Köszönöm a zenét!

https://www.youtube.com/watch?v=22PK4sXhcpM

Most egy kicsit egyedül érzem magam, gyorsan posztolok egyet. Nehéz lehetett az offline dechiknek, most azért sokkal könnyebb kapcsolatot tartani a barátokkal, mint akár csak 5-10 évvel ezelőtt. Bár igazából Kanchot is szívesen piszkálnám a hülye kérdéseimmel, de ő most Dél-Afrikában oroszlánkölyköket simogat két edzőtábor között. Hétfőn jön haza, addig pedig azzal stresszel, hogy a dojoból meg a karatémból is a lehető legtöbbet hozzam ki.

Úgyhogy ma sem jutottam ki az utcára két alkalmat kivéve: amikor reggel kinyitottam az ablakokat, és amikor este becsuktam őket (kívülről könnyebb nyitni-zárni, mint bentről). Noa ízekre szedte még pár katámat. Kis túlzással (tényleg csak nagyon kicsivel) nincs olyan mozdulat, amin nem kell javítanom. Olyan katákról beszélek, amiket úgy 15 éve gyakorolok. Nekem is az lesz a síromon, hogy "tanulmányait befejezte"... A mai randory leckén pedig Inez nem lett volna rám büszke, ha lát. Anna, csak ne hagyd, hogy az arcodhoz érjenek... na persze. :) Szem, orr, száj, áll, hol ide, hol oda csattant egy-egy ököl. Készülünk a hó végi Promotion Course-ra, ahol egyik nap 100 randory lesz, vagyis 100 küzdelem. Nem lesz könnyű, és addig még nagyon sokat kell gyakorolnom. A nem gyakorló időben pedig igyekszem a falakra is juttatni festéket, nem csak magamra.

A hétvégén viszont egy nagyon szép parkban voltam. Szombat reggel csörgött a telefon, hogy van-e kedvem együtt piknikezni a dojo több nagyon magas rangú tanárával és tanítványával. Hát hogy a csudába ne lett volna! A napocska kifejezetten barnított, ahol kilógtam a pólóból. A park tele volt pálmafákkal. Mindenféle nagyon finom dologgal etettek. Annyira jó fejek voltak, hogy elvittek, nagyon hálás voltam nekik. Pénteken pedig egy ismerős magyar családnál voltam, meghívtak magukhoz, székelykáposzta volt a vacsi, amit eddig nem szerettem, de most hihetetlenül jólesett.

A tanulásról még annyit, hogy pár hete mondta nekem valaki, hogy milyen érdekes a karate világa abból a szempontból, hogy itt, ha valaki mond neked valamit, hogy rosszul csinálod és javítsd ki, akkor azt meg is teszed. Hogy a mindennapi életben ilyen nem nagyon van, a kritikát egóból elintézzük és nem vesszük figyelembe. Bele sem gondolunk, hogy mi van, ha a másiknak igaza van. És valóban, kevés olyan közeget ismerek, ahol egy felnőtt ember egy másik felnőtt emberben feltétel nélkül megbízik, és csinálja, amit a másik mond, mert tudja, hogy az jó lesz neki.

A héber szerintem egy mesebeli nyelv. Az egyik kedvenc szavam a bliglicsi. Na jó, ez igazából két szó. Amikor rászólnak a gyerekekre, hogy ne csúszkáljanak a padlón, akkor használják. Inkább úgy hangzik szerintem, mint egy varázsige a Harry Potterből. Meg szerintem tilmedu és jilmedu is jobban illene, hogy két erdei törp neve legyen, mint a "tanulni" ige jövő idejű ragozott alakjai. Viccesek a szavak, amiknek magyarul (vagy éppen angolul) is van jelentésük, de persze teljesen más, mint a héberben. Mi, ki, ma, hu, hi, kosz (pohár), ez (kecske) piná (sarok), hogy csak néhányat említsek. A magyar "mi ez" azt jelenti, ki kecske... De a kedvenc szavam változatlanul az "eh", köpködős h-val a végén, azt jelenti, "hogy". A héberben szeretem, hogy nincsenek létigék. Viszont a tegezésben is vannak nemek. A "gyere" másképp hangzik, ha fiúnak vagy lánynak mondod, és a lánynak mondós hangzik úgy, hogy "boj". És a "hi" a női "ő" személyes névmás. Hogy legyen mit összekeverni.

Szóval kicsit egyedül, de nem vészes, és eszembe jutott Rakonczay Gábor, aki a hajóján saját magával beszélgetett, és attól félt, hogy a két Gábor mellé hamarosan megjelenik majd a harmadik is. Idáig biztosan nem fogok eljutni, mert azért a legtöbbször nem üres a dojo, van kihez szólni. Csak vannak dolgok, amiket jó lenne valakivel megbeszélni, de egyáltalán nincs mindig jelen a megfelelő beszélgetőpartner. Sőt attól tartok, egy jó részét nem is kell senkivel megbeszélnem, hanem nekem kell megoldanom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.