https://www.youtube.com/watch?v=JywK_5bT8z0

Egy hete csak a katára gondolok mindig, meg- megállva. Javítok, gyakorolok, összeomlik, aztán újra összeáll, rossznak érzem, aztán megint élvezem, tanítom, javítom, tanítom amit tegnap magamon javítottam...
 Amíg te a péntek délutáni bevásárlást intézed, veszekszel a pároddal, hogy de márpedig most / most nem megyünk valahová, nézed a tévét, ülsz a dugóban, várod, hogy hazaindulhass, addig én a világ legfontosabb dolgával foglalkozom: hogy hová is kell pontosan tennem a könyökömet azután a hátralépés után. Vagy hogy pontosan hogyan megy a csipő abban a mozdulatban. Vagy milyen magasra kell rúgni abban az állásban.

Közben elmondjuk egymásnak a világ legmenőbb mondatait: "Tegnap Kancho kijavította a hiki ukémat." vagy "Yossi segített a katámban." "Randoryztam Shayjal, tökjó volt." "Az egyik ötéves kisfiú (akihez egyébként nem szabad hozzáérni) angolul köszönte meg, hogy segítettem neki."

Reggelente automatikusan karate ruhába öltözöm, és szó szerint másodpercek alatt fel tudom venni a gít bármikor, amikor meghallom, hogy Kancho most fog katát tanítani.

Majdnem a teljes magyar csapat hazament, már csak ketten maradtunk a dojoban. Olyan, mintha fogadóórára lehetne jönni ide. Rendelek a következő egy évben, minden hétköznap (értsd: vasárnaptól csütörtökig) reggel kilenctől délután négyig.

Az első hónap úgy telt el, hogy közben ki sem mondtam, fapapucs. Mondjuk nem túl gyakran használom ezt a szót. Közben úgy voltam, mint Csavardi Samu, hogy ha még egyet lépek, ilyen messzire még sosem voltam otthonról. A leghosszabb idő, amit Magyarországon kívül töltöttem, egy hónap volt. Ezt mostanra sikerült átlépni. Kíváncsi vagyok, lesz-e honvágyam.

Fizikailag egészen jól bírom az edzéseket. A futástól eléggé elszoktam, így amikor múltkor eljutottam egy 5 km-es távig, a combjaimban ment az itt a tejsav-hol a tejsav játék. Kancho mindig hangsúlyozza, hogy a karate edzés nem arra való, hogy jó sok fekvőtámaszt csinálj, meg sok bármilyen erősítést, de azért ő is tud olyat kitalálni, amitől másnap izomlázam lesz, amely egyébként ritka jelenség mostanság,

A fizikai oldalhoz tartozik, hogy a múltkori fogtömés során történhetett valami nem kóser dolog, mert most egy-két centinél nagyobbra nem tudom kinyitni a számat. Enni nagyon kis falatokban tudok, sokáig is tart. Leginkább kefirt iszom, meg rjazsenykát, mert azokat nem kell rágni. Beszélni és nevetni remekül tudok, úgyhogy nem zavar a dolog különösebben, de azért szedem az antibiotikumot...

Tegnap megint R.N. és L.N. vendége voltam, jól megetettek, de megkérdezték, nem baj-e, hogy disznót eszünk. :) Mondtam, hogy a keresztényeket ez nem zavarja, ne aggódjanak. :) Közben mindenki csokival meg sütivel etet. Ők, Kancho, a titkár néni, a magyarok, esetenként edzőtárs is. Tegnap rengeteg csoki-elmaradást sikerült bepótolni... És ez csak egy része az egésznek... Volt ilyesmi is, meg még egy pár dolog:

Ezeknek csak le kell harapni a tetejét, és már ihatod is belőle a különféle alkoholokat.

Ez pedig fogalmam sincs mi, de finom:

Valami sózott-pörkölt izé. Bementem a magvas mennyországba, megkóstoltam (igen, itt ilyet is lehet), aztán vettem belőle. Noa szerint úgy hívják, ful. Ha jól értettem. Szerinte ha nyersen veszem, megfőzöm és humusz mellé eszem, akkor is nagyon finom. Csak tudnám, mi a csuda ez.

Z.Zs.(35) jóvoltából voltunk a maradék magyar csapattal sörözni Tel Avivban. Zs. nagyon jó fej, rengeteget segít nekünk és külön nekem is. Hozott nekem például telefont, végre van itteni számom! :) Kaptam tőle pólókat is, mos ránk, megitat, megetet... Van egy új anyukám, bár igazából nem egy, mert sokan gondoskodnak rólam egy kicsit, hálás vagyok érte és örülök neki! Y.G.(30) például látta, hogy egy kicsit meg vagyok fázva, ezért hozott nekem mézet meg citromot. Nem azért, mert annyira ráért, hiszen 2 műszakban dolgozik, 2 gyereke van, és iskolába is jár egy másik városba. Hanem mert nagyon jó fej. Hétfő reggelenként vele edzem, ami nagyon jó, mert nagyon akar tanulni, páros gyakorlatokat is szoktunk csinálni együtt.

Folytatódnak a nyelvleckék, edzésen nagyon jól használom azt a 10-15 héber szót, amit tudok. Készül a magyar-héber-orosz edzésszótár is, amiben pl benne van, hogy a könyök ivritül marpek, oroszul lokaty. Kicsit néha keverem a nyelveket, de az itteni oroszok is, úgyhogy nem zavar. :)

Ma este edzésre megyünk!!! Elmegyünk edzeni. Értsd: nem átmegyünk egyik szobából a másikba, hanem kimegyünk az épületből, és úgy fogunk edzeni. Sőt, kimegyünk a városból! Ronen Sensei dojojába, Shohamba, Nagyon várom!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.