Ezt a mai posztot csak azért, hogy holnap legyen mit olvasgatnotok, miközben fejfájással küszködtök és nem bírtok lábra állni, miközben én a következő edzésre készülök éppen.

A múlt hétvégi szemináriumon szóba került, mit is jelent karate tanárnak lenni, és egyik nap Kancho is leültetett és beszélt erről, és tudom és érzem, hogy ezt nagyon akarom. Annyira jó, hogy itt lehetek és erről tanulhatok! Látom "néhány" kihívásomat ezzel kapcsolatban, és jó, hogy tudok rajtuk dolgozni.

Sokat gondolok Rátok, és sokan írtok nekem, hogy mi újság, nagyon kevesekkel beszélek is, és ez mindig öröm! :) Egyéb módon akkor szoktam leginkább hazagondolni, amikor eszembe jut, hogyan fogok tanítani az itt megszerzett tudással gazdagodva. Eddig kétszer fordult elő, hogy valamilyen módon hiányzott volna Magyarország: amikor Szandra CD-jét lejátszottam és meghallottam a hangját (ennek örömére kapjátok a mai, nagyon különleges zenét: https://www.youtube.com/watch?v=vvXBdVdPeUg), és másodszor, amikor eszembe jutott egy Kispál-szám, és rájöttem, hogy nem tudok senkivel összekacsintani, hogy na ugye neked is pont ez jutott eszedbe, aztán rájöttem, hogy otthon is kevesekkel tudok, úgyhogy hamar elmúlt.

Híreket nem olvasok, a maximum az, ami facebookon eljut hozzám. Egyszer kinyújtottam az ujjam, hogy ha most megnyitom az indexet, de aztán mégsem.

Hogy éppen milyen nap van, vagy mi az aktuális dátum, azt onnan tudom, hogy aznap milyen edzések vannak (voltak tegnap és lesznek holnap), és hogy írom a naplóimba, hogy melyik nap mi történt velem. Nagyon sok naplóm van. E mellett a blog mellett a hivatalos karatés oldalon is posztolok. Kaptam egy szép kék füzetet, abba írom a karatés dolgaimat. Pl ma ki van nyitva, miközben katázom egyedül, és írom, hogy mit csinálok, milyen kérdések, érzések merülnek fel stb. A másik, kis nőies füzetbe kerülnek az igazán személyes dolgok.

Ilyesmikkel telnek a napok az edzéseken kívül (before-after):

és:

A cukor-nemevésről annyit, hogy emlékeztek (kb az én korosztályom és idősebbek) a mesesajtra? Egyébként néha ma is látni a T-s hiperben. Csokis kockasajt. Na találtam valami hasonlót. Russzkaja nutella.
 Mert minek tud az ember lánya olvasni, ha nem gyakorolja, hogy ez a vaj bizony sákáládnájá.

Szerinted mennyire lepődtem meg, hogy a vaj barna? Mindegy, tök finom.

Nagyon-nagyon jól érzem magam, nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek. Szerintem az arcom is jobban ki van simulva, mint otthon volt, az utolsó hetek nagyon hajszoltak voltak és a szokottnál is rendszertelenebbek. Ja és a lila foltos has tényleg megvalósult!

Vagyis inkább zöld, de azért látszik ott középen. :) Ezt még soha máskor nem sikerült! Fáj is a bőröm rendesen. Az érintés, mint ütés-rúgás valóban jelen van az életemben... Egy kedves barátném mesélte, hogy amíg az El Caminón volt, nagyon hiányzott neki az ölelés, az érintés, és nemcsak neki, úgyhogy elkezdtek figyelni erre, és többször ölelték meg egymást. Még jó, hogy itt lehet karatézni, és ütni-rúgni! :)

A hazagondolás kapcsán: sokat beszélgetek még mindig pár olyan barátommal, akik teljesen rá vannak kattanva a karatéra. Annyira jó! Tudom, hogy nem csak én vagyok ufó, hanem vagy vannak rajtam kívül más ufók is, vagy pedig ez teljesen normális. Illetve az az igazság, hogy ismerek olyanokat, akiknek sokkal többet jár a karate a fejében, mint nekem, pedig én vagyok a dechi. Ki érti ezt?

Szóval shana tova és С Новым Годом!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.