https://www.youtube.com/watch?v=FotCW5OIFZc&hd=1

Minden bizonnyal én vagyok az első dechi itt, akit a dechisége alatt meglátogatott az anyukája. :) Hozott egy csomó mindent otthonról, olyan volt a megérkezés estéje, mint a karácsony. Tibi és Boci csoki, libazsír, hvg, téliszalámi, pálinka, Overdrive, nadrágok, kelkáposzta (!) és még rengeteg dolog volt a csomagban. Rövid időre jött, de örülök, hogy itt van, és meg tudom neki mutatni, hogy megy itt az élet. Bár nem pont arra gondoltam, hogy ezt háborús időszakban a legjobb megtenni, de mit lehet tenni (malacot). 

Megismerkedett a légvédelmi szirénával és a megszólalása esetén való teendőkkel. Barátok meséltek neki arról, hogy milyen volt a felrobbanó lőszerraktár. De ki tudunk menni a strandra, vásárolni a piacra, grillezni a tetőre, szóval lehet sokmindent csinálni, bár sajnos a jeruzsálemi utazás most kimarad. Amúgy a parton most jóval kevesebben vannak, mint máskor, és itt is mennek a vadászgépek:

Furcsa, hogy nyugalomban lehet feküdni a tengerparton, mialatt mások azért harcolnak, hogy nyugalomban lehessen feküdni a tengerparton. Nekünk, civileknek ez luxusháború, mert ugyanúgy megy az élet (persze a néha megszólaló szirénát leszámítva), mint máskor. Ami akkor már kevésbé vicces, amikor a barátaidat is behívják, hogy menjenek teherautót vezetni, meg azért, mert kellenek a tisztek, stb.

(megj. Mennyire ironikus, hogy amikor ezt leírtam, akkor éppen megszólalt a sziréna... A  dojoban voltam, szóval csak annyit kellett tennem, hogy bemegyek a teremből a szobámba, és ott folytatom a gépelést. Azért kell beljebb menni, hogy az ember ne legyen ablak közelében, mert ha az egyébként igen hatékony elhárítás ellenére mégis leesik valami, mégse legyen a betörő ablaküveg meg a repeszek miatt baj. Ja és a bummok után várni kell tíz percet, mielőtt kimész az utcára, hogy ne essen semmi a fejedre. Igen, héberül bum. Többes számban bumim.)

Apropó, ezt egy fürdőszobában láttam, egészen aktuális:

Amúgy nem vagyok félős, meg a dojo tényleg biztonságos. úgyhogy már paranoiásnak érzem magam, amikor felkapom a fejem a mentő hangjára, egy hirtelen gyorsító motorosra, vagy akár az ablakon befújó szélre, mert egy pillanatra úgy hangzik, mintha a sziréna szólna, és ha tényleg az lenne, akkor nagyon gyorsan védett helyre kellene menni. A helyiek (aki ezt persze már rég megszokták) mindig együttérzően kérdezik, hogy hogy bírom, a legjobb kérdés ez volt: "how is your first war?" Új értelmet nyert az izraeli köszönés, a "Shalom!" is, (=béke), amikor például a lépcsőházban együtt várod a pizsama partyn a háromgyerekes családdal a riadó végét. Ami nem tart tovább 1-2 percnél, de akkor mindegy, hogy éppen főzöl, fürdesz, alszol vagy úton vagy, minél előbb le kell érni a legküzelebbi óvóhelyre. Ami nekem könnyű, de mi van azzal, aki járókerettel közlekedik, vagy aki a gyerekeit rángatja ki az ágyból, nekik mire elég az a 15 másodperc?

És persze a világ közvéleménye sokféle módon reagál a helyzetre... Szándékosan nem, nem és nem megyek bele politikai kérdésekbe, ez nem az a fórum. Nem élek Gázában, csak innen látom, mi a helyzet. Abban viszont biztosak lehettek, hogy innen másképp néz ki a dolog, mint otthonról, a békés Magyarországról, ahol olyan két-három generáció óta nincs háború, nincs légvédelmi sziréna, nincsenek harcoló barátok és rokonok, és az óvóhely csak pesti házak elavult érdekességeként létezik.

Ezen a héten volt a tengerparti tábor, amit nagyon vártam, mert nagyon szeretek szabad téren edzeni, és 100 katát is régen csináltam már utoljára. Az égből potyogó dolgok miatt a tábor végül a dojoban volt. Volt három reggeli edzés, 5 és 6 órai kezdéssel, és minden este nagy, közös edzések. Érdekes, hogy edzőtábor alatt kevesebb edzésem volt, mint egyébként. :) De jó volt nagyon, jó volt a többi dojobeli emberrel edzeni, foglalkozni a gyerekekkel, és gratulálni a végén a vizsgázóknak.

A helyzetre való tekintettel többet hordom a legkevésbé pc pólómat. Naivan azt remélem, hogy a rajta szereplő figuráknak nem lesz igazuk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.