Ha akarod érteni, amiről most beszélek, akkor a zene most tényleg kötelező (a klip nem kell, csak a szöveg):

https://www.youtube.com/watch?v=QVZ0Sjd-VXw

És akkor olyan gyorsan akarsz futni, hogy az egészet magad mögött hagyd, lehetőleg örökre.

De mégsem sikerült olyan gyorsan futni, mint a heti rekord... (az 5:18 volt, nagyon meg is lepődtem)

Lehet, hogy sírás helyett futok ennyit? Lehet.

Ma két vadidegen emberrel is olyat beszélgettem, mint máskor csak olyanokkal, akiket évek óta ismerek. Egy srác, akivel munka-ügyben találkoztam volna, 10 perc beszélgetés után kijelentette, hogy tulajdonképpen mindent tudok róla... és ő is mindent tudott rólam. Korábban sosem találkoztunk. Egy lánynak, akiről három órával korábban azt sem tudtam, hogy létezik + egy kollégának szintén a teljes lelkemet megmutattam. Fura.

És amikor hajnal egykor hazaérsz, és már tényleg nem tudsz kit felhívni, kimész futni egy kört a Ligetbe...

Úgy tűnik, a leginkább felkavaró dolgokat mégiscsak egyedül kell elrendezni.

Az elmúlt napokban jegyzeteltem, mi mindent akarok elmondani ebben a posztban. Most gyorsan elmondom egy részét, de a többit csak legközelebb. :)

A futásból rendesen visszavettem, bár szinte minden nap van vagy két futás, vagy egy futás + 1 karate. Korántsem szánok annyi időt az egészre, mint a múlt héten. Szerda estére már fizikailag is teljesen kimerültem, muszáj volt aludnom.

A reggeli futásokat tényleg 6-7 óra körülre kell időzítenem, mert olyan furcsa kis méretű emberek nagy táskákkal a hátukon megszállják az utcákat már fél8 körül. Nem is beszélve az őket kísérő normál méretű emberekről, akik sokszor szörnyen füstölnek, és nehéz őket kerülgetni.

Az elmúlt hetek betegesen sok futása eredményeképpen már tényleg viszonylag normálisan néz ki a testem. Felfedeztem, hogy van csípőhorpaszom. Felvettem egy régebbi, de szinte soha nem használt magassarkú cipőmet miniszoknyával, és felfedeztem, hogy baromi jó lábaim vannak. Még van egy kis pocak, de a Pulp Fiction óta tudjuk, hogy a pocak szexi:

https://www.youtube.com/watch?v=KOfNk7TxASo

Közben élvezem a figyelmet, az elismerést, amit azoktól kapok, akik nem ezt szokták meg tőlem.Egy csomó kedves megjegyzést kaptam az elmúlt napokban, a "jól nézel ki" különböző szinonímáit: "csini", "guszta", "bomba", "dögös" vagy.

:)

Szerinted megéri csinálni ezt az átalakulósdit? ;)

Érdekes, hogy 10 évvel korábban, az ennél (még egyelőre) formásabb testemet mennyire gyűlöltem, mert elhittem másoknak, hogy nem nézek ki jól. És mennyire örülök most ennek a mai testemnek! Vigyázz, kinek és mit hiszel el...

És amikor magadat boncolgatva a Kertem mellett elfutsz, pont az a szám szól, aminek a címe:

Sad but true.

https://www.youtube.com/watch?v=A8MO7fkZc5o

És egész nyáron nem láttam sünit, de ma este igen. Úgy örültem neki! De nem tudtam megfogni, mert a süni nagyon szúr. :)

És eszembe jutott az, amikor a tengerparton ültem, és csak vártam, hogy besötétedjen, és csak néztem a vizet meg a hullámtörőket, és amikor besötétedett, akkor néztem őket még egy kicsit és akkor megtudtam, hogy minden jól van úgy, ahogy van, és a tenger mindig ott lesz, akármi is történik.

És eszembe jutott egy dunaújvárosi este, amikor egy olyan tökéletes nap ért éppen véget, amikor azt mondtam, hogy ha csak ennyi lett volna az egész, akkor boldogan fejeztem volna be aznap este.

De szerencsére még rengeteg dolog áll előttem. Érzem, jó lesz! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.