https://www.youtube.com/watch?v=S3MbJ9PWqjQ

Már említettem, hogy mindenki milyen kedves és jó fej velem. (Jó, erre Kancho is kérte őket.) :) Nagyon sokan ajánlották fel, hogy segítenek a mosásban, aminek nagyon örülök, mert tartottam attól, hogy hogyan fognak keletkezni a tiszta ruháim, de igazából mindig van mindenem, és ez jó. A nagyon jó fej dolog továbbá, hogy a dechi szoba, ami eddig (jó pár éve nem lakik itt dechi) a feketeövesek öltözője volt, most tényleg csak az én szobám. Senki nem kérte őket erre, de megegyeztek egymás között, hogy nem jönnek be ide öltözni, meghagyják nekem, és ez nagyon-nagyon kedves dolog tőlük.

Még nem is írtam róla, mennyire imádom itt a piacot! Nem nagy, és tényleg semmi extra, zöldség-gyümölcs, hús, hal, tejtermék, péksütik, magvak, ilyesmi kapható. Imádom a szagokat, a kiabálást, a fura zenét, a sokféle növényt. Mindig jó kedvem lesz ott. Mindig helyinek adom ki magam,az orosz boltban oroszul beszélek, a piacon héber szavakat használok. Főleg a boltokban sokszor lebukok, de néha menni szokott. :) Olyankor nagyon jónak érzem magam. De a piacon ezért nem veszek meg olyan dolgokat, amiket nem önkiszolgáló módon lehet megvenni, hanem kérni kell és dobozba teszik, pl olívabogyó. De az eper is ilyen, és egyre olcsóbb, vennem kell majd nemsokára!

Lehet, hogy ezt már írtam, de tényleg olyan természetes érzés, hogy itt vagyok. Az lenne a furcsa, ha bárhol máshol lennék. A dojoban otthon érzem magam. Petach Tiqva, bár ahogy a követségen is fogalmaztak a vízum-ügyintézés során, nem a világ közepe, de nagyon szeretek itt lenni. Ani szmeha. :)

Szombaton tényleg pihenőnapot tartottam, csak egy nagyon kicsit pakolásztam, és úgy másfél órát katáztam. Ja meg futottam egyet reggel,

Km 5,54

Pace 6:57

 Cron 38:36

Cal 390

és közben jól bebámultam a zsinagógába. A férfiak termébe!!

És végre megnéztem a tengert! :) A tengerpartra menet utolsó pillanatban bedobtam a táskámba a fürdőruhámat, nem mintha komolyan gondoltam volna bármiféle fürdőzést. De győzött bennem a birkaszellem, amikor megláttam, hogy egyesek igenis fürdenek és napoznak! Hát akkor én is! Volt annyira strandidő, mint a Balcsinál késő tavasszal meg kora ősszel, a vízhőmérséklet is bőven meghaladta a 17 fokos lélektani határt (18 fokos volt). Szuperül éreztem magam. Azt hittem, csak gyorsan megmártózom és jövök is kifelé, de nem, sokáig bent voltam. Aztán még az önbizalom-növelő júárbjutiful-verárjufrom is megvolt, egy telefonszámmal a hab tetején.

Gondoltam rá, hogy egy éven keresztül biztosan nem fog tudni elkerülni az egyik legnagyobb parám, a fogorvos... de hogy három héten belül szükség lesz rá, arra nem számítottam. Letört egy tömött fogam. Azonnali leizzadás, tükörben bámulgatás, és irány a doki egy állapotfelmérésre. Igazán szürreális élmény egy közel-keleti fogorvosi rendelőben ülni, hallgatni, ahogy mások héberül beszélnek a fogadról, az orvos az asszisztenssel persze oroszul, neked meg fogalmad sincs, éppen milyen nyelven mondd el azt a három szót, ami éppen eszedbe jut. Aztán másnap volt a kezelés, ide már egyedül mentem, a doki oroszul beszélt hozzám, vagyis nem "Annám, nagyra!" volt, hanem "открывать!". Nagyon sokáig voltam ott, high-tech felszereléssel dolgoztak, egyáltalán nem fájt semmi, az érzéstelenítő nem zsibbasztotta le a fél fejemet, nagyon-nagyon profi volt az egész. Kétszer annyiért, mint otthon. Majd meglátjuk, mi lesz a biztosítóval ebben az ügyben...

És szerdán este érkezik a magyar csapat!! Kis emmel, kis csével... barátok, edzőtársak Budapestről. Izgalmas heteknek nézünk elébe. :) Várom őket! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.