https://www.youtube.com/watch?v=NwgsUg0qPnE&list=PLFE47C6E66CB979C2

A hétvégén (értsd még mindig: pénteken és szombaton) nagyon jó idő volt, 25 fok feletti hőmérséklet is előfordult. Pénteken engedtem a napfüggőségemnek, a reggeli (heti utolsó) edzés után hanyatt-homlok kiszaladtam a tengerpartra napozni egy kicsit. A gyenge februári napsütés és a felhős idő következtében nem égtem szénné, csak ennyi történt:

februárinap.jpg

Szombaton pedig Y.B. (58) és R.B.(57) jóvoltából kirádulni voltam a sivatagban. Persze most úgy néz ki a hely, ahol voltunk, mint a világ egyik legszebb parkja, mert esett az eső, mert tél volt.Van még mindig, de 27 fokban, spagettipántosban ezt nehéz elfogadni. Maradjunk annyiban, hogy tél volt. Amikor megkérdeztem, hová is megyünk, és az volt a válasz, hogy Gáza mellé, azt hittem, viccelnek, de nem. Délnek mentünk. Komolyan, az van kiírva az út menti tájékoztató táblákra, hogy "dél". Újabb olyan pillanatok, amikor örülsz, hogy az anyukád nem lát, amikor Gázával a háttérben pózolsz,

gáz.jpg

vagy emellett a buszmegálló mellett haladsz el:

18.JPG

Gázából régebben állandóan lőtték a buszról le-fel szálló izraelieket, ezért helyezték oda olyan alapos gondossággal ezeket a hiperbiztonságos, stabil kőfalakat.A buszoknak a megállóban meg kell állniuk, vagy legalábbis lassítaniuk, így könnyű célpontot jelentenek. Csakhogy a szombat és a jó idő okán kialakult nagy forgalomban mi is lépésben haladtunk... tökjó.

És már megint egy családi eseménybe csöppentem, Y. és R. két (felnőtt) fia és egyikük menyasszonya is velünk volt. Egyke vagyok, és bár van néhány rokonom a szülővárosomban, nem szoros velük a kapcsolat, így a család számomra a szüleimből és a nagyiból áll. Mióta itt vagyok, folyton családokkal vagyok körülvéve a szabadidőmben. több gyerekkel, vagy kisgyerekekkel, vagy éppen több család összejövetelén vagyok, és egész fura, és nem rossz értelemben, és tudom hogy már többedszer írom, de tényleg akár még azt is el tudom képzelni, hogy egyszer nekem is lesz saját. :) Majd. :)

A kiránduláson természetesen volt piknik is, és megfejtettük, hogy itt tulajdonképpen az ünnepek abból állnak, hogy túléltünk egy háborút/vérontást/üldözést/a sor tetszés szerint folytatható, ennek örömére együnk hát valamit. Tetszik a dolog, és hát rájöttem, hogy római katolikusnak lenni ezzel összehasonlítva igencsak száraz és unalmas dolognak tűnik.

Kérdeztem nemrég valakit, hogy az izraeliek mutatnak-e keresztet az ujjukkal, tudjátok, amikor valamivel kapcsolatban jelezni akarod, hogy távol akarod tartani magadtól. A válasz az volt (nem annyira meglepő módon), hogy nem, viszont a Dávid-csillagot baromi bonyolult lenne ilyen célokból ujjakkal mutatni. Igazából több ember is kell hozzá. Úgyhogy nem csinálnak ilyesmit.

Egyébként extrém módon elszoktam a házimunkától. Amikor ágyneműt kell húznom, azt már nagyon utálom és unom. Mindig mások mosnak rám, mivel itt nincs mosógépem. A napi takarítást egy cég csinálja. (Más kérdés, hogy én festek, portalanítom a régi iratokat, a ventillátorokat, teszem rendbe a raktárakat, mosom le a lambériát a dojoban stb.) Főzni nem szoktam, mivel a körülmények nem olyanok, mint egy normál konyhában, plusz egyedül magamra amúgy is lusta vagyok főzni. Eddig egyszer fordult csak elő, hogy önszántamból főzőcskéztem. Na jó, akkor is azért, mert kaptam alapanyagot, és felhasználtam. De fogok máskor is, mert végülis nem rossz dolog. Viszont kész gasztronómiai fertő, amit művelek. Étolajat használok. Mikrót. Csupa olyan dolgot, amit eddig elvből nem. De mindegy, a dechiség törvényt bont...

A festést nagyjából befejeztem. Elég is volt. :) Nagyon sokat tanultam belőle. Például hogy sose mássz fel a létrára a vizes rongyod nélkül. :) De komolyra fordítva, szép lett a dojo, nagyon örülök neki, és büszke vagyok rá, és Kanchonak is tetszik.

Megérkezett az újabb magyar csapat! :) Nagyon vártam őket, nagyon örülök nekik! Majdnem 2 hétig itt lesznek! :) Kíváncsi vagyok, milyen lesz, hogy bírjuk egymást, milyen lesz a jövő hétvégi (de közel van!!) promotion course, és örülök, hogy lesz kivel gyakorolni! Megint van tárasságom! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://annaatalakul.blog.hu/api/trackback/id/tr665821791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása