https://www.youtube.com/watch?v=Y3XPwtfC1hk
Tényleg visszavettem az edzésből! Napi egy, na jó, maximum kettő, vagyis vagy karate, vagy futás van. (Bár ma volt reggel futás, délután meg edzést tartottam.) Ennek több oka is van, egyrészt a térdem nem örül a napi 20 km-nek, tehát pihentetem egy kicsit. Másrészt folyton jövök-megyek a Balcsi és Bp között, és nem kelek fel mondjuk 4 órakor, hogy kimenjek futni. Plusz úgy tűnik, az egy hónapig tartó alig alvás után a szervezetem végre szeretne pihenni egy kicsit, így adok neki egy kicsivel több időt aludni, már 2 olyan éjszaka is volt, ahol 8 órát aludtam (4-6 helyett)!
A 3 napos képzés életem eddigi legjobb képzése volt. Persze nem a világ változott meg körülöttem, csak én, de a következmény ugyanaz. Igazán ott voltam, figyeltem, egyetlen egyszer sem éreztem úgy, hogy el fogok aludni bármely előadás közben. Igazán sokat tudtam most ebből kivenni, de belőlem is sokat kivett, utána lekerültem a Maslow-piramis aljára, csak azt éreztem, hogy éhes vagyok, és tényleg muszáj, hogy aludjak.
Nagyon megtisztelő volt, hogy megkértek, beszéljek pár percben arról, hogy hogyan csinálom az átalakulást.
Remélem még sokat beszélhetek erről, a mainál sokkal jobb formában is. Mit remélem? Mindent megteszek érte!
Szerdán otthon voltam edzeni, ha helyileg nem is, de gyakorlatilag ott, ahol (szinte napra pontosan) 21 évvel ezelőtt elkezdtem karate edzésekre járni. Az első 8 évben ott jártam, azóta pedig Budapesten edzem. Érdekes volt visszamenni, sok minden ugyanolyan, mint régen. Mivel nyitott állapotban mentem oda, iszonyú sokat tanultam a másfél órás edzés alatt. G. Sensei (44) ugyanolyan lelkesen magyaráz, mint két étvizeddel ezelőtt. Hihetetlen tudatossággal edz. A végén még jegyzeteltem is. Olyanokat, hogy "légy makacs!". Ne elégedj meg kevesebbel, mint amire képes vagy! Azt is, hogy ha valamit csinálsz, azt csináld rendesen. Elpocsékolhatod az időd azzal, hogy ott vagy edzésen, félig csinálod, beleadsz egy keveset, úgy csinálsz, mintha... de mi lenne, ha rendesen csinálnád? Nagy tanítások.
Úgy érzem, az elmúlt 31 évem nagy része pocsékolás volt. Most már élni akarok! Nem akarok félig csinálni dolgokat, nem akarok vegetálni, nem akarok tét nélküli kapcsolatokat. Mindenkinek kívánom ezt az érzést!
Páran beszélgetünk egy izraeli utazásról. Még idén. Nagyon vágyom ki, a kinti dojoba.
Itthon, Pesten is rendben elindult minden edzés. A makiwarának a kelleténél jobban megörültem, és nem annyira tartottam be, hogy vigyázok a testemre... Ez állítólag nem annyira nőies.
De kitaláltam a megoldást. Szerintem így már teljesen rendben van:
Voltam a Balcsi partján nézni egy kicsit a vizet. Nem olyan, mintha a tengert néznéd, de azért jó. A hét elején az északi partról néztem a délire, a hét közepén a déliről az északira. Aztán rájöttem, hogy ugyanarról az egy partról beszélünk, főleg, hogy tiszta időben majdnem körbe látni minden partot. Ez is nagy tanítás. Igyekszem teret adni az érzéseimnek (nagyon nehéz), de a vízparton ez mindenképpen sikerült, olyannyira, hogy meg kellett kapaszkodnom a zsebemben tartott vadgesztenyében, amit még tavaly, a házsongárdi temetőben járva tettem oda.
Földhözragadtabb téma: még mindig fehérjefüggő vagyok. Ilyeneket eszem:
Az első a tipikus reggeli Almádiban. Olyan jó, amikor nem neked kell megsütni a tojást, pláne a szalonnát! A másodikon a tatár szerepel, CH-ként pedig legalább némi rozskenyér. Napi 50g-nál szerintem nincs több... Ineznek egy szót se!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.