Akkor már maradjunk a beteg zenéknél:

https://www.youtube.com/watch?v=AIXUgtNC4Kc

főleg hogy megint sikerül a dél-afrikai angol nyelvvel ismerkedni. Kicsit küzdelmes, nehezen értem az ilyen szépen beszélt angolt. De megéri. :)

Ma csendes nap volt, nem volt sziréna egyáltalán. Volt pár robbanás este, szinte menetrendszerűen, hiányoltuk is a mellé járó riasztást.

Mindenki a háborúról beszél. Ami hivatalosan nem háború, mert akkor egy csomó minden, pl a biztosítási események más besorolás alá esnének, de igazából tőlünk nem olyan nagyon messze ez mégiscsak háború. Fárasztó, hogy mindig erről van szó, de nem lehet nem kitárgyalni, hogy kit hol kapott el a reggeli sziréna, nem lehet nem megkérdezni, hogy "és a te városodban mi a helyzet", hogy "a barátaid, akiket behívtak, ugye mind rendben vannak", stb. Nem lehet nem megnézni az összes weblapot, facebook-csoportot és telefonos alkalmazást, hogy mik a legújabb hírek. Fárasztó, hogy minden zajra azt hiszi az ember, hogy szirénát hall. Valahogy feszültebb az egész légkör, civilként sem lehet úgy lazítani, mint máskor. Bár a szombati tűzszünet alatt sokkal többen voltak a tengerparton, mint a múlt hétvégén. És közben emberek halnak meg nem is olyan messze. Szörnyű.

Érdekes hallgatni (főleg egy csendesebb estén a tetőről) a fejed felett elhúzó vadászgépeket, félelmetesek. Érdekes hallgatni a beszélgetést, ami arról szól, hogy az e heti összejövetelt most tartsuk ott, ahol a lakásban van bunker, nem pincébe kell szaladni, ha szól a sziréna. (Az új építésű lakásokban egy ideje kötelezően van bunkerszoba.) Nekem is megvolt az első vasszobás szirénám, egyedül voltam egy ismerős lakásában, és megszólalt a riasztás. Beszaladás a szobába, vasajtót jól becsukni, vasablakot is behúzni, villany fel, aztán tanácstalan körbenézés, hogy és most? most kell még valamit csinálni? Le kell kuporodni a földre? Egyáltalán jól be van csukva az az ablak, nem kell még valamit ráfordítani? Aztán amikor vége a szirénának és megvoltak a bummok (az elhárítórakéták leszedték a támadó rakétákat), akkor ajtó óvatos kinyitása, de az éppen akkor megszólaló még egy, jó nagy bumm hatására villámgyors visszaugrás a szobába. És megvolt az első éjszakai riasztás is, az országnak ezen a részén korábban nem volt ilyen éjjel, remek dolog fél3-kor a lépcsőházban állni mezítláb.

Az utcákon sokkal több most a katona. Akiket behívtak, néha hazamehetnek egy-egy napra. Körülményesebben ülnek le a buszon, akiknek a táskájuk mellett a géppuskájuk is épp náluk van, főleg a tízszemélyes kisbuszokon. És lehet valami ebben az egyenruha-dologban, már megállapítottuk, hogy minden katonafiú cuki, kivétel nélkül.

A szomszéd fiúnak pedig nagyon szép kézigránát-tartó doboza van! Irigykedem is rá!

Nagyon gyorsan vége lett a júliusnak is. Augusztusban lesz kibuc tábor! Sajnos a "current situation" miatt többen nem jönnek el a táborba külföldről. :( És még egy kicsivel kevesebb edzés lesz a jövő hónapban, a picik majd csak szeptemberben jönnek legközelebb. Ilyen szép virágokat kaptunk a gyerekektől az utolsó edzésen:

Lesz egy teljes hét szünet is, egyáltalán nem lesz semmi a dojoban, ezt az időt remekül tudom majd festésre meg egyéb javításokra szánni. Gyorsan meg kell tanulnom glettelni. Mármint szépen. Biztos, hogy menni fog... ma például zárat cseréltem életemben először, és teljesen egyedül csináltam. :) Hasznos információ: mióta mindig van a konyhában egy hígítóba áztatott ecset (azért be van csomagolva zacsiba, hogy ne legyen nagyon büdi), nem láttam dzsukot a dojo hátsó részén!

Fogadalom: augusztus 1-jétől nem eszem cukrot. Ámen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.