don't stop me now

2013.09.01. 22:55

https://www.youtube.com/watch?v=HgzGwKwLmgM

Annyi izgalmas dolgot csináltam ezen a héten alvás helyett! :)
Az előszobám folyton így nézett ki:

IMG_0258.JPGRengeteget mentem, rengeteget futottam, legalábbis nekem soknak tűnik 150 km egy hét alatt. Voltam koncerten, volt nálam vendégség, voltak hosszú éjszakai beszélgetések.

A legtöbb alvás egyik éjjel 7,5 óra volt, de egyébként csak 4, maximum 6 órákat tudtam pihenni. Az az érdekes az egészben, hogy mindezek ellenére nem igazán vagyok fáradt. Néha azt érzem, hogy fizikailag a teljes kimerülés határán vagyok, de aztán megint simán lefutok 10 km-t, és 4 órát, vagy annyit sem alszom éjjel. Pedig nekem a 8 óra is kevés szokott lenni!

Na de menjünk szép sorban.

Kedden végre sikerült elmennem edzésre, mármint karatézni. A tanárom egész nyáron külföldön volt, jó pár hete nem láttam, és bár most is csak késve értem oda, ott voltam ezen a nyáron az utolsó városligeti edzésemen. Beszéltem nemrég valakivel, aki már egy ideje nem jár az edzésekre, de régen rengeteget tanultam tőle. Most is tanulok, ha beszélek vele és odafigyelek rá. Ő azt mondta, hogy sosem tudott másképp karatézni, mint szívből. Arra gondoltam, miért ne próbáljam ki... Életem egyik legjobb edzése volt. Hihetetlen jól éreztem magam, olyan dolgokra tudtam figyelni, mint már rég nem, tele voltam energiával, és megint igazán harcosnak éreztem magam. Volt sok páros gyakorlat, ami meglepően jól ment (nem az a része, hogy meg tudjam jegyezni a mozdulatok sorrendjét... az nem ment jól. A harc része, az zseniális volt!). A formagyakorlat is nagyon jólesett, egyre többet és többet akartam belőle, közben egy vers szólt a fejemben, azt mondta, még nem elég... A tanárom meg is dicsért (10 évente egyszer csinál ilyet), hogy látszik, hogy gyakoroltam.... Ami tény, valóban gyakoroltam, de nem ettől lett igazán jó a kata...

Az is nagyon jó, hogy amikor megszabadulsz a testeden feleslegesen jelen levő 15 kilótól, egész másképp tudsz mozogni. Élvezetes az egész, tudod használni a tagjaidat, hihetetlen érzés!

Az egyetlen bajom azzal volt, hogy a túl sok futás miatt nehezebben használtam a lábaimat. Okosabban kell ezt csinálni...

Futás: Bár akivel versenyeztem, hogy vajon melyikünknek gyűlik össze több km augusztusra, végül kiszállt a versenyből, én már kitűztem, hogy megcsinálom a napi huszat, úgyhogy mentem minden reggel és este 10 és egy kicsit, hogy a vége aztán 150 legyen. Próbáltam a tempón is gyorsítani, hogy minél kevesebb időt vegyen ez igénybe, és a lehető leghatékonyabb legyek. Egyik reggel sikerült, amit nem gondoltam volna, átlagosan 5:45 alatt futottam egy percet több mint 11 km-en keresztül! Pár éve még 7 perc alatt tettem meg egy km-t. Most olyan büszke vagyok magamra! :)

Főleg, mert a hűvös idő miatt sajnos már többször kénytelen voltam napközben zárt cipőkben járni, amik annak rendje és módja szerint feltörték a lábamat. Így fuss heti 150 km-t...

A legjobban, azt hiszem, a péntek esti futás fájt. Vagy a másnap reggeli. Péntek este elmentünk a PUF 30 éves szülinapi koncertjére, ami egyébként nagyon jó volt, és ott megittam 3 korsó sört. Kettőt akartam, de a sör már csak ilyen... Pedig tudtam, hogy utána még teljesítenem kell az esti tízest... Hát nem esett jól. Már tényleg csak a szívem vitt előre, nem a lábaim. Próbáltál már alkoholos állapotban edzeni mondjuk egy órán keresztül? Valahogy az intenzív mozgás következtében a szervezet a legutolsó kis sejtecskédbe is juttat egy kicsit az alkoholból, és remegsz, zizegsz, nagyon fura érzés. Mindegy, túléltem. Másnap reggel (itt volt a 7,5 óra alvás) már tudod, hová kívántam az egész futás témát? Na, amire most gondoltál, pont oda. Elindultam, és elfelejtettem, hogy azt szoktam csinálni, hogy a 10 km érdekében egy nagyobb és egy kisebb kört megyek a Liget körül, és a második kört is nagyban kezdtem el. Aztán arra gondoltam, hogy mivel este vendégeim jönnek, miért ne fussam le egyben a 2x10-et, hogy ne kelljen megismételni az előző esti kínlódást. Egyébként is, a napi 2x10 már komfortzónán belül van... Úgyhogy szép csendben lefutottam életem első félmaratonját:

Km 21,5

Pace 6:10

Cron 2:12:36

Cal 1626

Lehet, hogy mások ezt okosabban, átgondoltabban, profibban csinálták volna. :) Ezután jött az igazi kimerültség, főleg mert piaci bevásárlás, takarítás és pogácsasütés következett pihenés helyett. A pogácsa estére készült, és inkább sós zabkeksz lett belőle, de így lett a legjobb! A klasszikus túrós pogácsa receptjét vettem alapul: 1/3 liszt, 1/3 vaj, 1/3 túró. Lehet tojást is tenni bele, vagy sajtot, de nem muszáj. Zabpelyhet őröltem meg liszt gyanánt, élesztő helyett pedig egy kis bio sütőpor került bele. Maradéktalanul elfogyott. :) Nagyon örülök, hogy egészségtudatos emberekkel tudom tölteni a szabadidőmet, a pogácsa mellett még mozzarellás paradicsomot tettem az asztalra, aminek szintén örültek, egy srác pedig szilvát hozott rágnivalónak, ebből sem maradt meg egy szem sem. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy ilyenkor egy-egy pohár bor is előkerül.

És pénteken megtartottam a legkevésbé egészségtudatos táplálkozás világnapját. Több mint 300g CH csúszott le aznap ilyen forrásokból: (az érzékenyebb lelkűek fogják be a szemüket a következő sorok olvasása közben!!) rántott pattiszon, sajburger kis burgonyával a Burgerben, teljes kiőrlésű kifli vajjal, éjjel egykor még egy adag sült krumpli, tejeskávé, sok sör. Néha ilyen is kell... Meg is érdemeltem a másnapi félmaratont...

A heti mérleg tehát:

Km: 150.03

Pace (átlag): 6:05

Cron: 15:12:25

Cal: 11345

És hogy megérte-e? :)

IMG_0264.JPGPontosan 2.5 kilóval vagyok könnyebb, mint egy héttel ezelőtt. Hát még ha a kajára is odafigyeltem volna! :)

A facebookon komoly lájkvadászatot folytatok, képeket teszek fel, minden futást külön feltöltök, és jólesik mindenkinek a figyelme és dicsérete, szóval ezeket külön köszönöm! :) Érdekes, hogy akik kövérnek ismertek meg, mennyire meg vannak lepve, hogy lassan kezdek normálisan kinézni, hogy jé, nekem ez így is megy... A legnagyobb ajándék pedig az, amikor valaki azt mondja nekem, hogy én inspirálom arra, hogy mozogjon többet, vagy hogy ne egyen csokit... Köszönöm! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://annaatalakul.blog.hu/api/trackback/id/tr325481093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása