https://www.youtube.com/watch?v=gAjR4_CbPpQ

Tériszonya van? Menjen dechinek! Fél a sötéttől, a túl nagy és üres helyektől, a nyolc centis csótányoktól, az egyedülléttől, vagy attól, hogy minden pillanatban figyelik és az élete nagyító alatt van? Egy éves programunk során a félelmek garantáltan elmúlnak, de legalábbis nem fog többé tudomást venni róluk! Sosem vert még szöget falba? Sosem glettelt, festett, keretezett képet, cipelt fel létrán hangfalakat? Menjen dechinek! Sosem szerelt még fel ajtófélfát? Utóbbi esetben elég, ha csak néhány hétre jön.

Manapság egyáltalán nem lepődök meg azon, ha egy csavart vagy szöget találok a zsebemben...

Kancho elutazott Dél-Afrikába, itt hagyott egyedül vizsgázni. A következő szűk két hétben kiderül, mit csinálok, ha senki sem lát. Kíváncsi vagyok rá. Persze nem igaz, hogy senki nem lát, de tudni akarja, mi történik, ha nem figyel folyton. Kaptam pár feladatot, az egyik például falfestés, ami nagyon izgalmas lesz, tekintve hogy nem csináltam még ilyet, és hogy szörnyű a kézügyességem. Előtte azonban eltüntetem az új parketta új lábazata és a fal közötti réseket. Így:

A jobb oldalon már jártam, a bal oldalon viszont még nem. Nagyon büszke vagyok az eredményre. Csak iszonyat lassan haladok. Ők lesznek a barátaim a hétvégén:

Meg nagy eséllyel a következő hétvégén is.

Persze nem csak a dojo állapotában kell változásnak beállnia, mire Kancho hazajön, hanem a karatémban is. Motivált vagyok a gyakorlásra. És gondoltam, hogy lesz valami mélyvizes megoldás, amíg nincs itthon, de aztán elhessegettem a gondolatot, mondván annyi mindent kell még tanulnom a tanításról, hogy biztosan nem bíznak rám egy egész leckét. Na ebben tévedtem. Ma nem sokkal az óra előtt megtudtam, hogy a haladók edzését én tartom. Be kell valljam, hogy izgultam, hiszen sok szempontból mások itt az edzések, mint otthon, és nagyon sok dolgot másképp kell csinálnom, mint amit megszoktam. Nagyon akartam, hogy jó edzés legyen. És jó lett. Tényleg. Rúgások voltak (ennyi instrukciót kaptam, rúgások legyenek), jól elfáradtak az emberek, és közben úgy érzem, sikerült új infókat adni, tényleg tanítani, nem csak megtartani egy edzést. Tudtam figyelni azokra a dolgokra, amiket javítottak nálam, hogy így csináljam, úgy csináljam (azért mindent nem árulok el). Utána többen is odajöttek és megköszönték az órát, meg elmondták, milyen jó volt. Annyira örülök! És megint rájöttem, miért is vagyok itt. Mert ezt imádom csinálni! Nagyon szeretek jó edzést tartani, tudást átadni, látni másokat haladni, és minden jó edzés után, amiről kijövök, tapsikoló vidám kislány leszek, annyira jól érzem magam.

Ilyen ügyesen magyaráztam:

Úgyhogy ez után az edzés után is nagyon jó érzéseim voltak, gyorsan katáztam még egy kicsit, meg kigletteltem a lábazatot a lányöltözőben. :)

Katát meg egyedül gyakorlást egyébként általában csendben, zene nélkül szeretek csinálni, de ma Daft Punk ment, és rájöttem, hogy az jó.

Kóstolgatott ma a takarító fiú (Miki), hogy 32 évesen miért nincs családom. Egyébként aki tudja a választ, nyugodtan ossza meg velem. Persze azt magamtól is tudom, hogy harmincas nők ritkán mennek dechinek. Elcsodálkozott, hogy egy nő csinál javításokat a dojoban. De nagyon kedves volt tőle, hogy azt mondta rá, it's nice. :) Egyébként ezt soha nem értettem, hogy amikor valaki abba a korba/élethelyzetbe/nemtommibe ér, hogy társadalmilag elvárt, hogy családot alapítson, akkor automatikusan ott van valaki, akivel ezt meg is tudja tenni? És akkor az a kapcsolat olyan is, amit az ember tényleg szívesen fogad el a következő mondjuk 30-40 évre, vagy annyi az egész, hogy itt van az ideje? Nekem nincs még itt az ideje, egy hosszú kapcsolatból sikerült tavaly hálistennek kilépni, ami de jó, hogy nem fordult családalapításba! Ja, és Mikinek volt egy megoldása is számomra: "mi van azzal a fiúval, aki itt volt, miért nem mész hozzá? Nagyon kedves srác, és mindketten szerettek karatézni." Az élet másoknak tényleg ilyen egyszerű? :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.