https://www.youtube.com/watch?v=4C7FuJ8r1qg

Sokat gondolkodtam, mi legyen a mai dal. Mi lehet a megfelelő, ami a készülődést jellemzi? Aztán rájöttem, hogy a készülődés mellett az "edzés után igyunk meg egy sört" felkiáltás is komolyan jellemezte az elmúlt hetet. Sokat vagyok edzésen... A fenti mondat tehát szombat délben is elhangozhat... Inezzel a nőiességen dolgozunk. Az jutott eszembe, mennyire nőies is elmenni edzeni, ott adni-kapni az ütést-rúgást, majd beülni sörözni, és azt nem hagyni abba hajnali négyig.

Majd hazaérni öt óra után, aludni pár órát, és reggel 9 felé kimenni futni! Pontosabban az új futócipőm vitt ki futni. Egyszerűen nem találtam olyan helyet, ahol igazán szakszerű segítséget kaptam volna futócipő-vásárláshoz, úgyhogy bementem a sportboltba az Oktogonon, és vettem ott egyet. A lányok nagyon aranyosak és segítőkészek voltak, a választék elég jó, az árak normálisak. Amikor kipróbáltam a cipőt, úgy éreztem, jól választottam, szinte maguktól mentek a lábaim. Gondolom amiatt is lehetett ez, hogy a régi cipőben már 3000 km benne van, így eléggé elhasznált szegény, ehhez képest pedig valóban mennyei egy új darab. Gondoltam, a régit kiviszem a Városligetbe és ünnepélyes keretek között eltemetem. ;)

A beszerzések nem értek véget ezzel, vettem pl egy csomó fehérneműt, hogy ne kelljen majd minden nap mosni (nem lesz mosógépem), többek között sportmelltartót is. Ebből kizárólag a triaction márkát hordom, csak szomorú, hogy ennyi fogyás után ismét akkora méret kell belőle, amekkorát utoljára tinikoromban hordtam. Voltam fogorvosnál is, és megkértem, hogy úgy tegyen rendbe, hogy egy évig ne legyen rá újra szükségem, de nem ígérte meg. Hátravan még néhány elég fontos dolog, pl Hattori cica elhelyezése, a cuccaim hazaszállításának megszervezése, a jogsim meghosszabbítása, biztosítás kötése. És persze nem elég, hogy mindenem fáj, még tetováltatni is megyek, de semmi újdonság, csak a régieket javítjuk.

És olvasom az Exodust...

Szombatra sajnos megint jól megfájdult a derekam, az aznapi edzés az elmúlt időszak legkevésbé aktív edzése volt, kb a felénél ébredtem fel és melegedtem be igazán. A csípőm sem tökéletes, és bár valóban sokszor kiroppan magától, amikor kell, néha mégsem teszi, és kicsit meg kell mozgatni, ami mondjuk az utcán, csizma-szoknya szerelésben elég vicces tud lenni. De muszáj megcsinálni egy-két láblengetést, különben nem tudok továbbmenni. A héten egyébként 3 karate edzésen voltam (plusz kettőt tartottam, mint máskor is), és háromszor futottam, összesen 24,34 km-t.

Kajában úgy tűnik, elmúlt a fehérjefüggésem, ugyanúgy kívánom a CH-t, mint korábban, sőt mostanában az édességet is. Több tábla cukormentes csokit is megettem. Szeretnék még zsírtól megszabadulni, és nem vastagodni, a felkarom pl 32 cm-es, ami férfiban ugyan elég halvány, de nőnek szerintem sok. Bár nem tudhatom, de kíváncsi lennék mondjuk az átlagra, vagy a normálisra, ha van ilyen.

De lányok, ami miatt igazán megéri hajtani, edzeni, izzadni, sokat futni, felkelni hajnalban, elviselni a fájdalmat stb, hogy egy héten belül kétszer is kaptam futás közben elismerő megjegyzést a hátsó felemre vadidegen férfiaktól. A kettő közül a "hűűűűű de jó segged vaaaaaan" volt a finomabb. Annyira irigylem az olyan lányokat, akik az ilyen kedves megjegyzésekre visszakézből olyat válaszolnak, ami után a kedves úriember köpni-nyelni nem tud, mert belőlem sajnos hiányzik ez a képesség. Maximum olyasmit felelnék, hogy "látnád a gyakucukimat", de félek, hogy a másik úgysem értené.

Sokszor jut eszembe, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy több családom is van (mert ugye a család fogalmát egyáltalán nem csak biológiai értelemben kell venni), ahová bármikor fordulhatok. Gondolom, ehhez kapcsolódik a hajnali álmom, amikor egy metaforát álmodtam. Érzéseket. Arról szólt, hogy míg a legtöbb ember csak sodródik, nekem megvan a lehetőségem, hogy annak segítségével, hogy megtalálom a valódi középpontot az életemben, és azon keresztül hagyom magam felfűzni, valódi igazgyönggyé érhetek. Lehet, hogy az egésznek nincs semmi értelme, hiszen csak egy hajnali álomról beszélek. De ez volt a kulcsmondat: hagyom magam felfűzni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.