http://m.youtube.com/watch?v=gKo8SjV1SS4

Úgy voltam vele, hogy ha már úgyis egyedül érzem magam, akkor hadd fájjon rendesen, itt az ideje befejezni egy régi, nagyon-nagyon értékes, de végképp fenntarthatatlan kapcsolatot. Szerencse, hogy vannak barátok, akik segítenek túlélni. (-meg akarok halni. -tudunk segíteni?)

Most van másfél nyugodt napom, és vasárnap reggel érkezik az új palacsinta, nagyon kiváncsi vagyok, milyen lesz a következő két hét egy másik dél-afrikaival. Úgyhogy bármennyire is szerettem volna, nem megyek most el a Tel Aviv pride-ot megnézni, majd talán jövőre. ;)

Reggel sokkal az ébresztő megszólalása előtt keltem, és olyat csináltam, amit régen nem: kimentem futni! Végre! Nagyon hülyén néztem ki lila pólóban és sárga, téli zokniban, de szerencsére ez egy olyan ország, ahol semmi sem ciki. Semmi. De tényleg. Komolyan. A sárga zokni oka meg igazából az, hogy a fekete, nem téli darabok szép lassan felszívódtak. Ez a hátránya annak, ha mások mosnak az emberre. 

Tervezem egy ideje, hogy megosztom a Maslow-piramis dechi verzióját. 

Én rajzoltam. Nagyon szép lett és büszke vagyok rá.

Mielőtt valaki kérdezné, a rántotta azért van olyan előkelő helyen, mert nemcsak hogy főtt étel, de frissen fogyasztandó, és ritka jelenség nálam. De ennyi erővel tejbegrízt is írhattam volna.

Jelen helyzetben a csoki sem segít, úgyhogy a valaki keresne, katázni vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.