https://www.youtube.com/watch?v=1mUdqQCw7bI

A múltkori, 124km-es héten elkövettem egy hibát. Vagyis nem igazán volt hiba, csak olyan megmozdulás, aminek nem számoltam a következményeivel. A Nike oldalon is lehetnek ismerőseid, mint a facebookon, és látjátok egymás futásait. Láttam, hogy L.K.(39) ismerősöm messze sokkal többet futott már augusztusban, mint én. Az ismerősök közül ő ment a legtöbbet. Viccből írtam neki, hogy vigyázzon, mert leelőzöm. Ő tudta is, hogy vicc, de aztán megijedt, hogy komolyan gondolom, és azt írta, nem adja az első helyet... nekem sem kellett több... bár nem terveztem megint 100+-os hetet csinálni, most már lássuk, ki bír többet! :) Ma megint voltam futni reggel és este is, 10-10 km-t.

Amikor hétfő este kimentem futni, még vártam egy telefonhívást, aminek a beérkezésére otthon akartam lenni, de legalábbis túllenni a minimális 5km-en, ezért elkezdtem végre gyorsabban futni. El is szégyelltem magam, mert már nagyon régóta terveztem, hogy gyorsítok a tempón. Egyrészt azért, mert mindenki megelőz, másrészt mert éreztem, hogy ennél azért több van bennem. És azért szégyelltem el magam, mert nem belső motivációra (érzem, hogy több van bennem), hanem külsőre (telefonhívás) kezdtem egy gyorsabban futni. Nem baj, legalább tanultam ebből is.

Ide kívánkozik egy idézet az egyik kedvenc könyvemből: "Próbálhatja becsapni önmagát, de ez egy cseppet sem változtat azon a tényen, hogy kapott egy tükröt, és amikor belenézett, inkább összetörte és elment, mert az, amit látott, nem tetszett neki. Szívesebben nézett volna egy kedvezőbb képpel szembe, még akkor is, ha annak a valósághoz nem sok köze lett volna."

Azt kívánom, hogy mindig legyenek tükrök, amikbe bele tudok nézni; bele is nézzek; tisztán lássam a képet, amit mutatnak; fogadjam el, amit mutatnak; és legyen erőm, bátorságom és bölcsességem megváltoztatni, amit meg kell.

Amikor befejeztem a futást, legszívesebben ugráltam és kiabáltam volna, de visszatartott, hogy a nyílt utcán voltam éjjel 11-kor... Egyébként jó ez az éjszakai futás, nagyon szeretem. Valaki, nem emlékszem ki, pár napja mondta, hogy van valami terv a Városliget (vagy ahogy K.Zs.(?) mondja, Lizsé) rehabilitálására. Nekem ez a kifejezés olyan furán hatott, mintha a Liget szörnyen beteg lenne, de végülis van benne valami. Biztosan jó lenne egy rekortán futópálya, de ahogy magamat ismerem, nem használnám. Már annak is örülnék, ha legalább azok a részek ki lennének világítva, ahol azokba a hatalmas tócsákba szoktam teljes sebességgel beletrappolni, ahogy ma este is többször megtettem.

A gyorsabb futásnak, amit meg akarok tartani, lesz még egy nagy előnye: sokkal élvezetesebb lesz így adj király katonát játszani a turistákkal. Egy kisebb csoporttal már most játszottam ilyet a Vajdahunyad váránál, és remekül működött. Eszembe jutott az a rég elfeledett japán kifejezés, amit B.F.(33) említett nekem újra pár héttel ezelőtt: irimi. Valami olyasmit jelent, hogy a körülményektől függetlenül mcész előre, ha kell, keresztülmész az ellenfélen, nem térsz ki a másik elől.

Érdekes beszólásokat is kaptam az elmúlt napokban. Egy középkorú, nem annyira jól szituált ember megjegyezte, milyen csinos vagyok, megköszöntem neki. A Ligetben pedig egy vadidegen megkérdezte, hány km-t fogok ma futni. Érdekes lesz a külvilág reakcióit figyelni, ahogy lesz merszem tovább nyitni. :) Érdekes lesz, hogy mivel telnek meg azok a helyek, amiket felszabadítok a polcon, szekrényben, fejben, szívben. Kaland! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.