Köszönöm a zenét!

https://www.youtube.com/watch?v=YUtHjOvPKT0

A sivatag megszállta a várost. Tegnap egész nap elképesztő mennyiségű por homok volt a levegőben, az autók sárosak, a tatamin vastag réteg belőle. Emellett virágzik a narancs. A fák (ahol már B.F. (33) sem éri el) még tele vannak naranccsal meg citrommal, de közben már virágoznak is, mert folyton teremnek. Nagyon sok a virág, nagyon bódító illatuk van. Egész éjjel sétálni akarok és narancsvirágot szagolni. Nagyon kár, hogy nem tudom itt megosztani a narancsvirág meg a citrom illatát. Soha nem éreztem még olyan illatot, mint a fáról szedett citromét. Nagyon intenzív, hihetetlenül jó!

Még itt vannak a magyarok! :) Nagyon örülök nekik! Másik dojoból vannak, nem onnan, ahová én járok, kevésbé ismertük egymást, mint az előző csapattal, mégis ugyanúgy fognak hiányozni, amikor nemsokára hazamennek. A hétvégén elvittek magukkal Jeruzsálembe. Szeretek oda menni. Kicsit olyan, mintha felmennél a budai várba. :) Ott az élő történelem.

Nagyon büszke voltam arra a függönyre is, amit addig tettem fel a szoba bejárata elé, amíg az ajtót szerelték.Egy bo volt a karnis, egy lepedő az anyag, egy régi jelvény a dísz, a nehezék az izraeli karate szövetség kulcstartója...

Hogy most is haladjunk a könnyebbtől a nehezebb témák felé. megkaptam életem legszebb ajándékát. Az otthon hagyott csoportom kapott egy shoment. Egy jelvényt, amit ki lehet tenni a falra, és azt mutatja, hogy mi itt most karatézunk. Sosem volt ilyenem, és meglepetés volt, hogy kaptunk egyet. Nagyon meghatódtam az ajándéktól.

Szívesen ott lettem volna, amikor a Shomen kikerül a falra, de nekem most itt van dolgom. Ahogyan nagyon jó lett volna ott lenni azon a közös edzésen, ami az iskola 25. évfordulóját ünneplő események egyike volt a múlt héten. 76-an voltak ott, sok-sok régi ismerős, akikkel jó lett volna találkozni, együtt edzeni, beszélgetni. Most szombaton karatés buli lesz, ott is rengetegen lesznek. Fáj a szívem, hogy kihagyom ezeket az alkalmakat, de remélem, aki ott van, mindenki karatézni fog, amikor hazamegyek, és bepótoljuk a találkozásokat!

Túlvagyunk a Promotion Course-on, ami egy 3 napos bejárós tábor-féle esemény, a magas fokúak vizsgájával együtt. Az első napon sok és nehéz kihon- (azaz bázis) gyakorlás van, a másodikon 100 randory (szabad harc), a harmadikon kata (formagyakorlat) és a katák értelmezése. A randorytól féltem a legjobban, készültem rá, és végül jobban sikerült, mint ahogy számítottam rá. A készülés során mondjuk kaptam egy kis emlékeztetőt a szemem alá, hogy meg kell tanulnom a fejem előtt tartani a kezemet, amikor éppen megpróbálnak megütni... Sosem volt eddig ilyen szép monoklim. Mindenki nagyon kedvesen érdeklődik, hogyan szereztem. A három- és ötéveseket nem igazán érdekli a dolog, a nagyobb gyerekek csoportjában látok rémületet a tekintetekben...

A Promotion végén pedig felköthettem ezt az övet:

Kancho, sőt Kyoshi Denis is hordta, és nagyon nagy megtiszteltetés, hogy most egy ideig nálam lehet. Két és fél hónapja vagyok itt, most kaptam dechi-övet, és nem is akármilyet. Nagyon örülök, és nagyon vegyes érzések vannak bennem. Meg kell állnom egy pillanatra, átgondolni a dolgaimat, és komolyan nekiállni a tanulásnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.