Gondoltam arra, hogy a mai bejegyzésnek a let the sun shine vagy az imagine címet adom, de nem akartam ennyire fellengzős lenni. Marad a Tankcsapda.

https://www.youtube.com/watch?v=C1pzGZZuQU0

A lényeg, hogy nem teljes a nyugalom Izraelben, rakétákkal lő az egyik oldal, bombáz a másik, és egyelőre nem látszik a vége. 

Letöltöttem a Haaretz alkalmazását, hogy tudjam követni a legújabb híreket. Persze ez az app is használ reklámokat: miközben nézed a videót a rakétatámadásokról, felugrik egy san benedetto hirdetés... De olyan app is létezik, ami csipog, amikor a rakétaelhárító rendszer épp elhárít egy rakétát, és írja, hogy ez hol történt. Angolul nem elérhető, úgyhogy a magyarokkal vak vezet világtalant módon próbáljuk kiolvasgatni, hogy éppen mi történik. Ma elég gyakran csipogott ez az app. Ja és le lehet tölteni az iGaza alkalmazást is, hogy mindkét oldal híreiről értesülhessen az ember.

Ahol én lakom, a dojo, az a legbiztonságosabb hely a világon.Ezért is ilyen a mennyezet:

Sőt, a szoba, ahol alszom, a dojo legbiztonságosabb helye. Ha bármi lenne is az utcán pl éjszaka, azt végigaludnám, nem hallatszik be semmi. Amúgy egy random közeli házban így néz ki egy óvóhely (videó 1 perc 16 másodpercben):

https://www.facebook.com/photo.php?v=718536148182808&l=3702741438674395036

A facebookos hirfolyamomban egymással versengenek a foci vb és a - mondjuk így - biztonsági helyzet posztjai. Amíg azt számoltad, hányat lőttek a németek, mi azt... végülis mi is azt, hogy éppen hányat lőttek... Csak nem a németek. A tévén ment a meccs, a laptopon a közvetítés Gázából, vagy éppen fordítva.

A netes fórumokon itt is egymás torkának ugranak a két oldal hívei. Csak itt nem arról szól a vita, hogy "de te meg libát loptál!", hanem arról, hogy "remélem, téged is jól felrobbantanak holnap reggelre".

Megtanultam, hogy hívják héberül azt, hogy "Vaskupola", "sziréna", és "óvóhely". A sziréna a legviccesebb, úgy hangzik, mintha valaki zsepit kérne tőled, és mondanád, hogy van nálad, és tudsz segíteni, azaz: "ceva adom". 

Vigyázzatok magatokra otthon, mi is azt csináljuk, vigyázunk magunkra és egymásra. Az élet egyébként itt Petach Tikván ugyanúgy megy, mint máskor. Leszámítva azt, hogy kevesebben vannak edzésen. És hogy nem megyek le a hétvégén a tengerpartra. Az üzletek nyitva vannak, az emberek intézik a dolgaikat, és a nap is ugyanúgy süt, sőt biztos vagyok benne, hogy a felhők felett még mindig kék az ég.