Hosszú volt az elmúlt hét. Változások. Képzés. Balaton. Kígyók.

Május elseje a sportnap jegyében telt. A Nu Body jegyében. (A Nagyréten, ahol hamar kiderült, hogy nem csak Nu Body, hanem no budi.) Amikor megérkeztünk, kaptunk zsíros kenyeret lilahagymával. Először ettem idén fehér kenyeret. Aztán nemsokára kész lett a paprikás krumpli. Másodszor ettem idén fehér kenyeret. Aztán megint megfogadtam, hogy többé nem teszek ilyet. Az első alkalom már nagyon régen volt. Az iaidosok mellettünk tartottak edzőtábort a Délegyházi-tavaknál. Nekik egy sima tábor volt, ami azzal járt, hogy egész nap ültek seizában a napon, aztán amikor páran elájultak, azokat fellocsolták. Később fekvőtámaszokat csináltak a térdig érő vízben. Ha belegondolsz, rájössz, hogy eközben nem kapsz levegőt. Nekünk Bushi (=harcos) táborunk volt. Ez abból állt, hogy reggel mindenki edzett egyet egyedül, majd még egy óra közösen délután, a kettő között pedig alvás, kaja és játék. Szóval egy közös lezárása volt a két tábornak, amikor sokmindent ittunk, a végén pedig megláttam, hogyan néz ki a fehér kenyér, miután megjárta az ember gyomrát, és megfogadtam, hogy többet nem eszem ilyet.

Ma is nagyon éhes voltam napközben, de akármennyire is csábítóak voltak az útközben látott péksütemények, nem vettem belőlük. Almát ettem. Egyrészt az előbb leírtak miatt, másrészt mert a múlt héten elcsábultam, és vettem egy sajtos croissant-t. Háromszori nekifutásra ettem meg, és egyik sem esett jól. Ennek amúgy örülök.

Szóval a sportnapon ettünk és aludtunk a napon. Mások sportoltak is.

Péntektől hétfőig Balatonalmádiban voltam egy 3 napos képzésen. Azt szokták mondani, hogy ez a 3 nap olyan ennek a csapatnak, mint másoknak a karácsony. Nekem nem olyan. Én jobban várom, mint a karácsonyt. Nagyon-nagyon jó volt, és ez nem igazán fejezi ki, mennyire jó volt. Közben a 4 csillagos szálloda éttermében napi háromszori svédasztalos étkezés teszi teljessé az ember napjait. Szerintem soha életemben nem ettem meg ilyen sok húst ilyen rövid idő alatt. A reggeli tejbegrízre igyekeztem nem nézni túl sokáig vágyakozóan. Reggelire rántotta, sült szalonna, virsli, mustár, zöldségek... nem nekem kell megsütni, sem utána elmosogatni. Pótolhatatlan. A farmerom, ami lefelé menet lötyögött rajtam, visszafelé jövet feszült. Vasárnap és hétfőn futottam, hogy kicsit kompenzáljam a rengeteg kaját. Meg rávettem A-t, hogy csobbanjunk egyet a Balcsiban. Olyan 17 fok körül lehetett a víz hőmérséklete, pont jó. Furcsálltam, hogy mások nem fürdenek. A wellness részlegbe sosem jutok el ezeken a képzéseken... A futások után csináltam katát is a part melletti parkban. Mezítláb a fűben, napsütésben, elképesztően jólesett. Hétfőn reggel nagyon rossz volt felkelni, iszonyú lassan futottam, (Pace 6:58), de a Sanseru visszahozta belém a lelket. Az is nagyon jó, hogy a csapatból rengetegen futnak, így sok alkalom adódott a szembejövőkket köszönésképpen pacsizni egyet. És hosszútávon is megfogadom Sz.K. tanácsát: "40 percnél kevesebbet ne nagyon fussatok".

Kedden otthon is futottam reggel.

Km 8.86

Pace 6:31

Cron 57:51

Cal 688

Le akartam menni a Sió partjára, hogy annak a mentén a Balcsi partjára érjek. Mivel épp felújítják azt a szakaszt a Sió menti kerékpárúton, ahol futni szoktam (kb 3 éve omlott be egy időjárási körülmény miatt), kénytelen voltam a városba vezető út melletti járdán futni. Amiben csak az az izgalmas, hogy van egy olyan (viszonylag hosszú) szakasz, ahol a járda olyan keskeny, hogy Schwarzenegger válla biztosan nem férne el a kerítés és a sövény között, ide van most kényszerítve a kétirányú kerékpáros- és a gyalogosforgalom is. Közben háromszor is lementem megnézni, hogy tudom-e használni a vágyott utat. Így lett odafelé 5,11 km, visszafelé pedig 3,75 a futás. Az a jó otthon, hogy mindig találkozol ismerősökkel. Ez alatt az egy órás futás alatt is találkoztam és beszélgettem olyan emberekkel, akiket hónapok vagy évek óta nem láttam.

Voltam az otthoni Vögelében is. Sokkal jobb, mint a budapesti boltok. Fehér nadrágot kerestem, volt egy csomó, ami jó volt. A lány ajánlotta, hogy próbáljak fel egy 38-asat. Mondtam, hogy na persze, hiszen karácsonykor még 46-os volt a méretem. De úgy alakult, hogy most van egy 38-as gatyám. :) Oké, hogy sztreccs, meg szerintem nem jól van méretezve, de azért jó érzés! :)

Szombaton volt véradás is, én szerveztem, erre nagyon büszke vagyok. 49 adagot adtunk "át" a veszprémi vérellátónak, osztrák vért is. 4:41 alatt jött le a 4,5 dl. Huszonnyolcadik véradásom.

Hétfőn tartott nekünk egy igen profi előadást Vogel Zoltán, aki most százegynéhány kilós, de nemrég még 184-et nyomott. (Nemcsak fekve, mindenhogyan.) Elmesélte, hogyan sikerült ezt véghezvinnie, igazán tiszteletre méltó. Ha tudtok, menjetek el egy előadására, nagyon inspiráló!

És egyre inkább érzem, hogy aludnom kell. Jó éjszakát mindenkinek!

Idézet innen: https://www.youtube.com/watch?v=qzTZ76vhnKk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.