https://www.youtube.com/watch?v=4dOsbsuhYGQ

Ma elmentem F. Sensei edzésére. Maglódig kellett menni érte. De mennyire jó volt!! Akarom máskor is! F. nagyon jól tanít, de most nem fogok ódákat zengeni, mindenki menjen és próbálja ki. Ja és ha valaki azt akarja, hogy a gyereke fegyelmet tanuljon, ide írassa be. Voltam már nála pár éve, de már elfelejtettem, mennyire fegyelmezettek itt a legkisebbek is, jól leesett az állam. Volt egy csomó randory (szabad harc) gyakorlás. Itt, bár vigyáztam, párszor megütöttem a bokámat. Úgyhogy most már nem csak nagy és lila (a lábfejem fele is), hanem tényleg fáj. Itt az ideje a Flexcréme-es kezelésnek! :) Nagyon jó volt olyanokkal gyakorolni, akiket nem látok minden nap, rengeteget tanultam tőlük. Próbáltam gyakorolni azt a jó kis rövid combra rúgást is térddel. ;) Aztán volt formagyakorlat, F. egy csomót javított, amire szintén óriási szükségem van. Szóval megyek még, amikor csak tudok, mert simán megéri az utazást, óriási volt!

Egyébként szerintem azért jó, ha fáj, mert érzed, hogy élsz. Ennek a sarkított változata az a vicc, ami valami olyasmiről szól, hogy amikor nagyon idős vagy, és reggel úgy kelsz fel, hogy fáj valamid, akkor örülj, mert a fájdalom azt jelzi, hogy életben vagy. De ha izomlázad van, akkor biztos lehetsz benne, hogy fejlődtek az izmaid, no pain - no gain meg ilyenek. Emlékeztet arra, hogy tettél valamit, hogy a tetteidnek következménye van, hogy a mai nap más, mint a tegnapi volt, hogy tanultál valamit (stb.).

(Mivel parkettán volt az edzés, mindkét talpamról lejött a bőr. Még egy kis emlékeztető, hogy csináltam valamit.)

Elkövettem azt a hibát, hogy megmondtam az anyukámnak, hogy tulajdonképpem már bármit ehetek, semmi nincs tiltva, csak a cukortól tartózkodom. Ilyen sütiket süt azóta:

Ez a muffin xylittel készült. A tésztában az édesítés nagy részét a leturmixolt banán végzi. A muffinok pedig (szintén cukormentes) csokipudinggal vannak töltve... Nagyon finomak! Csak hát van benne fehér liszt, meg szerintem étolaj is. Az a baj, hogy elmondtam, hogy nekem igenis hiányzik az édesség. Legközelebb cizelláltabban fogalmazok az összetevőkkel kapcsolatban. Egyébként abban a 8 évben, amikor nem ettem húst, az anyukám olyan ételeket főzött szójából is, hogy nem lehetett megmondani, hogy nem húsból vannak. Nagyon ügyes!

Tudom, hogy a mai bejegyzésben meg akartam említeni Vogel Zoltánt, csak már nem emlékszem, miért... A facebookon "Gyere, együtt megcsináljuk!"-ként keressétek. Több mint 80 kilót fogyott. Ha eszembe jut megírom! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.