...). Megint annyira tele volt a fejem és a szívem, amikor hazaértem, hogy muszáj voltam levezetni. És ez jó.

A vasárnap délelőtti futás során láttam egy kutyust, akit igazán érdekes módon jelölt meg a gazdija, hogy messziről is észrevegye, épp merre jár az eb. A pici kutya hevederére fel volt erősítve egy piros lufi, amire az volt írva, hogy original GPS. Pont úgy nézett ki a lufi, mint az okostelefonok térképein az úticélt jelölő piros pont. Alig bírtam tovább futni a nevetéstől.

Örülök, hogy a hétvégén sikerült kicsit belehúzni a futásba, így összejött erre a hétre 52,14km. 6 futás, 2 karate. Nem érzem jól magam, ha nem mozgok eleget, és ezt nem érzem elégnek.

Muszáj lesz erőltetnem egy kicsit az otthoni erősítést. F. Sensei szombati edzésén jöttem rá véglegesen és végletesen, hogy szánalmasan gyenge vagyok. A régi, jól ismert, tízezerszer ismételt fekvőtámasz és felülés olyan verzióit csináltuk, amiket még sosem láttam, és egyébként az is nagyon nagyképű kijelentés, hogy "csináltuk", mert ő megmutatta a gyakorlatot, én meg utánozni próbáltam, vagy kevés sikerrel, vagy minden siker nélkül. Ami a legjobban tetszett, az a lábemelés extra. A sima lábemelés egy szuper hasizomgyakorlat, leülsz nyújtott lábbal, 45 fokban hátradőlsz, és a nyújtott, összezárt lábadat emelgeted. Na most az volt, hogy a fent leírtak szerint felemeled a lábad, na de nem azt emelgeted most már, hanem a hátaddal érinted a talajt, majd visszatérsz a kiinduló helyzetbe. Nem volt sok számolás, de halálos volt. Ilyeneket kellene minden nap otthon végeznem a következő kb 50 napban, mert ilyen kondival mégsem mehetek...

A CH-bevitelem lassan normalizálódik, bár még mindig sok fehérjét kívánok. Tudom, a hét igencsak sörözősre sikerült, de most a szilárd CH-ra gondoltam. Az otthonról hozott sült husiból olyan rizottót hoztam létre, hogy csak na. Volt benne becskei bio pesztó is (köszi, P.Zs. - 29!), meg otthon a kertben hajnalban szedett (ez biztos fontos) otelló szőlő. Azért a túró meg a fehérjepor is része még mindig az életemnek. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.