(Az elmúlt napok internet-hiányos állapota miatt egy hosszabb összefoglaló.)

SOKat gondolkodtam, milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, rengeteg verzió volt. De vasárnap estére tudtam, hogy a legfontosabb mégis a hétvégi konferencia volt. Elképesztő volt. Olyan érzések, gondolatok kavarognak, mint még soha.

A héten minden nap futottam, és voltam 3 karate edzésen is. (Egy edzésen csak tanítottam, azt nem számolom.) 10 edzés egy hét alatt, talán még sosem volt ilyen. Az utolsó 2 futás Veszprémben volt.

Tudom (gondolom) magamról, hogy a lejtőn felfelé futás nekem nagyon nehéz, ezért a dombokra épült városban futkosás nagy komfortzóna-tágítás volt nekem. Szombaton nagyon jó volt, éreztem, ahogy pezseg a tejsav a combizmaimban. Egyszer kellett csak egy lépcsőn felfelé menet futásról gyaloglásra váltanom.

Km 6:01

Pace 7:02

Cron 43:13

Cal 478

Kellett nekem tejsavat érezni, vasárnapra lett egy kis izomlázam. Nem nagy, de már rég nem volt izomláz, jó érzés. Már többször váltottam (azt hiszem, háromszor) lassabb tempóra lépcsőn felfelé, viszont olyan okból is többször álltam meg, hogy megnézzek valamit. (Ilyenkor mindig nyomtam egy pause-t a számlálón.)  A várban nézelődtem először, nagyon szép volt. Lefelé jövet találtam egy 1200-as évekből származó templom-romot. Hihetetlen, mész a városban, ami amúgy egy gyönyörű kis ékszerdoboz, szép épületek, aztán az egyik domb tetején ott egy régi rom.

A „bejáraton” mentem „be” a templomba, szinte láttam magam előtt a falakat, az ablakokat, a feszületet. Az alaprajz aszimmetrikus. Megálltam kicsit az oltárnál a gondolataimba merülni. Egyáltalán nem vagyok vallásos, de az biztos, hogy a templomokat nem véletlenül építették azokra a helyekre, ahová. A régi Butokuganban is volt egy különleges hangulat a régi oltár helyén. A földszinten volt ez a legerősebb, a szintekre vágott valamikori templom felsőbb emeletein, az irodában és a konferencia-teremben már gyengült az érzés, de ott volt. Szóval kis megszakításokkal volt a vasárnapi futás, és nagyon jól éreztem magam tőle.

Km 5.40

Pace 7:04

Cron 38:13

Cal 419

Szombaton végre volt egy mérlegelés. A január 12-i 85 kiló után most, március 9-én 78,3 kiló voltam. Kb 7 kiló mínusz, nagyon örülök neki! Megerősített, hogy jó úton járok. :) És nagyon úgy tűnik, hogy nem kell december végéig várnom a 64 kilóra, de nem akarom elkiabálni. A nagyobb mennyiségű súly ledolgozása után el kell majd a finomhangoláson is gondolkodni.

A kaja úgy alakult, hogy reggelire hemendex (:)), napközben egy kis tortilla meg aszalt szilva, és egy meleg kaja: szombaton harcsapaprikás túrós csuszával (az első tejtermék másfél hónapja!), vasárnap kacsamell krokettel. Áfonyamártás is lett volna hozzá, de ehelyett almát kértem, hogy ne egyek cukrot. A Kádárta vendéglőben pedig nincs lehetetlen, kaptam vajon (második tejtermék!) átpirított almát az áfonya helyett. Szombat este B. szülinapjának  ünneplésén paleo sütik voltak. A. kevert és Gy. „csokis” (karobporral készült) sütije mindent vitt, soha többé nem eszem cukrot! :) Na jó, lehet, hogy fogok, de abszolút látszik, hogy van élet a cukor után is!

Nagyon elfáradtam a hétvégén, nem is aludtam sokat, de agyilag és érzelmileg is elég húzós napok voltak. Hétfőtől munka! Hajrá!

Munka előtt pedig futás:

Km 5.01

Pace 6:35           

Cron 33:01

Cal 388

A keddi futás rövidebbre sikerült:

Km 4.61

Pace 6:37

Cron 30:32

Cal 357

És idén először láttam mókust! J Meg olyan iskolai osztályokat, akiket a teremben ücsörgés helyett végre kihoztak a szabadba! :)

A mókus a kép közepén található, és tudta, hogy fotózok, mert belenézett a kamerába. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.