A mai zene, igen megfontolt és tudatos választás alapján, szándékosan ország-specifikusan, minden bizonnyal a világ legbetegebb bandájának egyik örök érvényű szerzeménye. Érdemes.

http://m.youtube.com/watch?v=8Uee_mcxvrw

Általában nincs bajom az egyedülléttel, de mindig, amikor hazamegy valaki innen, és üres lesz a dojo, pocsékul érzem magam. Különösen, ha tényleg jó volt a társaság, és most tényleg nagyon jó volt. Örülök, hogy van egy újabb ember a világon, akit a barátomnak tudhatok. Sok szuper és különleges edzést csináltunk együtt, és sok móka is volt, madártej-készítéstől a tengerpartozáson keresztül a reptéri sörözésig mindenféle jóság. A Petach Tikva-i magyarok egy részének is sikerült bemutatni a fiatalembert, be is építettünk a mindennapi szókincsünkbe egy új káromkodást afrikaansul. És ha találkoztok valakivel, aki beszél xhosa nyelven, kérjétek meg, hogy mondja ki ezen a nyelven azt, hogy "tojás". Felejthetetlen. Mellékhatásként továbbá sokkal jobban értem a brit angolt, mint korábban, és sok érdekes sztorit hallottam a karaténk dél-afrikai oldaláról. 

Tegnap este abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy ott lehettem egy esküvőn, méghozzá az izraeli zenei élet több jeles képviselőjének társaságában, zsidó szertartással, amiből ugyan keveset értettem, de akkor is szép volt. Olyan esküvőn, ahol mindkét fél menyasszony volt, és őszintén szólva nem volt ebben semmi furcsa. Két fiút nevelnek együtt, és hihetetlenül jól csinálják. A srácok elképesztőek, imádom őket. 

Mivel nem volt alkalmas cipőm erre az estére, vettem egyet, persze nem csúcsminőséget, hanem dechi-költségvetéshez valót, és jelentem, olyan háromezer forint körüli összegért megvan az első olyan magas sarkú cipőm, amiben nem őrülök meg fél órán belül.

Bár P.W. (32) hazament elment Kanadába meglátogatni a barátnőjét, nem leszek sokáig egyedül. Vasárnap érkezik egy újabb dél-afrikai srác, aztán többen is jönnek onnan a nyári edzőtáborra, és ősszel is nagy mozgás várható, nem lesz sok időm egyedül szomorkodni. Mint a palacsinták a serpenyőben, alig kerül ki az egyik, már jön is a következő. De azt nemigen hiszem, hogy lesz mostanában olyan lakótársam, aki ugyanilyen ügyesen rúg majd bordán, vág fejbe könyökkel, közben little princessnek szólítom és tényleg bármiről és mindenről tudok vele beszélgetni, és több különböző nyelvet egyszerre használva alkotunk remek szóvicceket. Na jó, az utóbbit gyakran csináljuk magyar barátokkal is. Viszont a Siófok vagy a Fokváros szavak csak most kaptak számomra új dimenziót, az imént említett káromkodás kapcsán. :) Ech. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.