https://www.youtube.com/watch?v=Vvr8AjT0aD0

Arra ébredtem, hogy szalonnát akarok enni. Kenyeret szalonnával. Vagy pitát. Vagy paradicsomot szalonnával. Vagy kuszkuszt. Vagy zabkását szalonnával. Rájöttem, hogy a közös pont mindenképp a szalonna. Az orosz boltban ma éppen ilyet lehetett kapni:

Izraelben szalonna! :) Ilyen is van! :)

Változnak az idők. A legendák szerint régen több dechivér folyt, mint manapság. Régen a dechi biciklizni tanította a főnök lányát, vagy elvitte az oviba, játszott vele. Én sörözni megyek a főnök lányával, és az unokáival játszom.

Múlt hétvégén teljesen Siófok-feelingem volt. (Hétvége=szombat.) Napközben strandon voltunk a lányokkal. Oké, nem a Balcsinál, hanem a tengernél, de az érzés olyan volt, főleg mivel előtte még beugrottunk vásárolni, és az egész olyan volt, mint amikor a politológus barinőkkel (v.ö. birkáim) otthon vagyunk egy bulis hétvégére. Este pedig (másik) lányokkal volt sörözés a Yachin Center egyik szórakozóhelyén. Ez egy olyan központ itt Petach Tikván, ahol irodaházak vannak, és ezek alsó szintjén vannak a bárok, vagyis senkit nem zavar a zaj meg a hangos zene, mert nem lakik ott senki, nagyon praktikus. Tovább fokozta a feelinget, hogy gyalog mentem haza, éjfél után egyáltalán nem volt hideg, június-július éjszakai idő volt, jólesett a séta, főleg hogy útközben az egyik fától frissen kaptam egy narancsot is. Gondolom, ahogy tovább melegszik az idő, kevesebb kedvem lesz az alkoholhoz, itt egy melegebb, 40-50 fokos nyári napon halálközeli élmény egy komolyabb másnaposság, de az egy üveg sör utáni dehidratáltság is igen rosszul esik.

Úgyhogy majd marad a macska ízű szőlő ízű üdítőital:

Persze ez csak vicc. ;)

Hogy politizáljunk kicsit, de csak egy kicsit, a feleket sikerült nemrég összehozni egy orosz és egy ukrán sör képében:

Sosem ittam még ukrán sört ezelőtt, nem rossz, de elég keserű.

Le chaim! Azaz egészségedre. Szó szerint: az életre. Ami ma, a holokauszt emléknapon egy picit másképp hangzik, mint máskor.

És olyat is látni errefelé, hogy orosz és ukrán gyerekek együtt játszanak vöröshadseregesdit, vörös csillagos játéksisakban. Mit tudják ők, hogy mi a helyzet ott, ahonnan a szüleik jönnek.

Ezen a hétvégén lakást festeni voltam, ismerősöknél, tökjó volt. :) Amúgy imádom, ahogyan egy rövidebb beszélgetésben is akár 3-4 nyelvet használnak az itt élő ismerősök, meg hogy amikor beszélnem kell valakivel, akkor sokszor az az első, hogy tisztázzuk, ki milyen nyelven (nem) beszél. Szeretem a multikultit.

Sajnos néhanap látok itt a dojoban dzsukot, meg nem hagynak aludni a szúnyogok, viszont ő a legaranyosabb lakótársam:

Több hasonló is van itt, még gyerekek. 4-5 centisek. Remélem, nem lesz olyan, hogy jön felém az anyjuk egyszer csak a félsötét folyosón egy kétméteres komodói varánusz formájában.

Magyarország még mindig nemigen hiányzik. Néha eszembe jut pár dolog, ami jó otthon, de végülis most itt van az életem, itt történik minden. Legutóbb már pl olvastam a buszon, nem az ablakon át nézelődtem, ahogy jó turista módjára csinálom mindig. Ideje lenne nyelvet tanulnom, meg végre elsajátítani az írás-olvasás készségét, hogy legalább tudjam, mi van az utcai feliratokon. Lusta vagyok nyelvet tanulni, de szerintem hamarosan ráveszem magam, hogy nekiálljak, hogy legyen belőle valami, mire el kell indulnom haza. ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.