A mai zene, igen megfontolt és tudatos választás alapján, szándékosan ország-specifikusan, minden bizonnyal a világ legbetegebb bandájának egyik örök érvényű szerzeménye. Érdemes.
http://m.youtube.com/watch?v=8Uee_mcxvrw
Általában nincs bajom az egyedülléttel, de mindig, amikor hazamegy valaki innen, és üres lesz a dojo, pocsékul érzem magam. Különösen, ha tényleg jó volt a társaság, és most tényleg nagyon jó volt. Örülök, hogy van egy újabb ember a világon, akit a barátomnak tudhatok. Sok szuper és különleges edzést csináltunk együtt, és sok móka is volt, madártej-készítéstől a tengerpartozáson keresztül a reptéri sörözésig mindenféle jóság. A Petach Tikva-i magyarok egy részének is sikerült bemutatni a fiatalembert, be is építettünk a mindennapi szókincsünkbe egy új káromkodást afrikaansul. És ha találkoztok valakivel, aki beszél xhosa nyelven, kérjétek meg, hogy mondja ki ezen a nyelven azt, hogy "tojás". Felejthetetlen. Mellékhatásként továbbá sokkal jobban értem a brit angolt, mint korábban, és sok érdekes sztorit hallottam a karaténk dél-afrikai oldaláról.
Tegnap este abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy ott lehettem egy esküvőn, méghozzá az izraeli zenei élet több jeles képviselőjének társaságában, zsidó szertartással, amiből ugyan keveset értettem, de akkor is szép volt. Olyan esküvőn, ahol mindkét fél menyasszony volt, és őszintén szólva nem volt ebben semmi furcsa. Két fiút nevelnek együtt, és hihetetlenül jól csinálják. A srácok elképesztőek, imádom őket.
Mivel nem volt alkalmas cipőm erre az estére, vettem egyet, persze nem csúcsminőséget, hanem dechi-költségvetéshez valót, és jelentem, olyan háromezer forint körüli összegért megvan az első olyan magas sarkú cipőm, amiben nem őrülök meg fél órán belül.
Bár P.W. (32) hazament elment Kanadába meglátogatni a barátnőjét, nem leszek sokáig egyedül. Vasárnap érkezik egy újabb dél-afrikai srác, aztán többen is jönnek onnan a nyári edzőtáborra, és ősszel is nagy mozgás várható, nem lesz sok időm egyedül szomorkodni. Mint a palacsinták a serpenyőben, alig kerül ki az egyik, már jön is a következő. De azt nemigen hiszem, hogy lesz mostanában olyan lakótársam, aki ugyanilyen ügyesen rúg majd bordán, vág fejbe könyökkel, közben little princessnek szólítom és tényleg bármiről és mindenről tudok vele beszélgetni, és több különböző nyelvet egyszerre használva alkotunk remek szóvicceket. Na jó, az utóbbit gyakran csináljuk magyar barátokkal is. Viszont a Siófok vagy a Fokváros szavak csak most kaptak számomra új dimenziót, az imént említett káromkodás kapcsán. :) Ech. :)
https://www.youtube.com/watch?v=CS9OO0S5w2k
Amikor az itt megismert magyar barátaim végre elmondták, hogy a rólam alkotott első benyomás alapján az volt a meggyőződésük, hogy én a nemek harcában a másik csapatban játszom, úgy meglepődtem, hogy majdnem leestem a létráról. Még egy darabig győzködtek, hogy nekik ez nem számít, és ne aggódjak, nem kezelnek másképp, mint másokat, szóval úgy tűnik, nem győztem meg őket arról, hogy az elképzelésük hibás. Amúgy régóta szerettem volna megtanulni létrázni, most már egész jól megy, és ez valószínűleg szintén nem erősíti a heteróság látszatát.
Nagyon-nagyon fárasztó ez a hét, viszont tele van eseményekkel. Itt volt például egy magyarországi edzőtárs barátnőm, nyaralni jött, de eljött egy edzésre, nagyon boldog voltam! Nem is tudtam, hogy ennyire hiányzott magyarul csajos csacsogni a dojoban.Viszont Z.Zs.(35) barátnőmet három hétig nem fogom látni, mert elutazik! Hiányozni fog. Viszont most nem vagyok egyedül a dojoban, mert itt van egy feketeöves srác Dél-Afrikából 10 napig. Francia neve van, a bőre egészen fehér, és olyan szépen beszél brit angolul, hogy sokszor egy szavát sem értem. Beszél egy olyan afrikai nyelven is, aminek a nevét sem tudom kimondani. És mindig megpróbál utasként az autó bal első ülésére ülni, aztán rájön, hogy ebben az országban ott hordják a kormányt. És remekül üt könyökkel arcra, tapasztalatból mondom.
Ezen a héten azért boldogok a sajtkészítők (és ez vonatkozik bármely tejipari termék készítőjére), mert kivételesen megint ünnep van, egy olyan ünnep, amikor (ki tudja, miért) tejtermékeket kell enni. Szóval tegnap Kanchoéknál ettünk háromféle leveles tésztával és sajttal készült dolgot, valamint készítettünk néhány magyar kaját, pl barackos gombócot, madártejet és aranygaluskát. Végy rengeteg cukrot, lisztet és vajat, meg egy csomó tojást, keverd őket össze különböző arányokban, és a végén lesz belőle valami finom. Mérleg nem volt, egy kb 80 éves magyar mérőpohárral dolgoztunk. A dél-afrikai srác egy darabig csodálkozva forgatta, majd azt mondta, hogy egyszer az egyetemen említették, hogy van olyan, hogy dekagramm, de életében nem látott senkit, aki abban számolna bármit is. Mindenesetre nagyon ügyesen készített gombócot és gyúrt tésztát. Lehet, hogy nem pont erre számított, amikor ezt az utazást tervezte.
Az ünnep miatt zárva a dojo, ezért volt egy reggeli edzés a tengerparton, előtte pedig hajnali futás. Gyönyörű a part, simán érdemes 3,5 óra alvás után, 5:25-kor elindulni.
Ma 42 fok volt, megint jött egy kis szél a sivatagból. Ha kinyitod az ablakot, az olyan, mintha egy forró sütőbe néznél éppen bele. Forró szél. Nem gond, ha a piacon vett gyümölcs kicsit éretlen, kirakod a konyhapultra, és néhány óra alatt pont jó lesz. Kovászos uborkát is gyorsan lehetne csinálni, ha lehetne kapni kovászolni való uborkát. Welcome, summer! :)
P.S: kultúrsokk nr. százhuszonnyolc
https://www.youtube.com/watch?v=CPG-lKdPxXE
Holnap első dolgom lesz elszaladni körömlakkért. Belémhasított egy érzés, hogy mennyire jó lenne nőnek kinézni, és hogy ehhez elengedhetetlen a festett köröm. Persze nagyon bénán festek körmöt, meg néhány óra múlva úgyis lepattog az egész (ha nem műkörömre van festve, sajnos tök esélytelen, hogy fent maradjon), meg edzésre úgysem teszek fel piros lakkot, és nem készülök semmilyen buliba, de holnap veszek egy lakkot és kész. Vagy kettőt.
Lesz majd amúgy olyan alkalom, amikor ki tudok öltözni, de semmilyen túl csinos meg magas sarkú cipővel nem készülök ilyenekre. Néha az is fáj, ha tangapapucs van rajtam, nemhogy alkalmi cipő... Dechinek olyan országban kell lenni, ahol meleg van, és egész évben lehet papucsban járni, szóval Izrael nagyon jó választás ebből a szempontból.Előfordul ugyanis, hogy egy nap alatt többször is belekönyökölnek az ember lábfejébe, valami csodás módon mindig ugyanazon a ponton. Olyankor áldás, hogy egész nap mezítláb lehet lenni itt a dojoban. Nem is tudom, hogyan fogok visszaszokni a zárt cipőkre, amikor itt lesz az ideje.
Karatés aktualitás: a hétvégén volt a Karate-Do Cup, ami az iskola házi versenye, csak kata, azaz formagyakorlat van, és övfokozatok, valamint életkor szerint vannak beosztva a kategóriák. A feketeövesek bíráskodnak, majd a végén az 1-2 danosok is összemérik magukat. Szerencsére nem magasságban, mert ott vesztettem volna, hanem katázni kellett. Kancho már jó előre megmondta, hogy megnyúz, ha nem teljesítek, úgyhogy a bőröm érdekében muszáj volt elhozni az aranyat. Nagyon örültem L.Á.(12) győzelmének is, a magyar srác, aki január óta jár edzeni abba a csoportba, ahol én is segédtanárkodom, és én tanítottam neki az első mozdulatokat, első lett! Nagyon-nagyon büszke voltam rá! :)
Amúgy a verseny utáni napon, vasárnap megint ünnep volt, és június első hetében újra lesz egy, a tóraadás ünnepe. Tudjátok, azoké a bizonyos két kőtábláké. Június!! Mindjárt itt van! A 30 fok feletti hőmérséklet már abszolút nem meglepő.
Előfordult már olyan, hogy az utcán ivritül mondtam el valakinek, merre keresse a Rotschild utcát. És igen, úgy, hogy tényleg oda lehetett találni az elmondásom alapján. De, mint említettem, nagyon sokszor jutnak eszembe a szavak más nyelven, mint ahogyan éppen beszélni szeretnék. Csoda, hogy keverem a nyelveket, ha így tudok tanulni?
Na jó, túlzás, hogy ebből tényleg komolyan tudok tanulni. Sokat segítene, ha végre rendesen megtanulnám a héber betűket. Sokat felismerek, főleg azokban a szavakban, amiket már amúgy is ismerek. A valóságban még mindig a csecsemők szintjén tanulok, megfigyeléssel és utánzással. Az is valami. És ez az edzéseken sokkal hasznosabb, mint a betűket tudni, mert azzal nem sokra megyek tanítás közben. És különben is, mennyivel barátságosabb már ez a verzió:
És két ojcuki között megtanítok mindenkit pukedlizve meghajolni, meg arra, hogy "jó éjszakát". Az is fontos. Egyesek szerint a "jó éjszakát" pont úgy hangzik, mintha azt mondanánk: "you are a nice cat". Kellene egy ilyen szótár, magyar szavak angolul. Hiánypótló volna.
Ja, és ugyebár a héberben raccsolós R betűt mondanak. Aki Magyarországon így mondja az R-t, azt logopédushoz küldik. Szóval megtanultam új módon mondani a rúgásokat is... májgehi... nagyon szórakoztató.
Már csak az kell, hogy a nemsokára érkező dél-afrikaiaktól megtanuljak pár csattogós szót afrikaansul. Pazar lesz.
https://www.youtube.com/watch?v=UbZ1AL_t9Gw
Hogy mi az, ami nem jó?
Vannak dolgok, amik nem az elmúlt években megszokott rendben mennek. Nincs konyhám, a vécét rajtam kívül még vagy százan használják, nincs mosógépem, egyedül alszom.
Teljesen elhanyagolható dolgok ahhoz a tapasztaláshoz, tudáshoz és változáshoz képest, amit itt kapok. Szörnyen sablonosan hangzik. Pedig így igaz.
Az elmúlt tíz napban nem aludtam egyedül.
Pontosabban sosem alszom egyedül, de aki valaha utánanézett, mi minden van a lakásában meg a lepedőjén, az egyetért velem... Pl ma is találtam egy 7 centis dzsukot a szobámban. A K300-tól (ami egy minden izraeli háztartásban megtalálható rovarirtó spray) elvesztette a mozgékonyságát, és most egy fekete zsákban pihen.
Viszont nem tudom, pontosan hol és hogyan pihen valaki más, aki tíz napig a vendégem volt.
A neve Muszasi. Egy cica, akit az anyukája nem akart többé gondozni, és a főnök lánya jelent meg vele egy kilyuggatott kartondobozzal, hogy "Anna! This is a secret!", és itt lakott a zuhanyzómban, és vigyáztam rá, és az utolsó pár napban velem aludt úgy, hogy a kis fejét a nyakamon pihentette, és közvetlenül a fülembe dorombolt, és hihetetlenül hálás volt a szeretetért.
Megfürdettük, etettük, itattuk, simogattuk, törődtünk vele, stb.
De beteg volt a bal szeme, az állatorvos megpróbált mindent, de a mai műtét után Muszasi nem ébredt fel többé.
Szóval most jobban egyedül vagyok itt, mint bármikor korábban.
Mondhatnék emelkedett dolgokat arról, hogy mennyivel jobb dolog lehet szeretettel teli környezetben tölteni az utolsó napokat, mint az utcán, vagy hogy milyen dolgokat taníthat meg az embernek egy ilyen kis jószág, aki nem nyom többet, mint egy tábla csoki, de nem akarok.
Nagyon-nagyon örültem a társaságának. És nagyon rossz, hogy nincs már itt.
És nagyon rossz, ha nem tudod megölelni, akit szeretnél megölelni, és nem csak azért, mert van köztetek pár ezer kilométer. A távolság nem mindig a legnagyobb akadály.
Megyek aludni, a délután és este mérlege két tábla csoki, pár deci vodka, 5 edzés, plusz jó pár kata egyedül, és elalvás egyedül. Layla tov!
https://www.youtube.com/watch?v=T3dhDVSz4sk
Jó lenne most már itt is szervezni egy maffia partyt. Végülis van elég magyar ismerősöm hozzá, csak valamilyen fondorlatos módon egy helyen, egy időben kellene lenniük mindegyiküknek, játékra készen. Attól tartok, csak otthon fogok újra maffiát játszani.
Azért vannak dolgok, amiket innen is lehet intézni. Van valami bája például annak, ha az ember egy Petach Tikva-i kanapéról intézi az adóbevallását. Hogy a UPC-számlámat is be tudom fizetni ugyanarról a kanapéról, az is tökjó, bár jobban örülnék, ha végre át tudnám adni valakinek az előfizetést... kinek kell internet, telefon és világ csomagos tv egyben?
Rövid hét volt, mert kivételesen megint voltak szabadnapok. A hét elején a háborúkban elesett katonákra emlékeztek. Mindenki ment a temetőkbe (nincs ember, akinek a családjában vagy a barátai körében ne lenne elesett katona), és kétszer a sziréna is megszólalt. Vasárnap este éppen valakinek az autójában ültem, hétfő délelőtt pedig a tengerparton voltam, amikor egy-egy percen keresztül az egész ország megállt egy pillanatra, csendben maradt, emlékezett és gyászolt. Így:
https://www.youtube.com/watch?v=cBgh8xLiS-c
Mindenki abbahagyja, amit csinál, leteszi, ami a kezében volt, kiszáll az autóból, megáll minden. Könnyen el lehet érzékenyülni ezekben a pillanatokban.
Hétfő estétől pedig augusztus 20-át ünnepeltek, idén a 66 éves államot. Volt tüzijáték, koncertek, rengeteg kaja, gyerekprogramok, kedden pedig az államalapítás alkalmából nemzeti grillező nap, mindenki fogja a kis hordozható készletét, és az összes elképzelhető szabadtéri helyen folyik a grillezés.
Ezen az ünneplős hosszú hétvégén egyik nap Z.Zs.(36) barátnőméknél aludtam. Régen nem volt már részem ilyen halmozott élvezetekben. Rendes vacsit kaptam (meg reggelit, szalonnás rántotta, ó!), fürdőszobában zuhanyoztam, ágyban aludtam! Friss, ropogós, jóillatú ágyneműben! Amikor éjjel felébredtem, tudatosult bennem, hogy milyen jó is így aludni, miközben kicsit sincs semminek dojoszaga, és mellettem egy ablak is nyitva volt! És pont ugyanolyan biztonságban voltam, mint a dojoban, mert ez a vendégszoba éppen a bunkerszoba is náluk. Itt minden új építésű lakásban kötelezően van egy olyan szoba, ami háború, lövöldözés meg ki tudja mi minden, amibe nem akarok belegondolni esetén is biztonságos. Vasajtó, tökéletesen zárható vasablak, vasfalak, bunker. Persze ízlésesen megcsinálva, egyáltalán nem feltűnő első ránézésre, csak pl az ajtó kicsit másképp záródik, mint a lakás többi ajtaja.
Mindig keresem, hogyan lehet egyszerűen, lehetőleg főzés nélkül, olcsón, gyorsan nagy fehérjetartalmú ételeket előállítani a hosszabb napokra, na meg persze a szénhidrát bevitelének minimalizálása céljából. Az egyik jó megoldás a shrimps, a kis koktélrákocskák tisztítva, előfőzve. Nem kóser, de az oroszoknál szerencsére kapni,egész normális áron. És aki szereti a nyers élesztős tésztát, annak itt egy remek megoldás: zabkása túróval. A kész zabkásába villával belekevered a túrót, és máris kész a nyúlós, pépes, ragacsos szörnyűség. Jobb ezt nem erőltetni. Pedig elméletben jól hangzott.
https://www.youtube.com/watch?v=Vvr8AjT0aD0
Arra ébredtem, hogy szalonnát akarok enni. Kenyeret szalonnával. Vagy pitát. Vagy paradicsomot szalonnával. Vagy kuszkuszt. Vagy zabkását szalonnával. Rájöttem, hogy a közös pont mindenképp a szalonna. Az orosz boltban ma éppen ilyet lehetett kapni:
Izraelben szalonna! :) Ilyen is van! :)
Változnak az idők. A legendák szerint régen több dechivér folyt, mint manapság. Régen a dechi biciklizni tanította a főnök lányát, vagy elvitte az oviba, játszott vele. Én sörözni megyek a főnök lányával, és az unokáival játszom.
Múlt hétvégén teljesen Siófok-feelingem volt. (Hétvége=szombat.) Napközben strandon voltunk a lányokkal. Oké, nem a Balcsinál, hanem a tengernél, de az érzés olyan volt, főleg mivel előtte még beugrottunk vásárolni, és az egész olyan volt, mint amikor a politológus barinőkkel (v.ö. birkáim) otthon vagyunk egy bulis hétvégére. Este pedig (másik) lányokkal volt sörözés a Yachin Center egyik szórakozóhelyén. Ez egy olyan központ itt Petach Tikván, ahol irodaházak vannak, és ezek alsó szintjén vannak a bárok, vagyis senkit nem zavar a zaj meg a hangos zene, mert nem lakik ott senki, nagyon praktikus. Tovább fokozta a feelinget, hogy gyalog mentem haza, éjfél után egyáltalán nem volt hideg, június-július éjszakai idő volt, jólesett a séta, főleg hogy útközben az egyik fától frissen kaptam egy narancsot is. Gondolom, ahogy tovább melegszik az idő, kevesebb kedvem lesz az alkoholhoz, itt egy melegebb, 40-50 fokos nyári napon halálközeli élmény egy komolyabb másnaposság, de az egy üveg sör utáni dehidratáltság is igen rosszul esik.
Úgyhogy majd marad a macska ízű szőlő ízű üdítőital:
Persze ez csak vicc. ;)
Hogy politizáljunk kicsit, de csak egy kicsit, a feleket sikerült nemrég összehozni egy orosz és egy ukrán sör képében:
Sosem ittam még ukrán sört ezelőtt, nem rossz, de elég keserű.
Le chaim! Azaz egészségedre. Szó szerint: az életre. Ami ma, a holokauszt emléknapon egy picit másképp hangzik, mint máskor.
És olyat is látni errefelé, hogy orosz és ukrán gyerekek együtt játszanak vöröshadseregesdit, vörös csillagos játéksisakban. Mit tudják ők, hogy mi a helyzet ott, ahonnan a szüleik jönnek.
Ezen a hétvégén lakást festeni voltam, ismerősöknél, tökjó volt. :) Amúgy imádom, ahogyan egy rövidebb beszélgetésben is akár 3-4 nyelvet használnak az itt élő ismerősök, meg hogy amikor beszélnem kell valakivel, akkor sokszor az az első, hogy tisztázzuk, ki milyen nyelven (nem) beszél. Szeretem a multikultit.
Sajnos néhanap látok itt a dojoban dzsukot, meg nem hagynak aludni a szúnyogok, viszont ő a legaranyosabb lakótársam:
Több hasonló is van itt, még gyerekek. 4-5 centisek. Remélem, nem lesz olyan, hogy jön felém az anyjuk egyszer csak a félsötét folyosón egy kétméteres komodói varánusz formájában.
Magyarország még mindig nemigen hiányzik. Néha eszembe jut pár dolog, ami jó otthon, de végülis most itt van az életem, itt történik minden. Legutóbb már pl olvastam a buszon, nem az ablakon át nézelődtem, ahogy jó turista módjára csinálom mindig. Ideje lenne nyelvet tanulnom, meg végre elsajátítani az írás-olvasás készségét, hogy legalább tudjam, mi van az utcai feliratokon. Lusta vagyok nyelvet tanulni, de szerintem hamarosan ráveszem magam, hogy nekiálljak, hogy legyen belőle valami, mire el kell indulnom haza. ;)
https://www.youtube.com/watch?v=FGBhQbmPwH8
Karácsonyost játszottam. Ezen a héten ünnep van, iskolaszünet, némi zárvatartás, családi összejövetelek. Széder estén családi vacsorán voltam, másnap pedig családi ebéden. Jó, egyik alkalommal sem a saját családommal, de családi, rendben? És tényleg, mint karácsonykor, az egyik főszereplő a roskadásig terített asztal. Például igazi, kóser maceszgombócos leves, sokféle édesség, meg a kettő között is minden, ami jó.
A kovásztalan kenyér ünnepén nem lehet kapni a boltokban lisztes dolgokat, meg olyanokat, amiben élesztő van. Felfedeztem, hogy így sört sem, és szomorú lettem. A pékségek zárva, a shwarmaárusok elutaztak Törökországba, az üzletekben a tiltott áru letakarva, így:
Szerencsére az orosz boltokban minden van, ott az amúgy is mindennapos szalonna mellé nyugodtan vehetsz kenyeret vagy sört. (Thanks God I'm a Catholic...) Vagy almás pite ízesítésű vodkát, akár csavaros kifli formájában, vagy különböző fajta ételekhez való vegetát.
Beszéljünk az élelmiszerárakról. Olyan 64-65 ft 1 sékel, és az árak igencsak húzósak magyar szemmel nézve. Itt egy mindennapi bevásárlásom:
Kártyával fizettem, így pontosan tudom, hogy a 71,16 sékeles költésem 4552,95 forintnak felel meg. A boltokban abszolút látszik, hogy ez nem az EU, de azért ebben a kosárban a legtöbb dolgon rajta van a mértékegység. A kosár tartalma:
- fél kiló spenótos gnocchi 9,90 NIS
- 3 csomag instant kuszkusz 350 gr 12 NIS
- 25 deka (izraeli fajta) túró 5,90 NIS
- 4 kis (egyenként 116gr) tonhalkonzerv 19.90 NIS
- 1 l tej 6.30 NIS
- fél kiló barna kenyér 8,90 NIS
- 20 deka vaj 8,26 NIS
A piacon végképp ne keressük a blokkot, de a mérlegeken esetleg látszik, mi hány gramm volt. Ez itt egy piaci bevásárlás:
Ennyi minden kevesebb mint 1500 forintból jön ki. Tartalma:
- kb egy kiló édeskrumpli
- kb egy kilós, jó nagy pomelit (vagy mi)
- egy baromi nagy csokor petrezselyem (vagy mi)
- 7 szem kisebb paradicsom
- 2 kis sárgadinnye
És a(z egyik) kedvenc boltomból, a magvas mennyországból a luxustermékek, magvak és aszalványok. Ezért a csomagért 34,25 sékelt fizettem, tehát kb 2400 ft-ot. Mazsolából rengeteg félét kapni, ez a legolcsóbb fajta, pont egy teamécses akadt a kezembe, hogy megmutassam, itt ez nem arról az összeaszott, kicsike szemű mazsoláról van szó.
- másfél marék aszalt meggy 20 deka 6,12 NIS
- egy marék mazsola majdnem 15 deka 2,96 NIS
- kesudió, jó 40 deka, 25 NIS
Amúgy ezen a blokkon kell(ene) kiigazodnom, ha tételesen tudni akarom, mi mennyi:
A fenti hozzávalókból lehet pl ilyesmiket gyártani, túrós-halas szendvicskrémes cuccot (fehérjebevitel), meg kuszkuszt magvakkal, aszalt dolgokkal és a zöld izével, és ez így együtt nagyon finom.
Még pár adat: egy 20 dekás neszkávé 20 sékel (az olcsóbbik szuperben, mert ami közelebb van, ott ugyanez 35), ez konkrétan nescafé volt, és a helyi márka is kábé ugyanennyibe kerül. Egy Pannónia jellegű sajt kilója az orosznál kimérve, tehát viszonylag olcsóbban is 7000 ft. A sör indokolatlanul drága, boltban egy normál üveg 10 sékel körül van (nagyon akciósan, ha sokat veszel, kapsz 7-ért is), vendéglátóhelyen viszont 35-40 akár 28 körül indul az ára egy korsónak. Most Pészachkor a finomabbnál finomabb aprósütiket 20 sékeles kilónkénti áron dobálták az ember után. Érdekes, hogy a gagyinak kinéző, saját márkás, nagyon helyi gyártmányú termékek is finomak, az édességek közül pl az olcsó csoki is nagyon jó, nem ehetetlen kakaómassza (igen, csoki...). Ilyenkor pedig csokikrémes macát (pászkát, ahogy otthon hívjuk) esznek a gyerekek. Meg az édesszájú felnőttek is. Amúgy itt igenis támogatják a hazait, pl ez egy olyan ország, ahonnan kivonult a Starbucks, mert mindenki inkább a hazai kávézóláncba jár.
A fákon érik a seszek, amiről először azt hittem, hogy sárgabarack (ami héberül a legcukibb nevű gyümölcs, mismis), de kiderült, hogy semmi köze hozzá, viszont nagyon finom.
Most pedig új rovatunk következik: filmajánló. A Ne szórakozz Zohannal című örök érvényű opusz sok poénja csak innen nézve érthető. Érdekes így megnézni. :) Amikor tömegközlekedéssel megyek a tengerpartra, akkor pont azon a szakaszon szoktam strandolni, ahol a film legelső jelenete játszódik: https://www.youtube.com/watch?v=ndN_5IrPOhc
https://www.youtube.com/watch?v=C__3b-hs-p4
Van egy nagyon régi emlékképem kicsi gyerek koromból, amikor láttam, hogy egy munkahelyen egy ember felállt az asztalától, felvett egy darab papírt, átsétált egy másik asztalhoz, és lerakta oda a papírt. Azóta tudom, hogy ez nem nekem való. Amikor a multis munkahelyemen először tettem meg, hogy átvittem egy másik asztalra egy papírt, akkor jött elő ez az emlék. Nem jött, hanem hasított, és tudtam, hogy nem vagyok jó helyen.
Most értem vissza életem első 24 órás edzőtáborából. Az olyan, hogy odamegyünk egy tornacsarnokba, és jó 24 órán keresztül ott vagyunk, az idő legnagyobb része edzés, meg van reggeli futás, a végén vizsga, meg van kaja- és zuhanyszünet, és belefért egy szűk 2,5 órás alvás is. Nagyon-nagyon jó volt, rengeteg tanulnivaló, sok megjegyzendő szituáció, nagyon érdekes edzések. Az is érdekes, ha az ember figyeli magát, hogyan bírja az edzést úgy, hogy 24 órán belül mondjuk már a tizensokadik órában próbált helytállni.
A reggeli futás közben jutott eszembe egy olyan gondolat, hogy tökjó, hogy ebben az országban menniyre érvényesül, hogy mindent a gyerekekért, de igazából emiatt ők is törődnek másokkal. Jó volt látni, ahogy húzták előre, biztatták egymást, hogy ne álljanak meg, menjenek tovább.
Volt beszélgetés is, és szó volt arról is, mi az a dechi. Hogy nem nagyon van olyan máshol, hogy olyan mesternek van dechije, aki maga is megcsinálta ezt a képzést. Eleve a képzéshez nagyon sokminden kell, és nagyon kevés olyan iskola van, ahol ehhez minden feltétel adott. De hogy a többedik generáció is dechi, az nincs sehol máshol.
Később valaki megkérdezte, hogy akkor én most tényleg elhatároztam, hogy a karatéról fog szólni az életem? Ilyen fatális kérdésekre nagyon nehéz válaszolni, de nekem is jár a fejemben pár napja, hogy most már aztán tényleg nem a főpróbán vagyok, meg hogy nem az a kérdés, hogy milyen életet fogok majd egyszer élni, hanem ami most van, az már maga az előadás, és hát úgy tűnik, hogy tényleg minden mást félretettem a tanulás kedvéért.
Az is sokszor eszembe jut, hogy ha már ennyire megszerettem a gyerekeket (a héten 3 napos tábor is volt 70 gyerekkel, és nem a falra másztam tőlük, hanem imádtam őket), akkor majd egyszer az is elképzelhető, hogy lesz saját családom, de hogy nem lesz egyszerű olyan párt találni, akinek pont olyan természetes mint nekem, hogy minden idő, pénz, energia a karatéval kapcsolatos dolgokra megy.
Nemrég volt egy reggeli beszélgetés Kanchoval, ami remek tükröt mutatott nekem egy bizonyos fejlesztendő területemről. Nagyon nem tetszett, amit láttam. Ugyanaznap az esti edzésen tanítottam egy kicsit, és az ezzel kapcsolatos visszajelzések, amiket a tanár adott, pontosan fedték azokat a pontokat, amikről reggel beszéltünk. Az edzés megmutatta a gyakorlatban is, hogy amiről elméletben szó volt, az sajnos mind igaz. Borzasztó volt. Van min dolgozni.
Más, könnyedebb téma. Emlegetik itt a "polish woman' hozzáállást, ami gyakorlatilag ugyanaz, mint az otthoni Mártírka néni. (Ha valaki nem tudná, mi az, íme: https://www.youtube.com/watch?v=IWyZRRSqgec) Itt a lengyel nő testesíti meg a "Hagyd csak, fiam, elüldögélek itt a sötétben, jó az nekem..." mentalitást. Hiába no, lengyel-magyar két jó barát. :)
Ünnep jön, peszach, amit emlegetnek úgy is, hogy a kovásztalan kenyér ünnepe, meg zsidó húsvét, meg egyéb fura kifejezések. Az Egyiptomból való kivonulásra emlékeznek, amikor a történet szerint nem volt ideje a kenyérnek, hogy megkeljen. Ennek emlékére egy hétig nem szabad kenyeret enni, de semmi olyasmit sem, amiben liszt van. Az üzletekben sem árulnak ilyen dolgokat, csak pászkát, itteni nevén matza, többes számban matzos. Holnap, vasárnap még rendes edzésnap van, utána egy hét szünet a dojoban, csak néhány tengerparti és parkbéli edzés lesz. Amúgy jó lesz egy kis pihenés. hihetetlen hosszú volt ez a hét. A vasárnapi szavazással kezdődött, még reggel 6 előtt indultam a követségre, hogy visszaérjek a dojoba 8-ra. Gyerektábor, péntekről szombatra pedig a 24 órás. Boldog ünnepet, chag sameach!
https://www.youtube.com/watch?v=h-lHri_SH3Y
Édesburgonyát főztem. Batata, you know. Nem is tudom, miért nem kattantam rá még teljesen. Nagyon finom, még én is meg tudom csinálni, és negyedannyiba kerül, mint otthon. Sütőtökre emlékeztet az íze.
A piacon egyébként kapni már sárgadinnyét, de még epret is. átszámítva mindkettő kb 500 ft-os kilónkénti áron. A citrus csak a kötelező tartozék mellé, kilója 2-300-ért mellesleg..
Kezd (végre) melegebb lenni, érezni a közeledő forró és párás nyarat. A dzsukok (hatalmas csótányok) eddig nemigen mutatkoztak, mert fáztak, de pár napja egy szép nagy példány megpróbált elgáncsolni az utcán. Nem viccelek, elbújt a fal mellett, megvárta, amíg a közelébe érek, és akkor szaladt át előttem. Arrébb kellett ugranom, hogy ne essek el benne.
A tengerparton ezen a hétvégén már jóval többen voltak, mint januárban. Napközben nagyon erős a napsütés, rendesen lehet leégni barnulni, kezd az egész úgy kinézni, mint egy júniusi nap a beach house-on. Amit mondjuk nem szeretek, de ez a tengerparti szakasz közelíthető meg jól bkv-val iránytaxival szombaton is. A tengerrel nem lehet betelni. Amúgy is napfüggő vagyok, de ez a márciusi nyár tényleg a gyengém.
Meg az, hogy amikor elkezd hűvösödni (este már tényleg hideg van egy kicsit papucsban), felöltözöm, megvárom, amíg lemegy a nap, és néha azt is, hogy teljesen besötétedjen. Ilyen:
Amikor elmentem a bal oldalon látható, ücsörgő ember mellett, aki láthatóan abból él, hogy összeszedi a strandon hagyott üres üvegeket és visszaváltja őket, megszólított, és ahogy azt kell, magyarul válaszoltam, hogy "sajnos nem értem ezt a nyelvet". Erre kiderült, hogy még ő is tudja a legfontosabbakat magyarul: "szeretlek" meg "hogy vagy".
A sziklákon ülve nézni a naplementét amúgy is elég giccses dolog, főleg ha nem messze tőled valaki halkan gitározik, utána pedig sétálsz még egyet a homokban mezítláb azon a sávon, ahová néha-néha elérnek még a hullámok utolsó cseppjei, előtted pedig Jaffa, a világ egyik legősibb városának fényei világítanak...
Mondtam, hogy giccses.
Viszont ez a legjobb hely és idő arra, hogy az ember elbeszélgessen kicsit a démonaival és helyre tegye őket. Főleg, ha egész héten üldözték és nem hagyták békén.
A heti események egyébként a szokott rendben folytak. Érdekesség volt, hogy megtartottam az első teljes edzést gyerekeknek is. Szerencsére kaptam hozzá egy csomó segítséget. Hát van mit fejlődni ezen a téren. A jelek szerint továbbra is edzek éjszakánként, mert az egyik alkalommal, amikor alvás közben lecsúszott rólam a takaró, a sarkammal, egy köríves rúgás segítségével igazítottam vissza magamra. Ezen kívül rájöttem, hogy szegőlécet felrakni gipszkarton falra nem is olyan bonyolult dolog. Meg hogy itt is pont olyan a császármorzsa, mint otthon, csak kisebb szemű a búzadara, amit kapni. Felfedeztem, hogy egyetlen pillanat alatt megváltozik a légkör az ötévesek edzésén, abban a csoportban, ahol csak fiúk vannak, amikor belibben Kancho nagyobbik unokája a kis rózsaszín tüllszoknyájában, és hirtelen minden figyelem rá irányul. És a kisebbik unokája, aki még nincs egy éves, lett az első baba, akit önszántamból a kezembe fogtam.
Megvolt itt is az óraátállítás, csak itt két nappal korábban, csütörtökről péntekre. Rájöttem, hogy nem is az a nehéz, hogy a vasárnap az első munkanap, azt még meg lehet jegyezni. Héberül egyébként így is mondják a napokat szó szerint, a vasárnap=első nap, jom rison. De hogy a kedd már a harmadik, a péntek meg a hatodik, na ezt nehéz megjegyezni. Már ki tudom számolni viszont az ujjaimon, hogy melyik melyik, és ez így 30 felett egész jó eredmény.
Előfordult az is, hogy valaki kopogott a dojo ajtaján, mert többet akart megtudni az edzésekről. Ahogy ajtót nyitottam, minden további nélkül oroszul kezdett el beszélni hozzám. Egészen megszoktam már, hogy sokak szerint orosz vagyok, és néha percekig hallgatom és várom, hogy közbeszólhassak, hogy annyira nem értem, és vagy váltsunk angolra, vagy kicsit egyszerűbben és lassabban, pazsalszta. Bár a héten láttam olyan rajzfilmműsort, ahol a kis színes figurák orosz nyelven tanítják az angolt. Totális nyelvi káosz balagan.
A mai zene kicsit szájbarágós. Egy valamikori dechitől kaptam ezt a számot még jó régen. Most nagyon a témába vág, de erről később.
https://www.youtube.com/watch?v=MIHslA-mDR0
Három hónap Izraelben, és én megszerettem a gyerekeket és a kutyákat. Mi lesz egy év után?
Amúgy még mindig érnek kultúrsokkok. Például amikor rádöbbenek, hogy itt nem hívják ószövetségnek az Ószövetséget, mert ugye nincs új. Vagy hogy teljesen normális, hogy valaki 18 éves, és soha nem evett még szalonnát. De nem zárkózik el az ötlettől. Vagy hogy izraeli zsidó kisgyerekek jelmezt vesznek fel éa arabnak öltöznek, mert készülnek a közelgő ünnepre, a Peszachra. Ez még a jövő hónapban lesz, múlt hétvégén viszont purim volt.
Mondták, hogy a purim a legvidámabb zsidó ünnep. Az emberek jelmezekben mászkálnak az utcán. Láttam egy egész családot méhecskének öltözve. Papa, mama, gyerekek, mindenki csíkos ruhában, szárnyacskákkal. Láttam karatézó csontvázat. A gyerekek tüneményesek.
Jelmezes edzés volt lufikkal, nagyon helyesek voltak.
Oké, de utána a felnőtteknek is volt jelmezes edzés! :) Vicces karatés feladatok voltak, rengeteget nevettem. Zenét is játszottunk le, kérésre magyar zenét is tettem be, Kispált. Óriási volt.
Aztán jött az elmaradhatatlan sütievés, aztán sokáig beszélgettünk. Sok ember van itt, akit nagyon megszerettem, pedig sokszor (vagy inkább legtöbbször) nem is értem, miről beszélnek, és persze mindenféle szentimentális gondolatom támadt, hogy igazából mindegy, hol vagy, a lényeg, hogy legyenek ilyen emberek körülötted. Nem helyhez kötött érték, ha jó emberekkel vagy körülvéve. Meg biztosan otthon is ugyanilyen érzés, amikor egy kisgyerek minden fenntartás nélkül, bizalommal megfogja a kezed.
Nagyon szeretek Izraelben lenni, és páran folyton azzal piszkálnak, hogy úgyis kint fogok maradni. Mondjuk nem hiányzik az otthoni hideg tél, az biztos. Nem hiányzik a sok savanyú budapesti arc az utcán. Nagyon jól tudom, hogy elfogult vagyok, de innen nézve tényleg jellemző a magyarokra némi rosszindulat meg káröröm, amit itt egyáltalán nem érzek. Ez a szubjektív véleményem, bele lehet kötni, én így érzem.
Ugyanakkor sokat jár a fejemben, milyen lesz otthon, hogyan fogok otthon tanítani, mennyit, kiket. Várom, hogy igazán jó tanárként tudjak hazamenni. Erről is még egy kicsit később bővebben.
Végre megint sikerült kimennem futni, és nagyon jólesett, már nagyon hiányzott. Csak 5 km-eket mentem, azt is lassan, de érzem, hogy kell, több okból is. Az egyik a térdem, kicsit instabilnak érzem, és szerintem a futás segít stabilizálni. Kicsit fájnak szegények, így viszont tudok nekik segíteni.
A másik ok ez:
Konkrétan a purimkor jelen levő sütikből láthattok egy válogatást. A háttérben az a nagy töltött a hámán füle, oznéámán, az elengedhetetlen tartozék (ld. Eszter könyve). Mellette jobbra a kisebb barna fényes nagyon finom, de szerintem az összetevők listája a következő: cukor, fehér liszt, cukor, zsír, cukor, és cukor. A kétrétegű az nemes egyszerűséggel halva és CSOKI. Elöl pedig a flódni látható, amit majdnem én sütöttem, de a kedves ismerős magyar család konyhájában és komoly segítségével készült. Jó lett, és volt, aki mondta, hogy utoljára a nagymamája sütött neki ilyen sütit, és de jó, hogy megint ehet ilyet. Amúgy itt kevésbé divat az európai zsidó konyha, ld flódni, sólet, libás dolgok. Nagy szívfájdalmam, hogy zsírt nem kapni a boltokban. Szóval ha erre jártok, légyszi hozzatok nekem egy üveg liba- vagy kacsazsírt! :)
Futás közben nem szoktam messzire menni, hogy ne tévedjek el. Van pár olyan utca, ami egészen európaias. A házak nem lábakon állnak, hanem a földön, gondolom még alapozva is vannak. És cserép van a tetőkön. Teraszok, kiskertek. Néhány ház teljesen olyan, mint otthon a falusi házak. Monjduk leszámítva a napkollektoros vízmelegítőt a tetőn. Az egyik kert előtt elhaladva eszembe jutott a Nagyi, amikor leszed a kertben egy-két almát vagy körtét, és kiteszi a párkányra, hogy délután majd elrágcsálja őket. Itt is ki volt készítve a kiskertből szedett gyümölcs a párkányra, csak ez grépfrút volt.
Petach Tikván sok a magyar, időnként hallok időseket magyarul beszélni az utcán. Néha eszembe jut, milyen lehetett a negyvenes, ötvenes, hatvanas évek Magyarországáról ide jönni. Amikor a Föld még nem világfalu volt, nem tudtad, hová jössz, és a megszokott környezetedből pont ide kerültél. Esetenként pusztán azért, hogy életben maradj. Mennyire más azért külföldre költözni, mert jobban szereted az ottani klímát, vagy mert ott jobban el tudod tartani a családod és jobb a jövőkép, vagy pedig azért, mert ha otthon maradsz, meghalsz.
Beszélgettem valakivel politikáról, oktatásról, békéről és háborúról, egyszóval a világ megváltásáról. Az itteni iskolarendszer, úgy tűnik, viszonylag kevés lexikális tudást akar belepréselni a gyerekek fejébe. Van viszont olyan feladat pl, amit az amerikai filmekben is látsz, hogy csoportokban kell projekteket csinálni. És meséltek tengerimalac-simogató óráról is. Benne van az órarendben. Ismerkedés az élővilággal. Kimennek az iskola udvarára hörcsögöt nézegetni. Priceless. A világmegváltással kapcsolatban ebben a beszélgetésben kimondtam hangosan, amit talán korábban még nem (angolul ez annyival könnyebb!), hogy mélyen hiszek a tanításban, ahol példát tudsz valakinek mutatni, tudsz egy jó környezetet létehozni, és olyan dolgokat csinálni, amitől a világ egy kicsit jobb lesz. Nem egy csapásra és gyökeresen, hanem folyamatosan és mindig egy kicsit jobb.
Többször is beszéltünk a napokban Kanchoval az elköteleződésről. Arról, hogy mennyire gondolom komolyan, amit csinálok, és mi lesz otthon. Sok dologról volt szó, amit itt nem fogok leírni. ;)
32 éves vagyok. Tudom, mit szeretek csinálni. Megvan a lehetőségem, hogy profi szinten csináljam. Amikor elindultam ide, a szívem húzott, nemigen gondolkodtam. Azt hiszem, bőven itt az ideje, hogy ahogy Inez mondaná, belefeküdjek, a fejem búbjáig belemerüljek abba, amit csinálok. Nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért tudom, mi a fontos nekem. :)