https://www.youtube.com/watch?v=aT4Ne5oAaCw

Imádom a multikultit. Izrael nagyon jó terep, itt simán látsz orosz krisnásokat táncolni a tengerparton, vagy kipában (http://www.zsido.hu/zsido-hitelet-vallas-szokasok-rabbi/zsido-jelkepek/a-kipa), egyébként rendesen héberül beszélő tanárt németül (!!!) számolni a fekvőtámaszra valamilyen egyéb harcművészeti edzésen. Vagy hogy valaki két huskyval húzatja magát a biciklijén.

A tengerparton voltam ma, amit nagyon szeretek. Lementem napozni. Hűvös volt, csak 19 fok, és fújt a szél, úgyhogy csak másfél órát napoztam. Olvastam is, lógattam a lábam a szikláról a víz fölé.

Megint a Végtelen történetet olvasom, mindig nagyon megmozgat, szeretem azt a könyvet. Hogy a tengerparton tudtam olvasni, tényleg csak a hab volt a tortán. Megint megvártam, hogy besötétedjen. Yaffo Tel Avivból nézve nagyon szép.

És találtam egy nagyon jó ötletet, hogyan ne dobálja mindenki szanaszét a csikkeket a homokba:

Kis, műanyag hamutartók, amiket kölcsönveszel és leszúrsz magad mellé. :) Nem mintha dohányoznék... De jó ötlet. Itt egyébként szabad a kocsmákban (általában) dohányozni. Hihetetlen, hogy otthon milyen hamar meg tudtam szokni a füstmentes helyeket. Most már az a furcsa, ha egy hely füstös. Na meg hogy frissen főtt szójababot, citromízű savanyúkáposztát és olívabogyót eszel a sör mellé.

Amit eddig is tudtam, megint bebizonyosodott, hogy az izraeliek nagyon közvetlenek és könnyen, gyorsan ismerkednek. Érdemes felvenni a tempót, szert lehet tenni könnyen új barátokra.

A másnaposság elleni kaja legjobb verzióját is megtaláltam. Ha jól írtam le, úgy hívják, fatut.

Olyan, mint a krumplis tészta, csak teljesen más. A tészta része hasonílt, krumpli helyett pedig tojás, sajt és olívabogyó van benne. Friss paradicsomszósszal fogyasztandó a Paprika étteremben.

Egyébként persze az egész egy szénhidrátbomba, de nem annyira, mint ez, amire nem vagyok büszke, de azért megmutatom:

Egyébként egy edzés utáni étkezésről van szó. Na de milyen edzés!

Kancho (és a tanítványai) minden évben felkeresnek minden egyes, az iskolához tartozó izraeli dojot egy edzés erejéig. Most Shohamban voltunk (az egy város), az egyik vezető tanár csoportjánál. Nagyon-nagyon jó volt, igazán családias (family of warriors) hangulatban, jó emberekkel, komoly munkával. Életem egyik legjobb edzése volt. Ehhez hozzájárult az is, hogy Kancho pont előtte egy négyszemközti beszélgetésen belepiszkált egy kicsit a lelkembe. Nem nagyon, csak a mostanában állandó témával, érzelmi intelligenciával, és ahogy valaki fogalmazott, a hideg fej-hideg szív problémakörrel, ami úgy érintett, mint a nyári villámcsapásaim, és nagyon jó edzést eredményezett.

De egyébként nem minden étkezés ilyen ám! Ez például egy vacsora maradványa:

Elfelejtettem előtte is lefényképezni...

A citrusok sosem játszottak ekkora szerepet az életemben, mint manapság. Sosem ettem sem grépfrútot, sem pomelót, mert nem ízlett, de most sokat, és nagyon ízlik. Egyik éjjel séta közben pedig sikerült az utcán egy fáról szedett narancsot is megenni. Nem volt annyira finom, mint a piacon kaphatók, kicsit savanyú volt, de a miénk. Mondjuk ehhez az is kell, hogy egy kellően magas emberrel menj sétálni, aki eléri a felsőbb ágakat is a narancsfán.

Még egy hétig ketten lakunk a dojoban. Ez sok szempontból nagyon jó, hiányzoni fognak a magyarok, amikor megint egyedül maradok. Kivel fogok azon hangosan mulatni, amikor egy héber szó, kifejezés valami magyar szóra hasonlít? Például amikor edzésen elhangzik az a szó, hogy "birkáim", az igazából azt jelenti, "térdek", és ezt nem mindig bírom ki nevetés nélkül...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.