Emlékszem arra a néhány héttel ezelőtti napra, amikor nem fájt semmi. Felemelő érzés volt. Bár elég fura. Már elmúlt.

Megint ünnep van a változatosság kedvéért, most mindenhol tüzeket gyújtanak az emberek, és a szomszédos zsinagógában olyan hangosan szól a zene, hogy ha közel mész, tuti valláskárosodást szenvedsz. A miskolci zsinagógáról van szó, mely a "Miskolci közösség" vagy valami ilyen nevű utcában van. Szerintem ez a legrövidebb utca a világon, ahol amúgy kb semmi más nincs, mint egy zsinagóga.

Folytatva "Miért érdemes Petach Tikvára látogani" rovatunkat: Végre sikerült lefotóznom a világ valószínűleg legbetegebb szobrát. Bögre füléből kinövő borsó, amin egy michelin-figura áll, szem formájú pajzzsal a kezében. A másik kezében levő rúd a jelek szerint nem az alkotás része, csak arra szolgál, hogy a figura állva maradjon, a tervező ugyanis minden bizonnyal annyira be volt tépve, hogy ez másként semmiképp nem sikerült volna, de azt gondolom, eme csodával kapcsolatban igazán ez a legkevesebb.

Erősen kapcsolódó és hasonlóan fontos esemény, és a Monty Python-rajongók érdeklődésére komolyan számot tarthat, hogy végre megtudtam, a farkasbab valóban létező növény, sőt láttam is olyat élőben, bár sajnos nem a virágzásában, hanem a termésével, de akkor is itt vagyok én és a farkasbab:

Valamint igaz a mondás, hogy erődben nem szokik lenni szőnyeg. Akkor sem, ha kétezer éves. Megnéztem.

Lassan tényleg vége a télnek, igazán ideje lesz. Itt az ünnepek szezonja, meg a rengeteg karatés eseményé.

Az ünnepek (húsvét, pesach, függetlenség napja stb) számomra megint katasztrofálisak voltak, nagyrészt egyedül, nem jó érzés. Megértem a nyugdíjasokat, akik panaszkodnak, milyen szörnyű, hogy nincs kivel megosztani egy ünnepet. Hatalmas előnye volt a peszachnak, hogy fejleszthettem a takarítási képességeimet. Néha úgy éreztem, egész életemben nem takarítottam annyit összesen, mint az ünnep előtti pár hétben. És az alábbi beszélgetés is lezajlott: a dojo már biztosan morzsamentes - kenyér tényleg nincs a hűtőben. csak sertéshús.

Volt viszont 24 órás tábor, amit már megint nagyon szerettem. Tavaly a 24 órás végén fordult meg először a fejemben, hogy tovább akarok maradni, mint egy év, mert ez kell nekem jövőre is. Szóval elkezdünk edzeni péntek délután háromkor, majd szombat délután háromkor befejezzük. Van közben szünet, de összességében 19 óra aktivitás van. Én is tartottam egy edzést, ami nagyon jól sikerült, és annyira, de annyira örültem neki!

Volt közös edzés shotokaiosokkal, egy csomó jó gyakorlatot, alapelvet lehetett kivenni belőle. És múlt héten voltam egy judo edzésen. :) Egyszer már volt szerencsém ilyesmihez, az egyetemi felvételi előkészítő táborban (igen, ilyenen is voltam, szörnyű volt) beálltam egy judo edzésre. Most igazából nagyon kíváncsi voltam a tanárra, aki itt tanított, és nagyon pozitív tapasztalatokat szereztem. Mindenkinek nagyon tetszett a harci szellemem, én meg teljes erőbedobással, szinte minden technika nélkül birkóztam meg csináltam a feladatokat. :)

Ja igen, és ki kellett nyitnom a borítékot, ami tele volt megerősítő üzenetekkel nagyon jó barátoktól, és ezúton is köszönöm, nagyon sokat segített. Az Inezzel való skypeolás tette fel az életmentő események sorának i-jére a pontot. Segített túllépni a teljes alkalmatlanság, kétségbeesés, üresség, önsajnálat érzésén. Előre, bajtársak, éljen május elseje, meg minden.

És egy nagyon kedves segítséget kaptam idén is ahhoz, hogy közvetetten kapjon tőlem virágot az anyukám anyák napjára. Jövőre személyesen!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.