Ülök a Honbu Dojoban hajnali fél háromkor, fáj az orrom csontja, kicsit a szám is, most ragasztottam fel az utolsó képet a magyar karate iskolánk 25. évfordulójára készített tablóra, és végignézek az életemen. Bár én csak '92-ben kezdtem, nem '89-ben, amikor az iskola indult, sok képen rajta vagyok, ismerem a helyszíneket, az embereket, és egészen elérzékenyülök. Jó a mottó: 25, és még egy életen át.

Azt írtam nemrég, hogy 2013 hosszú év volt. Ez így igaz, mert sokminden történt. És nem igaz, mert valójában január 16-án kezdődött, és december 18-cal véget is ért. Tisztára mint a huszadik század. Vége tehát az egy éves átalakulósdinak, a történetet ünnepélyesen lezárom. Az alábbi képeken látszik, milyen szépen változott a hajviseletem és a bőröm színe 2013. januárjától júliusáig, majd 2014. januárig.

És így nézek ki a valóságban mostanában, amikor épp nem a dojoban és nem karateruhában vagyok. Ez egyébként ritka.

Találtam egy képet magamról 2012. karácsonyáról, csak a kontraszt kedvéért:

Szörnyű még nézni is. Hogy én mennyi jó döntést hoztam tavaly! :)

A képeken látható helyszínek változása sem véletlen. A három fázis három különböző lakhelyen talált. Az első a másodiktól 1,7 kilométerre van. A második a harmadiktól 2135 kilométerre.

Feltűnhet, hogy a legelső képek időbélyegén január 13-a van, nem 16-a. Bár a képek 13-án készültek, az igazi átalakulás (Inez segítségével) 16-án kezdődött, ezért tartom ezt a dátumot. És hát igen, még mindig van min dolgozni.

Egy hétig itt volt velem hat magyar edzőtársam Budapestről. Nagyon jó volt, tényleg nem is gondoltam volna, hogy ilyen remekül megleszünk, semmi veszekedés meg ilyesmi. Lehet, hogy nem csak külsőleg változom. Tegnap hazamentek hárman, és már csak hárman maradtak, vagyis összesen négyen lakunk a dojoban. (A matektudásom egyébként kb itt véget is ér.) Mivel pár hete másképp edzem, mint ahogy a magyarok otthon, és sok edzésem van, meg egyedül is gyakorolok, már most látszik sok különbség az edzésmunkában. Kíváncsi vagyok, milyen leszek a február végén érkező csapathoz képest, meg a nyári, meg az októberi, meg amit még nem tudok vendégmagyarokhoz képest. :)

A múlt hétvégi kirándulás beszámolójából kimaradt egy érdekes apróság. Például, hogy amint megérkeztünk Jeruzsálembe, szerettünk volna meginni egy sört. Ezt ott rontottuk el, hogy rögtön a Jaffa Gate-nél, ahol beléptünk az óvárosba, nem vettük meg. Beljebb ugyanis a zsidó helyek, szombat lévén, zárva voltak, az arab helyeken meg ugye nem árulnak alkoholt. Sok kulturális tényezőt kell figyelembe venni, ha Jeruzsálemben szeretne sörözni az ember!

Álljon hát itt az egyik kedvenc számom linke: https://www.youtube.com/watch?v=Rbm6GXllBiw

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.