https://www.youtube.com/watch?v=39vhEHUOBRU

Csütörtökig megvolt a napi egy edzés vagy karate, vagy futás formájában. Pénteken pihenőnap, de nem önszántamból, a hétvégét még meglátjuk. A reggeli futás jobb időzítése fontos lenne, hétköznaponként nem mindig sikerül elkerülni az iskolába tartó kisember-nagyember párosokat. Nem is tudom, melyik az idegesítőbb, a futóútvonalamon sétáló dohányosok, akiket nagy ívben kerülgetni kell, vagy egynémely (és sajnos elég sok) szülő, akik megengedhetetlen hangnemben beszélnek a gyerekeikhez már kora reggel. Engem is megijeszt, milyen agressziót vált ki belőlem mindkettő, de talán az utóbbi jobban.

A Liget egyébként gyönyörű ilyenkor ősszel, az avar illata fantasztikus. Mindig elhatározom, hogy csinálok pár fotót is... És átléptem a 3000 km-t, nagyjából pont 3 évnyi futással. :)

A keddi edzésen úgy éreztem, S. elkezdte a felkészítésemet az előttem álló egy évre. Először a partvissal karöltve tette ezt, aztán meglepően sokat javított (bár nagyon kevesen voltunk aznap edzésen), aztán a végére randory, azaz szabad harc volt, és egyébként tényleg sokkal inkább gyakorlás-ízű volt, mint verés-izű, jól éreztem magam, bár nagyon nem volt könnyű. Persze volt nyomás, de elviselhető mértékű, és nagyon vigyázott rám, igazából nem bántott. A bőröm néhány helyen lila lett a combomon, de a hasamon nem, bár utóbbira még sosem volt példa, de ami késik, nem múlik...

Csütörtökre már biztos voltam a felkészítő szándékban. Főleg a combjaimat vette célba lábbal. Ismét kaptam nagyon hasznos javításokat katában (formagyakorlat). Több körös randory volt az edzés elején. Mire hazaértem, a bal lábam térdből csak nagyon nehezen hajlott. Ez a dolog látványos, de kevésbé fájdalmas része:

A fájdalmas rész szinte nem is látszik. Ezért marad el a mai futás. :) Ahogy látszik, a műkörömtől is megszabadultam, hogy tudjanak a körmeim regenerálódni. Ezt pedig csak véletlenül vettem észre, mert nem is érezni:

Kaja: a CH-igényem sült krumpli formájában éledt fel. Anyukám vett nekem az Aldiban kókuszzsírt. Ebben sütöttem ki a burgonyát. Egyáltalán nem édes vagy kókuszízű a végeredmény, de egy picit talán más állagú, mint amit olajban vagy zsírban sütnek. És határozottan kevésbé büdösíti össze a lakást!

Az jutott eszembe, vajon van-e valami összefüggés abban, hogy a néhány kedvenc könyvem közül kettő pont a Végtelen úton és a Die Unendliche Geschichte...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.