https://www.youtube.com/watch?v=He3pJT2q8Mc

Bármilyen hihetetlen, vége van az októbernek. Az idő rohan, bár sokszor nem csinálja elég gyorsan. Néha azt érzem, hogy már nagyon mennék, semmi keresnivalóm itthon. Néha pedig úgy érzem, hogy biztosan nem vagyok normális. Éjjel azt álmodom, hogy a Honbuban edzek, és reggel, amikor felébredek, rádöbbenek, micsoda őrültséget veszek a nyakamba. Nem baj, majd rájövök, mekkorát is, amikor a saját bőrömön érzem, szó szerint…

Eltelt az október, és edzettem sokat, de mindig úgy érzem, hogy nem eleget. Olyan 4-5 pihenőnap lehetett ebben a hónapban. A futás:

Km 96,44

Pace 5.55

Cron 9:30:46

Cal 6771

És igen, majdnem 100 km nem az utolsó héten, hanem összesen a hónapban! Tízszer futottam, az nem sok. Pedig pótolhatatlan, hogy október végén is a nyári cuccomban tudok futni, annyira jó idő van! Karate edzésen viszont nagyon régóta nem voltam ilyen sokat. Ezt is érzem a bőrömön. ;)

A pihenőnapokra is megvoltak a kifogásaim, pl hogy gyakran utaztam haza. A legjobb kifogás azonban a hónap utolsó előtti napján volt, és csak annyi, hogy örültem, hogy élek, nem hogy még fussak is… A keddi edzés után ugyanis reggelig kulturáltan szórakoztunk az edzőtársakkal, így éjjel gyakorlatilag egyáltalán nem aludtam, csak reggel valamennyit, ami lehetett úgy egy vagy két óra, de attól tartok, ezt az adatot már sosem fogjuk rekonstruálni.

Az a kifogásom viszont, hogy egy csütörtöki edzés után a combomon levő lábnyomok miatt nagyon sokáig tartott, hogy felmenjek a másodikra, meg (még egy hétig) nem tudtam leguggolni és hasonló panaszok, és emiatt ki akartam hagyni a másnapi futást, nem állta meg a helyét. Pihentetni akartam aznap a lábam, mire a délután folyamán valaki azt tanácsolta, hogy igenis dolgozzak rá a fájó izomra, mert a szétrúgott izom pont olyan, mint az izomlázas, edzeni kell vele, hogy helyrejöjjön, mert arra van kitalálva, hogy mozogjon. Épp elindultam ki a Ligetbe, amikor valaki (R.A.-32) hívott, hogy találkozzunk most azonnal, úgyhogy a futás végül 5km-esre sikerült csak, de a valaha volt leggyorsabb 5 km-em lett annak ellenére, hogy mondjuk derékmagasságig nemigen tudtam felemelni a bal lábam. Érdekesnek találtam ezt a paradigmaváltást, és örültem a jó tanácsnak. Tényleg segített a gyorsabb gyógyulásban. Igaz, hogy (valószínűleg az igen jó vitaminoknak is köszönhetően...) elképesztő gyorsan regenerálódnak a foltjaim és sérüléseim.

Sikerült a Nike telefonos alkalmazását is kipróbálni végre, mert az egyik hazaút alkalmával cipőt ugyan vittem magammal, de sportbandet nem. Rögtön beleszerettem ebbe az appba, lehet, hogy többször fogom használni, bár egyértelműen kényelmesebb felvenni egy karkötőt, mint telefont vinni magammal.

Jövő hétvégén ráállok egy mérlegre, hogy lássuk, mégis hol tartok. Sajnos nem sikerült mostanában fókuszban tartani azt a célt, hogy lemenjek 64 kilóra az év végéig. Azzal nyugtatom magam, hogy lejjebb is fogok menni jövőre, ez biztos. Azt is észrevettem, hogy elkezdtek a karomon is szépen formálódni az izmok, de ez sem lehet kifogás a súly stagnálására, bár az izom nehezebb, mint a zsír. Van még 2 hónap az eredeti célig…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.