https://www.youtube.com/watch?v=1mUdqQCw7bI

A múltkori, 124km-es héten elkövettem egy hibát. Vagyis nem igazán volt hiba, csak olyan megmozdulás, aminek nem számoltam a következményeivel. A Nike oldalon is lehetnek ismerőseid, mint a facebookon, és látjátok egymás futásait. Láttam, hogy L.K.(39) ismerősöm messze sokkal többet futott már augusztusban, mint én. Az ismerősök közül ő ment a legtöbbet. Viccből írtam neki, hogy vigyázzon, mert leelőzöm. Ő tudta is, hogy vicc, de aztán megijedt, hogy komolyan gondolom, és azt írta, nem adja az első helyet... nekem sem kellett több... bár nem terveztem megint 100+-os hetet csinálni, most már lássuk, ki bír többet! :) Ma megint voltam futni reggel és este is, 10-10 km-t.

Amikor hétfő este kimentem futni, még vártam egy telefonhívást, aminek a beérkezésére otthon akartam lenni, de legalábbis túllenni a minimális 5km-en, ezért elkezdtem végre gyorsabban futni. El is szégyelltem magam, mert már nagyon régóta terveztem, hogy gyorsítok a tempón. Egyrészt azért, mert mindenki megelőz, másrészt mert éreztem, hogy ennél azért több van bennem. És azért szégyelltem el magam, mert nem belső motivációra (érzem, hogy több van bennem), hanem külsőre (telefonhívás) kezdtem egy gyorsabban futni. Nem baj, legalább tanultam ebből is.

Ide kívánkozik egy idézet az egyik kedvenc könyvemből: "Próbálhatja becsapni önmagát, de ez egy cseppet sem változtat azon a tényen, hogy kapott egy tükröt, és amikor belenézett, inkább összetörte és elment, mert az, amit látott, nem tetszett neki. Szívesebben nézett volna egy kedvezőbb képpel szembe, még akkor is, ha annak a valósághoz nem sok köze lett volna."

Azt kívánom, hogy mindig legyenek tükrök, amikbe bele tudok nézni; bele is nézzek; tisztán lássam a képet, amit mutatnak; fogadjam el, amit mutatnak; és legyen erőm, bátorságom és bölcsességem megváltoztatni, amit meg kell.

Amikor befejeztem a futást, legszívesebben ugráltam és kiabáltam volna, de visszatartott, hogy a nyílt utcán voltam éjjel 11-kor... Egyébként jó ez az éjszakai futás, nagyon szeretem. Valaki, nem emlékszem ki, pár napja mondta, hogy van valami terv a Városliget (vagy ahogy K.Zs.(?) mondja, Lizsé) rehabilitálására. Nekem ez a kifejezés olyan furán hatott, mintha a Liget szörnyen beteg lenne, de végülis van benne valami. Biztosan jó lenne egy rekortán futópálya, de ahogy magamat ismerem, nem használnám. Már annak is örülnék, ha legalább azok a részek ki lennének világítva, ahol azokba a hatalmas tócsákba szoktam teljes sebességgel beletrappolni, ahogy ma este is többször megtettem.

A gyorsabb futásnak, amit meg akarok tartani, lesz még egy nagy előnye: sokkal élvezetesebb lesz így adj király katonát játszani a turistákkal. Egy kisebb csoporttal már most játszottam ilyet a Vajdahunyad váránál, és remekül működött. Eszembe jutott az a rég elfeledett japán kifejezés, amit B.F.(33) említett nekem újra pár héttel ezelőtt: irimi. Valami olyasmit jelent, hogy a körülményektől függetlenül mcész előre, ha kell, keresztülmész az ellenfélen, nem térsz ki a másik elől.

Érdekes beszólásokat is kaptam az elmúlt napokban. Egy középkorú, nem annyira jól szituált ember megjegyezte, milyen csinos vagyok, megköszöntem neki. A Ligetben pedig egy vadidegen megkérdezte, hány km-t fogok ma futni. Érdekes lesz a külvilág reakcióit figyelni, ahogy lesz merszem tovább nyitni. :) Érdekes lesz, hogy mivel telnek meg azok a helyek, amiket felszabadítok a polcon, szekrényben, fejben, szívben. Kaland! :)

https://www.youtube.com/watch?v=DcEAI5p-wUg

Már egy hete csak a futásra gondolok mindig, meg-megállva. Hétfőtől vasárnapig minden nap kétszer voltam kint, minden nap reggel és este. Annyira természetessé vált, hogy folyton megyek, hogy nem is tudom, mi lesz velem heti 14 futás nélkül.

Az volt a cél, hogy ezen a héten 100 km-t fussak összesen. Nem is tudom, hogyan jött ez, de nagyon inspirált voltam a hét elején, amikor ezt kitűztem. Aztán pénteken már a hátam közepére se kívántam a futást, de mivel megvolt a cél, és jó úton voltam, hogy teljesítsem, végigcsináltam. A térdeim is kezdtek már tiltakozni, sajnos a Ligetben a nagyobb részen betonon futok. Egy új futócipő sem ártana, ebben már benne van 2500 km. :) A Nike running oldalon ugyanis lila öves futó lettem, 2500 km felett lila vagy. A feketéhez 5000 kell, az még 1-2 év... A combjaim is érdekes válaszokat adtak erre a 100 km-re a hét során. Az első napok után a hátsó combom kezdett úgy tenni futás közben, mintha be akarna görcsölni. Ez tartott egy ideig, majd elkezdtem más izomcsoportokat is érezni, ez nagyon jólesett. Olyan is volt, hogy nehezen keltem fel egy székről, mintha izomlázam lett volna. :) Aztán a fenékizmok is beszálltak, és futás közben külön-külön is éreztem minden egyes izomcsoportot, imádom! :) Azt eddig is tudtam, hogy a fizikai fájdalom igenis a barátom, de csak most mutatták meg nekem, hogy minden más fájdalom is jó lehet. Mindenesetre határozottan úgy látom, hogy sikerült ez alatt a 7 nap alatt formásabb lábakat előállítanom.

A heti adatok:

Km 124,3

Pace 6:50 (átlag)

Cron 14:08:14

Cal 9377

Otthon nagyon szeretek a Sió partján végigfutni. Nem vittem haza rendes futócuccot, inkább azt használtam, amit épp a szekrényben találtam. Nem volt jó, az ezer éves cipő jól feltörte a sarkam, nem esett benne kifejezetten jól az ottani 10 km.

Egyébként sem mindegy, milyen ruhában futod végig a hosszabb távokat. Régen, amikor még csak 2-3 kilométert mentem egyszerre, rendben volt pl egy rövidnadrág, de ha sokat mész, muszáj olyan darabokat választani, amik nem dörzsölik szét a combod, hónaljad stb a hosszú kilométerek és órák alatt. Hamar rájöttem, hogy a viccesnek tűnő tapadós nadrágok (főleg fiúkon vicces...) igazából praktikusak. És hogy a lányokról se feledkezzünk meg, egy jó sportmelltartó is elengedhetetlen.

Szerencsére egyébként a Nike oldal mindent rögzít, így látom, hogy 2010. novemberében kezdtem futni, nem is gondoltam, hogy már lassan 3 éve! Abban a hónapban 39,4 kilométert teljesítettem, decemberben pedig már 230,33-at úgy, hogy összesen 33-szor futottam, átlagosan 6,9 kilométert. Nem rossz egy kezdőtől. ;) Persze volt motiváció, egy jótékonysági futáson gyűjtöttem sok-sok kilométert. :)

A százat szombat délután léptem át. Letettem a tollat, na meg a telefont, és kérdeztem magamtól, hogy most mégis mihez kezdjek, és adta magát az ötlet, hogy hát ma még csak 12 km került fel a táblára, nosza tegyünk hozzá még annyit, hogy vasárnap helyett már szombaton meglegyen a 100. Schlett (politológusok értik ezt a remek poént). Persze arra már csak kint jöttem rá, hogy nem a legjobb ötlet pont egy nyáriasan meleg szombat délutánon, a rengeteg sétálgató-nézelődő embert kerülgetve futni két kört a Liget körül, na de mindegy. Ilyenkor mindig azzal nyugtatom magam, hogy én télen, hóban-fagyban is kint futok, míg hol vannak ők ilyenkor? Meleg kakaót szürcsölgetnek a kandalló melegénél... Esetleg forralt bort. Szóval a hely az enyém, mert én többet vagyok kint. :)

Sok más felismerés is született ez alatt a futás alatt, amik úgy értek, mint a villámcsapás. Nem írom le mélységeiben, mert túl személyes lenne, de annyi, hogy az elmúlt héten a futás mellett a másik fő témám volt az, hogy mennyire cselekszik valaki (persze legfőképpen én) fejből (agyból, értelemből, racionalitásból), és mennyire szívből (érzelemből). Hozzáteszem, ez a téma nem merül ki egy hét alatt, kell hozzá több, esetleg hónapok, vagy évek, vagy életek is. Nálam a fej dominál, nem is kicsit, és ezzel, és a szívbéli döntések és cselekvések hiányával kapcsolatos felismerések miatt volt olyan, mintha pár száz méterenként a villám csapkodna belém. Ha ismersz engem, és főleg ha tudatosan is irányt mutatsz és/vagy olyan tűz vagy, aminél melegedni szoktam, akkor tudd, hogy végtelenül hálás vagyok azért, amiért segítettél ezekben a felismerésekben.

És most következzék valami egész más, az étrend kérdése. Az otthoni látogatás egyik nagy előnye volt, hogy rengeteg gyümölcsöt kaptam. Csak az a baj, hogy a gyümölcsöknek magas a CH-tartalma, keveset ehetek belőlük. Néhány nagyobb barack szinte az egész napi, 160g-os CH-mennyiséget fedezi. És még így is volt olyan nap, hogy mindössze 115g CH-t ettem meg, ami számomra is hihetetlen. Ne mondjátok meg Ineznek, mert igazából a 160-nál sokkal kevesebbet sem ehetnék, hogy ne éhezzek, és egyrészt ne sokalljak be a sok megvonástól és essek át a másik oldalra, másrészt hogy a szervezet is tudja, hogy rendszeresen kapja a kaját, és ne kezdjen el tartalékolni.

Vasárnap délután K.Gy.(41) és R.J.(31) megkérdezték, vajon mennyit fogytam, és hogy válaszolni tudjak, kértem tőlük egy mérleget. Az eredmény olyasmi lett, amire számítottam, a januári 85,3 helyett most 70,6 kiló vagyok. Nem volt könnyű kiszámolni, de a különbség 14,7, azaz majdnem 15 kiló. Nagyon örülök neki, és ez arra ösztönöz, hogy továbbra is tegyek a céljaimért, hiszen megéri!

Erről jut eszembe. Az egyik futás alkalmával elfutottam egy nő mellett, aki épp a kutyáját sétáltatta, és próbálta a kis jószágot kirángatni egy bokor alól, és pont, amikor melléjük értem, így szólt: "Gyere ki a szarból! Köszi!" Lehet, hogy ezt nem is a kutyának, hanem nekem mondta? ;)

Összefoglalva ez a hét nagyon tanulságos volt nagyon sok szempontból. Rám egyáltalán nem jellemző, hogy álmatlan éjszakáim lennének, de most nem sokat aludtam, és többször is úgy keltem fel, hogy a világ más lett, mint ami addig volt. Még egyszer köszönöm azoknak, akik segítenek az úton maradni és menni, menni menni!

https://www.youtube.com/watch?v=S0sjn2m47T8

A tegnapi poszt elég vázlatosra sikerült, de mára megérkeztek a gondolataim.

Hogy miért is érzem jól magam végre? Egyrészt azért, mert kezdek normálisan kinézni, és néha már tényleg szépnek érzem magam. Figyelem, 7 hónap után merem ezt végre kijelenteni! Jó, igaz, a nyár nem volt mentes az elhajlásoktól. Ha jobban koncentráltam volna, biztosan előrébb tartanék, és közelebb lennék a most ideálisnak tartott állapothoz, amit az alábbi fotó mutat.

Ez a kép 2000-ben készült, és örülnék, ha ma is így néznék ki. Nem hiszem, hogy ez lehetetlen, bár a képen mindössze 18 éves vagyok. És az az érdekes, hogy ebben a régi állapotban mindig mindenkitől azt hallottam, hogy végre le kellene fogynom. Nagyon kell vigyázni arra is, amit másoknak mondasz, és arra is, amit másoktól elfogadsz, mert ha sokat hallod, hogy kövér vagy, előbb-utóbb el is hiszed.

A barnaság is jót tesz, végre majdnem olyan jó színem van, mint máskor egy Balcsin töltött nyár végén. A combizmaim is előtűntek, pár hete vettem észre, hogy megint láthatóak, és én kitörő örömmel üdvözlöm őket! :)

Ma reggel (nem volt hűvős...) is sikerült kimenni futni!

Km 6.40

Pace 6:34

Cron 42:08

Cal 484

Futás közben láttam egy köröző Gripent, és rájöttem, hogy túl sokat néztem mostanában Az elnök embereit, mert mindenféle hülyeség jutott eszembe a vadászgép láttán. Persze a sorozatot a Clinton-életrajzzal is folyton keverem, amit ma végre befejeztem, ezer oldal volt.

Futás közben még a változás témaköre foglalkoztatott. Ez az év, 2013, minden bizonnyal a változások éve. (Úgy látom, nem csak nálam, hanem igen sok embernél, de ez most az én blogom.) Sok jó és még több szuper dolog történt velem idén. De a változásokat keresni kell, nem jönnek maguktól, vagy ha maguktól jönnek, akkor kevésbé szeretjük őket, mint ha mi idéztük volna elő őket. Minden változás nehéz, egy költözés, leszokni a cigiről, súlyt leadni, változtatni a kajálási szokásaidon, türelmet tanulni, megtanulni figyelni magadat, stb. Sokszor áldozatokkal is jár, erről az izraeli utam jutott eszembe. Az a pénz, amibe az utazás került, persze sok más helyre is kerülhetett volna, de egyáltalán nem hiányzik most, főleg nem azzal összehasonlítva, hogy mi mindent kaptam az alatt az egy hét alatt. Szóval örülök, hogy nemcsak állok, hanem megyek is a változások elébe. Ez maradjon meg életem végéig, ámen.

Hogy milyen is az, amikor jól érzem magam, erről az jutott eszembe, hogy amikor egy filmben jó hangulatot akarnak mondjuk egy városról sugározni, akkor olyan képeket mutatnak, amitől jó kedved lesz, mint amilyen a sakkozó bácsik a Szecskában a vízben, ami minden, Budapestet népszerűsítő filmben benne van. Na és nekem mostanában folyton olyan vágóképek jönnek szembe az utcán, amiktől jó kedvem lesz! :)

Más. Az egyik kedvenc ételem a leves palacsintával, mármint együtt eszed a kettőt, ez állítólag olyan fura dunántúli szokás, mármint a kelet-magyarországiak szerint. Volt itthon leves, úgyhogy tegnap sütöttem palacsintát hozzá. A töltelék eritrites fahéj, eritrites dió, és anyukám keze munkáját dicsérő xylites baracklekvár, ami olyan jó, hogy majdnem megszólal. Az csak a baj, hogy a palacsintának igen magas a CH-tartalma, a netes források szerint egy egész napi CH-bevitelt majdnem fedez 8 db üres palacsinta. Azért ezt nem akarom elhinni... Így kb másfél napra elég az a 10 darab, amit sütöttem, persze csak ha mást már nem eszem...

https://www.youtube.com/watch?v=U5TqIdff_DQ

Végre megint jól érzem magam. :) Végre megint olyan hangulatban telnek a napok, amit szeretek, és ami talán produktívabb is, mint a rossz hangulat...

Ezen az sem változtatott, hogy pár napja az éjszakát és az azt követő nappalt egyrészt a fürdőszobában, másrészt a kanapén nyöszörögve töltöttem. Igazából örültem, hogy kitisztult a szervezetem. Úgy 10 évente egyszer belefér egy ilyen nap az ember életébe. Többek között ennek következtében megint bővült a ruhatáram, most egy nadrággal és egy pólóval, igazából egyiket sem tudtam még soha hordani, csak vártak a szekrényben, hogy egyszer majd rájuk kerül a sor. És a kitartás meghozza gyümölcsét! Tegnap fel is tudtam őket venni! :)

Ma pedig végre megint kimentem futni. Félretettem a kifogásokat, felvettem a futócuccom és mentem. Nem mondom, hogy nem volt küzdelmes a 30 fokban, némileg legyengült szervezettel, magamhoz képest nem is lassú tempóban, de megérte.

Km 6:54

Pace 6:35

Cron 43:08

Cal 507

Az a jó, hogy vannak, akik inspirálnak azzal, hogy akkor is edzenek, amikor meleg van, amikor másnaposak, vagy bármi más körülményt fel tudnék sorolni. Az elmúlt időszakban annyit mondogattam magamnak, hogy majd este vagy reggel, amikor hűvösebb van, kimegyek futni, de persze sosem mentem. Egyébként is imádom a meleget, csak 30 fok felett érzem jól magam, miért ne mennék ki, amikor épp a kedvenc időjárásom dúl?

A CH-számoláshoz is visszatértem, amire nagyon büszke vagyok. Persze, a kanapén töltött időszakban nem számoltam meg a 2 szem krumpli CH-tartalmát, de most megint vezetem a kajanaplót, egész ügyes vagyok! :)

https://www.youtube.com/watch?v=fzb75m8NuMQ

Már majdnem olyan jó idő van, mint Izraelben. Leszámítva a TLV környéki, 99,9%-nak érezhető páratartalmat. Bár az Eilat környéki időt meg sem közelíti. Amikor utoljára voltam a Vörös-tengernél, akkor ott 39 fok volt, de a szél, ami kicsit néha fújt, is forró volt, és szerintem az igazi különbséget a napsugárzás ereje adja. Itt simán kifekszem délben a napra, nem lesz semmi bajom. Ott nagy eséllyel meg fogok kicsit pörkölődni, és sokkal több vizet is kell innom. Azt hiszem, el tudnám viselni, ha egész nyáron ilyen jó meleg lenne, mindenféle enyhülést hozó hidegfront nélkül. Lehet, hogy egyszer kis is próbálom...

Ma, 2 hónap után először, megint számon tartom a napi CH-bevitelt, és 3 óránként eszem. Illetve a vacsora egy üveg finom búza sör, és némi hántolt szotyi. A sör egyszerűen kell ilyen időben. A szotyit pedig Cicuka is szívesen fogyasztja. Bár neki mindegy, hol hántolt vagy sem, héjastól is megeszi.

Szóval a CH-számontartásnál ma megint meglepődtem, hogy mennyire kevés rizs és rántott mindegy (patiszon, karfiol, zöldbab, igen, zöldbab, egyben, felvágás nélkül, rántva, isteni) ad ki egy ebédnyi 50g CH-t. Itt az ideje visszaállni az odafigyelős kajálásra. Megszabadulni végre a "minden egész eltörött" hozzáállástól. Ami tök romantikus, csak nem vezet sehová.

A sport szándékú mozgásra nagyon nehezen veszem rá magam. Még jó, hogy tartok heti egy edzést, és legalább akkor rá vagyok kényszerítve. Az edzés itt van a Városligetben, kedden futva mentem és jöttem vissza, meg kicsit még ráhúztam, hogy meglegyen az 5 km.

Km 5.64

Pace 6:46

Cron 38:10

Cal 438

És igyekszem beépíteni az edzésbe, amit a Honbuban tanultam. Érdekes (bár cseppet sem meglepő), hogy Inez és a stílusvezető mesterünk, akihez kimentem edzeni, ugyanazokat a dolgokat veszik észre rajtam, és ugyanazokat javasolják megváltoztatni. Több lágyság. Ha valamit csinálsz, csináld rendesen. Figyelj magadra. Ez alatt a pár napi edzés alatt hónapokra való muníciót kaptam, és nagyon hálás vagyok, hogy mehettem tanulni. Még az idén szükségem lesz ebből még egy körre...

Kicsit visszatérve a táplálkozáshoz, a cukormentességet minden gond nélkül sikerül tartani. Amikor azt mondom, hogy minden gond nélkül, akkor csúsztatok egy kicsit, mert egy reggeli alkalmával igenis megettem 2 szelet kalácsot, aminek a tésztájában természetesen volt cukor. Az a szituáció, amikor lelkiismeret-furdalás nélkül cukrot eszem, az lesz, amikor Izraelben vagyok. És mondjuk meg kell ennem egy kihagyhatatlan burekast (mint amit a Princessnél kapni, csak sokkal finomabb), vagy baklavát, vagy egy ismerős, akit ezer éve nem láttam, jégkrémet hoz nekem, amire nem mondok nemet (csak az egyikre, mert rögtön kettőt hoz). Ja és a kinti orosz boltok... Moszkvában ettem utoljára orosz édes túrót. Az valami utolérhetetlenül finom. És Petach-Tiquában, a piac mellett, egy egész nagy orosz boltban is kapni ilyet, ahogy kell, kimérve, és valami hihetetlenül jó. Erős voltam, és nem vettem ott a világ legfinomabb édességéből, de legközelebb veszek, és megmutatom, milyen az. Olyat még Moszkvában is csak egy helyen találtam. De vettem igazi, kenyérből erjesztett kvaszt, amiről már meséltem. Még jó, hogy idén nyáron nem vagyok kint végig Izraelben, lehet, hogy a fogyásból nem lenne semmi. ;)

A hétvégén igyekszem ráállni egy mérlegre, és majd mesélek. :) Kellemes meleg nyarat mindenkinek! :)

Volt egy olyan érzésem, amikor elindultam, hogy nem vagyok teljesen normális. Nőként egyedül, egy darab kézitáskával, egy szál pendelykében és papucsban elindultam Izraelbe. Ennek közvetlen előzménye, hogy kedvenc fapados légitársaságom végre Budapest - Tel Aviv között is üzemeltet járatokat. Először 1997-ben voltam ott, utoljára 2007-ben, szóval már épp ideje volt megejteni az idei, sorrendben a hatodik látogatást. Egyébként sport céllal szoktam kiutazni, nincsenek izraelita zsidó gyökereim, 31 éves vagyok és nő.

Kezdjük a piszkos anyagiakkal. A repülőjegyek ára naponta változik, figyelni kell, hogy mikor jársz vele a legjobban. Az egy útra szóló árak 10.990 és 79.990 forint között mozognak. Jellemzően a 19 – 25 – 39 ezer ft körüli jegyekből van a legtöbb. Ha nagyon olcsón akarsz utazni, tehát oda és vissza is csak 10.990-et akarsz fizetni, akkor irreális dátumokra tudod csak megvenni a jegyet, pl. kedden utazol oda és szerdán vissza, vagy hónapokat kint töltesz. Nekem sikerült egy kedd estétől a következő hétfő estéig tartó kint-tartózkodásra így foglalni:

• Oda-vissza Budapest (BUD) → Tel-Aviv (TLV) 35 980,00 Ft
• Biztosítás 3 348,00 Ft
• Megerősítés SMS-ben 290,00 Ft
• Adminisztrációs díj 4 000,00 Ft
• Teljes ár 43 618,00 Ft

Egyébként nem is olyan nagyon sokkal, 20 nappal az utazás előtt döntöttem és foglaltam. Sosem utaztam még ki 60ezer forint alatt, így a 43ezres összköltség elég jó ár. Tudni kell viszont, hogy ebben az árban csak egy kisméretű (maximum 42 x 32 x 25 cm) kézipoggyász van benne, semmilyen más csomag nincs! Ha fel akartam volna vinni nagyobb kézipoggyászt (maximum 56 x 45 x 25 cm), az plusz 5800 ft-ba került volna irányonként, a feladott csomag pedig 10.150 lett volna. Ha pedig mindezt nem az interneten foglalom, hanem a helyszínen szólok, hogy ja, lesz feladott poggyász is, akkor egy picivel még drágább. Először nagyon vagány dolognak tűnt egy szál kis kézipoggyásszal elindulni, de rájöttem, hogy erre a szűk egy hétre tényleg bőven elég egy ekkora táska. Egy papucsban és egy ruhában mentem. Más lábbelit nem vittem, nem is hiányzott. Volt velem az edzéshez egy nadrág, egy öv és három póló, alváshoz egy rövidnadrág és egy póló, valamint utcai viseletként két (vékony, könnyű, kicsire összehajtható) nadrág és három póló. Plusz pár kozmetikum (kézkrém, arcpermet, kézfertőtlenítő, leheletfrissítő, parfüm, arckrém), de mind kis csomagolásban, kivéve a fogkrémet. Ezeket egyébként, mármint a 100ml-nél kisebb folyadékokat bele kellett tennem átlátszó, visszazárható műanyag zacskóba, amit a reptéren is meg lehet venni. Egy darab 100 ft-ba került, egy zacsiba maximum 10 terméket tehetsz. Nekem egybe belefért minden. Volt még a nesszeszeremben szemöldökcsipesz és körömcsipesz is, meg egy eldobható borotva. Féltem, hogy ezeket el akarják majd venni, de nem szóltak egy szót sem. Úgy csomagoltam, hogy a kozmetikumok nagy részét már ne kelljen visszahozni, ott kidobtam a fogkefét, a borotvát (ezért eldobható…), a parfüm kiürült, az arckrémet odaadtam valakinek, a maradék fogkrémet sem hoztam vissza. A T betűs hiperben vettem (ha jól emlékszem) 800 ft körüli összegért olyan zsákot, amiből ki tudod préselni a levegőt, így a benne levő cuccok kisebb helyet foglalnak, mint zsák nélkül. Ez azért hasznosnak bizonyult. Ha nyáron mész, ne vigyél hosszú ruhát. Legfeljebb a repülőgépre kell valami melegebb (nálam volt egy pár zokni, az jó szolgálatot tett), vagy ha sokat leszel légkondis helyen.

Odafelé nagyon simán ment a becsekkolás, átküldték a táskámat az átvilágító gépen, és már mehettem is. Teljesen felesleges volt 3 órával indulás előtt kimenni, főleg, hogy plusz egy órával később is indult a gép… Nem szeretem, hogy a budapesti reptéren nagyon elszállt árak vannak. Egy doboz Soproni 1000 ft körül van, és nem a beülős helyen, hanem a boltban. Enni is nagyon drágán tudsz, pedig ott ülsz egy ideig. Van viszont free wifi és konnektor, ez sokat segít.

Visszafelé sem kínoztak annyira a reptéren, mint máskor. Nem kellett tételesen elsorolnom hatszor, hogy melyik nap hol voltam és kivel, csak megkérdezték, miért jöttem, hol szálltam meg, mit csináltam. Mondjuk ezeket 3 különböző ember is megkérdezte. Aztán valaki kipakolt mindent a táskámból, megnézett külön minden zsebet, de szerencsére a ruháimat nem túrta szét. Bolond módon mindig bevallom, hogy kaptam valakitől valamit, ezt a tárgyat mindig alaposan megnézik. Most egy póló volt soron, amit egy dél-afrikai barát bízott rám, hogy vigyem el valakinek Budapestre. Ezt a pólót 5 percig vizsgálták. Tudom, hogy az én biztonságom érdekében kellenek ezek az intézkedések, ezért nem zavarnak.

Amikor megérkeztem Izraelbe, meglepően simán beengedtek. 2006-ban volt olyan is, hogy hajnali kettőkor egy irodában ülve nyolcszor el kellett magyaráznom, hogy mit keresek egy csoporttal együtt Izraelben, és a többiek miért nem beszélnek angolul, és hogy miért jövünk pont ide edzeni, és mégis hol fogunk lakni, kiket ismerek itt név szerint, stb. Most csak megkérdezték, miért jöttem és hol leszek, és kész. Mondjuk tele volt az ország a Makkabi játékok sportolóival is.

Az egyik kedvenc pillanatom minden megérkezéskor, amikor kilépek a repülőgép vagy a reptér ajtaján, és megérzem Tel Aviv forró, párás, fülledt levegőjét. Nagyon magas a levegő páratartalma, és elég meleg is van, és nem hűl le hajnalban, akkor is 25-30 fok a hőmérséklet. És ez nem 1-2 hétig tart, ami után jön egy hidegfront, esővel és enyhüléssel, hanem eltart hónapokig, folyamatos a forróság. A fülledt levegő miatt sokszor nem száradnak meg rendesen a ruhák, emiatt sokan használnak szárítógépet. Télen akár 10-15 fokig is lehűl a levegő, viszont fűtés nincs. Az egyik utazásom alkalmával februárban is fürödtem a tengerben. Nem volt túl meleg, de jó volt.

Úgy volt, hogy az edzőteremben fogok aludni. Mivel nem vittem nagy poggyászt, megkértem egy kinti barátot, hogy kölcsönözzön nekem törölközőt és hálózsákot. Ő viszont inkább meghívott magukhoz, mivel a gyerekeik már kirepültek, volt szabad szobájuk és saját fürdőszobát is kaptam. Etettek, itattak, még a ruháimat is kimosták. Ilyenkor eszembe jut a híres magyar vendégszeretet, hogy vajon mitől olyan híres. Bár tény, a házaspár férfi tagja Erdélyben született, és ma is nagyon jól beszél magyarul. A feleségével, akinek a szülei Lengyelországban születtek, beszélgettem egy kicsit a kivándorlásról (aliya), gyökerekről. Ő nem tud lengyelül, mert a szülei nem voltak hajlandóak beszélni volt hazájukról, nem is mentek soha vissza oda. A család szinte minden tagja meghalt a megsemmisítő táborokban, többek között az apjának 4 testvére. Minden családnak megvan a maga története a Holokausztról, megdöbbentő és szomorú hallgatni őket.

A várost, ahol laktam, Petach-Tiquának hívják. Latin betűkkel sokféleképpen írják a nevét, mivel nincs egyezményes átírási szabály. Kocsival, busszal kb. fél órára van Tel Avivtól. Magyarok alapították, van utcája, amit „miskolci közösségnek” hívnak.

1. kép A miskolci közösség utcája Petach-Tiquában

Az első napon csak sétáltam Petach-Tiquában, váltottam pénzt (dollárt érdemes kivinni, és ott váltani sékelre), kimentem a piacra és este edzettem. 1 sékel kb. 63 forint. A pénzváltóknál nincs kiírva az árfolyam, így mielőtt odaadod a dollárt, kérdezd meg, how you change dollar to shekel. Én mindig abba a pénzváltóba megyek, ahol az egyik hölgy jól beszél magyarul. Most is magyarul beszélt hozzám, mosolygott, és felajánlotta, hogy ha bármi problémám van, forduljak hozzá. A piacot nagyon szeretem. Hangos, mindenféle illata van, az árusok folyton megszólítanak, hogy az ő árujukat vedd meg, lehet kóstolni a gyümölcsöt, mielőtt megveszed, és lehet alkudni. Olyan finom mangót vettem, mint még soha. A magvak és aszalványok választéka zavarba ejtő. Még hántolt pisztáciát is kapni, bár ez volt a legdrágább, kilónként 120 sékel. Ismeretlen halak fekszenek jégen, sokszor nem elzárva a legyektől. És még mindig találtam olyan növényt, amiről fogalmam sincs, mi lehet.

Mivel tusfürdőt és sampont nem vittem magammal, vettem a piacon egy holt-tengeri black mud szappant 12 sékelért, és egy hétig azt használtam tisztálkodásra, még hajmosásra is, és teljesen rendben volt.

Az edzésen az első 3 mozdulat után csuromvizes voltam, mint aki hajat mosott és vizesen vette fel a pólóját. Imádom ezt a klímát! Csak arra kell vigyázni, hogy mindig nagyon sokat igyál. Sokszor, autókban, üzletekben a légkondi használatát túlzásba viszik, akár 18 fokra hűtik a helyiségeket.

Másnap elmentem Jeruzsálembe. A vendéglátóim elmondták, melyik busszal és mikor érdemes mennem. Elvittek a buszmegállóig, és egy óra múlva leszálltam Jeruzsálem központi buszpályaudvarán. Ott villamosra is szállhattam volna, de inkább gyalogoltam. Szeretek ott sétálni. Kicsit kérdezősködtem, de aztán könnyen megtaláltam az Óvárost. Ott sokszor eltévedtem, kilyukadtam valamelyik kapunál a Siratófal helyett, de végül majdnem mindent megtaláltam. Voltam a Szent Sír templomban, ahol a kereszt állt, ahol a kő van, amire Jézust tették, amikor levették a keresztről, a sírban, és ahol a mennybemenetel volt. Ez igazából egy kőtemplom belsejében egy kicsi fatemplom, de még sosem voltam bent, mert mindig nagyon hosszú a sor, és bár az anyakönyvi kivonatom szerint rom.kat. vagyok, apám szerint ez csak romlott katolikust jelent. Azért a biztonság kedvéért gyújtottam egy gyertyát, amit helyben meg lehet venni, de nincs ára, adományt várnak érte. Voltam az örmény negyedben, a zsidó és az arab piacon, Dávid király sírjánál. Megtaláltam a Siratófalat, ahol a belépéskor adtak egy kendőt, amivel el tudtam takarni a vállam, hiszen nem lett volna szép dolog ujjatlan pólóban, fedetlen vállakkal bemenni a Western Wall Plazaba. Szeretem az óvárost, olyan a hangulata, mint egy templomnak. Láttam vállukon keresztet cipelőket is a Via Dolorosán, ahol Jézus is vitte a maga keresztjét. Az egész néhány óra alatt bejárható, főleg, ha nem tévedsz el annyiszor, mint én. Jeruzsálemben rengeteg a turista, sokan csoportosan, vezetéssel mennek körbe. Sikerült belehallgatnom néhány tour guide előadásába, sok érdekes dolgot mesélnek. Állítólag nem kerül sokba egy csoportnak vezetőt bérelni.  Egy nagyon durván teletömött falafelt is megettem, 17 sékelbe került. Máshol 12-15 sékelért is kapni falafelt, de megérte az árkülönbséget. A turisták közül egyébként a legtöbben valamilyen almás termékkel, i-valamivel fényképeztek.

Amikor elindultam visszafelé, egy fiú megkérdezte, elvigyen-e valahová az Óvárosban. Mondtam, hogy már mindent láttam, de szerinte az utolsó vacsora helyszínét biztosan nem. Igaza volt, ez volt az egyetlen hely, amit nem találtam meg. Szóval elkísért oda, csak pár perc sétára volt, aztán elbúcsúzott. Nagyon örülök, hogy sikerült elmennem oda, fantasztikus érzés ott állni. Visszafelé megint találkoztam a sráccal, kiderült, hogy Mahmúdnak hívják és 23 éves. Elkezdett udvarolni, de nem álltam kötélnek. Pedig végül még óránként 100 dollárt is ajánlott… Egyébként ha mindenkivel megálltam volna beszélgetni, aki megszólított, több napot is eltölthettem volna Jeruzsálemben.

Estére visszaértem edzésre, majd másnap, pénteken reggel is edzettem. Péntek délutántól megáll az élet, mert sabbat van, szombat estig zárva vannak a boltok és a buszok sem járnak. Egy-két iránytaxi, főleg, ami a tengerpartra megy, szombaton is jár. Az iránytaxi, a sherut érdekes találmány. 10 személyes kisbusz (plusz sofőr), ami meghatározott útvonalon jár, de bárhol leintheted és bárhol leszállhatsz róla. 10 embernél többet nem vesz fel, így biztos, hogy ülsz rajta, és ugyanannyiba kerül, mint a busz. Gyorsabb is, és rugalmasabb, mivel nem csak a buszmegállóban szállhatsz le. A helyiek a buszt azért használják inkább, mert arra bérletet is kaphatnak. Amikor az emberek fel- (vagy le) szállnak a sherutra, a legtöbben nem is köszönnek a sofőrnek, rá se néznek, csak leülnek, esetleg odaböffentik, hogy hol akarnak leszállni. A menetdíjat vagy a sofőr kezébe adják, vagy miután leültek, megkopogtatják az előttük ülő vállát, és az emberek kézről kézre adják a pénzt, aztán az esetleges visszajárót visszajuttatják az utasnak. Elképesztő. Az is elképesztő volt, amikor egy láthatóan hajléktalan ember intette le a sherutot. A sofőr megállt, az ember szó nélkül felszállt, és ingyen utazott. Hol látsz ilyesmit itthon?

A sabbat minden héten máskor kezdődik, ha jól tudom, a csillagok járásától függ a pontos időpont. A helyi újságban lehozzák, hogy mikor van gyertyagyújtás és mikor van „a szombat kimenete”. A hét első napja a vasárnap. A hétvége tulajdonképpen csak másfél nap, hiszen péntek délelőtt még mindenki dolgozik, a szombat a szabadnap, a vasárnap pedig már munkanap.

A társadalom nagyon sokszínű, átvitt értelemben és szó szerint is. Európából, az arab országokból, Afrikából is rengeteg bevándorló érkezett az elmúlt bő évszázadban. Két alkalmat kivéve, amikor útbaigazítás miatt valakit megszólítottam, mindenki nagyon szívesen és kedvesen segített. A vallásos férfiakat nem volt érdemes megszólítanom, nőkkel úgysem állnak szóba. A vallásos nők meg úgysem beszélnek angolul. Első ránézésre mindenki szörnyen udvariatlan, nem szeret köszönni, és tolakszik. Szemrebbenés nélkül bármilyen sorba beáll eléd bárki. De, amint az kiderült, egyébként rendkívül segítőkész az emberek legnagyobb része.

Amikor egyik nap gyalog elindultam edzésre, egy nő megszólított, hogy szívesen bevisz a belvárosba kocsival, ha messzire megyek. Vadidegen volt. A tengerparton mindenki szívesen vigyázott a táskámra, amíg a vízben voltam. Odatettem a cuccom az emberek mellé. Mivel egyedül kirándultam, néha megkértem valakit, hogy csináljon rólam egy fotót. Jaffon egy orosz családot sikerült ezzel a kérdéssel megszólítani, vagy hat képet csináltak rólam különböző szögből.

Apropó, oroszok. Izrael 7,5 milliós lakosságából körülbelül egymillióan oroszok. Az idősebbek nem is tanulnak meg (jól) héberül. Megvan a maguk közössége, a munkahelyek, üzletek. Amikor rólam kiderült, hogy nem beszélek héberül, mindenki oroszul kezdett hozzám beszélni. Szerencsére megértetem magam így is, nem csak angolul. Az orosz élelmiszerboltok egyébként nagyon jók, a minőség és a választék szuper, sokkal több minden van, mint a budapesti orosz boltokban.

Az élelmiszer egyébként viszonylag drága. Egy jobb schwarma (gyros) akár 30 sékelbe is kerülhet. 10 deka szeletelt kecskesajt 20 sékel, egy liter tej 6 sékel. Mangót már 3 sékelért kapni a piacon.

Egyébként valami hihetetlen mennyiségű macska él az izraeli városok utcáin. Láttam olyat, hogy egy néni este egy zacskó macskaeledellel végigsétált az utcán, és 10-20 méterenként egy marék kaját kitett a cicáknak, így etette őket.

2. kép Jeruzsálemben, az utolsó vacsora helyszínén

A tengerpartra 10,5 sékelért visz el a sherut, szombaton 14 sékelért. Petach-Tiquából Tel Avivba Ramat Ganon keresztül vezet az út. Ezek a települések teljesen össze vannak épülve, ha nem tudod, hol van a határ éppen kettő között, nem jössz rá, hogy már valahol máshol vagy. A tengerpart homokos, viszonylag tiszta, de a vízben előfordul egy-egy eldobott nylonzacskó. A parton van zuhanyzó, lábmosó, ivókút, néhol még wc is. Van, ahol free wifi is van. A büfét egy-két ember képviseli, akik egy hűtőtáskával a vállukon végigmennek a strandon, és lehet tőlük sört, szendvicset, jégkrémet venni. Sok a szemeteskuka, a szemeteszsákokat nagy rendszerességgel cserélik. Az üveget gyűjtő embereknek mindenki szívesen adja át a palackokat. Bikinifelső nélkül senki sem napozik (csak a férfiak). Sötétedés után péntek este sokan lejönnek iszogatni, vizipipázni, bulizni. Tel Aviv éjszakai élete is pezseg. A várost egyébként kis New Yorknak is becézik, nem véletlenül. Érdekes, hogy a hold sem úgy áll, mint itthon, valaki megpöccintette a félhold tetejét, ezért úgy áll, mint egy hintaszék, kicsit ferdén.

3. kép Kilátás Tel Avivra Jaffoból

A tengerpart egyébként igen alkalmas az önbizalom növelésére. 10 kiló súlyfelesleggel és borotválatlan lábakkal is annyi hódolót kapsz, amennyit akarsz. Állandóan odajön valaki, hogy milyen gyönyörű vagy, hadd hívjon meg egy italra. Sokan keresnek európai barátnőt. De van, aki csak beszélgetni akar egy kicsit a külföldiekkel. A magyar gazdasági helyzetről mindenki aggódva kérdezett, mert tudják, hogy itthon nincs minden rendben. A Jobbikról is sokan hallottak, és kérdeznek róla. Amikor elmesélem, miket terjesztenek itthon a zsidóságról, nagy szemekkel néznek, és kérdezik, ezeket honnan veszik, vagy nevetnek rajta.

4. kép Tengerpart Tel Avivban

 A tengerpartról rövid sétára van Jaffo, az óváros. A bolhapiaca nagyon érdekes, és van néhány turisztikai látványosság: a kívánságok hídja, több helyen az állatövi jegyek mindenféle formában (mozaik, szökőkút), templomok, Androméda sziklái, ágyúk a török hódoltság idejéből. Utóbbi itt 400 éven keresztül tartott.

5. kép Római katolikus (Szent Péter) templom Yaffon

Mint említettem, nem először mentem ki, ezért már túltettem magam olyan dolgokon, hogy jobbról balra olvasnak, ezért egy fotóalbumot is „hátulról” kezdenek el nézni, hogy nem tudom elolvasni az utcán a feliratokat, vagy hogy a Windows is fordítva van: az ablakokat balra fent zárod be, a start menü jobbra lent van és hasonlók. De a kultúrsokk mindig elér, többek között közlekedés közben. Korábban gyakorlatilag nem találtam olyan autót, amin ne lett volna legalább egy kis horpadás, most mintha igenis lennének sérülésmentes autók (olyan 20%-uk). Az autók kicsit összevissza mennek, simán váltanak 3 sávot index nélkül, de mintha ez viszonylag keveseket zavarna. Gyalogosként is sok olyan helyzet van, hogy mondjuk valaki megáll babakocsival a járda közepén, hogy egyik irányba se fér el tőle senki, de ez nem zavarja sem azt, aki megállt, sem azokat, akik kerülgetik. Mintha a nagyon fontos dolgokon kívül minden más lényegtelen lenne. Edzés közben azt látom, hogy nagyon figyelnek arra, hogy mindent jól csináljanak, tanuljanak, fejlődjenek, ne pocsékolják az időt, ha valamit csinálnak, azt nagyon csinálják. De simán eldobják az utcán a szemetet, öltözködésben nagyon igénytelenek, és pl. egy lakásfelújításnál is csak éppen hogy csinálják meg a dolgokat. Mert az nem olyan fontos.

Nem emlékszem arra, hogy ilyen sokan bicikliztek korábban. Még bérelni is lehet az utcán kerékpárt, ha jól láttam, az első fél órára ingyenesen. Automatánál lehet fizetni, a biciklik szépek és újak.

A helyi újságok között lehet kapni Új Kelet címűt is, ami egy magyar lap. Egész jó cikkek vannak benne, bár nem a világpolitikán van a hangsúly, hanem a magyar közösség dolgain. A tévében nagyon sok a sportműsor, még Osaka-Manchaster focimeccset is adnak.

Amit mindenképp meg kell kint kóstolni, az a százféle baklava, a schwarma, falafel, a malátás italok, a helyi sörök (Makkabi, Goldstar – kb 10 sékel/doboz), a gyümölcsök (a piacon már 3 sékeltől, viszonylag olcsók), a rengeteg dióféle, a szuper burekasok. McDonald’s-ból van kétféle, a kósert kék táblával jelölik, de ahol van sajtburger is, ott piros a Meki táblája. A csapvíz iható.

Odafelé azon imádkoztam, hogy magyarok üljenek mellém a repülőn. Nem jött be. Visszafelé nagyon nem akartam magyarok mellett ülni. Ez sem jött be. Annyira nem akartam hazajönni, visszafelé a reptéren annyira utáltam, hogy értem azt a sok botorságot, amit honfitársaim beszélnek. A repülő ablakából érdemes nézelődni, Budapest is gyönyörű felülről, hát még a görög szigetek! Éjjel és nappal is felejthetetlen. Megtudtam, hogy Tel Avivot az egyik meleg fővárosként tartják számon. Amikor megérkeztem Budapestre, tömegközlekedéssel mentem haza, közben pedig segítettem eljutni két meleg fiúnak (egy izraeli és egy chilei) a Vas utcai szállásukra. Kelet-európai túrára indultak éppen, és nagyon helyesek voltak.

A konklúzió az, hogy minél hamarabb megyek újra, mert szeretem az országot, az embereket, a kinti barátokat, az edzéseken pedig rengeteget tanultam.

https://www.youtube.com/watch?v=1aSbKvm_mKA

Ma elmentem Jeruzsalembe.

Imadom ezt a mondatot! :) Ma Jeruzsalemben voltam!

Az egesz ugy kezdodott, hogy a majusi edzotaborban volt szo arrol, hogy barmikor szivesen latnak barkit a kozponti edzoteremben, ahol a 8 danos stilusvezetonk tanit, es nekem akkor elindult a hangya a fejemben, hogy mielobb szeretnek ujra menni, hiszen voltam mar vagy negyszer, de utoljara 6 eve, es mar nagyon hianyzik. A Wizz Airnek hala sikerult egy eleg olcso repulojegyet megvenni, es most itt vagyok Petach-Tiquaban. 

Hogy legyen az utazasnak sport vonatkozasa is: pont sikerult latnom a Tel Aviv-Gyor meccset is kedden este, igaz, hogy csak kb egy percre, es a repulo ablakabol, de lattam! :)

Szerdan jol kialudtam magam es probaltam kikapcsolni, nehez volt, a fejem folyton az otthoni dolgok korul jart. Mostanra mar nem jar. Elmentem a piacra, megvettem eletem legfinomabb mangojat. (Y.B.(57) szerint a mangonak csak egy honap mulva lesz szezonja, akkor sokkal finomabb lesz, szamomra ez elkepzelhetetlen.) Annak a mangonak, amit otthon kapni, semmi koze az igazihoz. Amit itt kapni, az mennyei.

A piacon meg mindig sikerult felfedezni olyan novenyeket, amikrol fogalmam sincs, mik azok. Es meglattam valamit, ami tuti alap tartozek a mennyorszagban: hantolt pisztaciat... Valamint megtortem a cukor-fogadalmat, de nem szandekosan. Az volt a tervem, hogy meg fogom torni, mert olyan nincs, hogy nem eszem kint baklavat, de vegul egy peksegnel sikerult, ahol kertem egy peksutit with cheese, erre kaptam egy with cottage cheese es jo sok cukor. :)

Este pedig elmentem a varva vart edzesre.

Na most erre szoktuk mondani, hogy ha csak ennyi lett volna az egesz utazas, mar megerte volna. Neha olyan hosszunak tunik az elmult 21 ev, aminek egy (neha kisebb, neha nagyobb) reszet a dojoban toltottem, de ezen az edzesen az elottem allo ut sokkal hosszabbnak tunt, mint a mogottem levo. Es egyebkent nagyon meleg van, amit nagyon szeretek, de itt az elso percben omlott rolam a viz. Olyan csuszos voltam, mintha most fogtak volna ki a Balcsibol. Vagy a Foldkozi-tengerbol. Az ujsag szerint a paratartalom minimum 65%, de szerintem inkabb 95.

Este talalkoztam Z.Zs.(?)-val, akit Budapestrol ismerek, de most itt lakik, elmentunk inni egy sort, ahol megintcsak sikerult cukrot inni egy kis uveg malatas alkoholmentes sor formajaban, de ez is egy olyan dolog, amit nem akartam kihagyni. Ahogy a kvaszt sem (kvasz: russzkaja koka-kola), amibol az otthon kaphato nem az igazi. Egy itteni orosz boltban vettem, ahol sikerult a 4 mondatot igenylo vasarlast felig angolul, felig oroszul intezni, mert keson jutott csak eszembe, hogy annyit azert tudok oroszul, hogy megvegyek egy uveg kvaszt...

Egyebkent kivetelesen nem a dojoban (teremben) alszom, pedig mar lelekben felkeszultem a 10 centis csotanyokkal valo egyutt alvasra. Volt olyan is, hogy egy honapig ott laktunk, nagyon szeretek ott lenni, fogok ott is aludni, amig itt vagyok. Y.B.(57) es a felesege, R. felajanlottak, hogy lakhatok naluk, nagyon rendesek, van kulon szobam, sot sajat furdoszobam is! Y.-ek veganok, semmi allati eredetut nem esznek, megis nagyon jo eteleik vannak!

Es hat igen, a mai nap, elbuszoztam Jeruzsalembe, lattam sok mindent, amit mar sokszor (Siratofal, arab piac, ormeny negyed, stb) es par dolgot, amit eddig meg sosem. Voltam ott, ahol az utolso vacsorat tartottak. Voltam a Golgotan, ahol a kereszt allt. Ha eljutsz Jeruzsalembe, es sikerul egy percre egyedul maradnod az utolso vacsora helyszinen, allj a terem kozepere, hunyd be a szemed, erezd egy kicsit az elmult evezredeket - hihetetlen erzes!

Jeruzsalemben igyekeztem sok vizet inni - nem sikerult -, kesudiot ragtam utkozben, es megettem egy falafelt. Ne ugy kepzeld el, mint amit otthon kapsz, ez a falafel kb egy kilos volt, es nem tulzok. A csicseriborso-golyok nincsenek tulsutve, kiszaritva, de van bennuk anyag rendesen. A pitaba a golyok es a zoldsegek melle kerul humusz es sult krumpli is. Kb egy napig ki lehet birni egy ilyen kajalassal. De mivel en setaltam ma 6,5 orat, este pedig edzesen is voltam, ettem meg R.B.(56) isteni hazi humuszabol is. 

Holnap reggel edzes, aztan kitor a sabbat, vasarnap reggelig semmi. Annyi dolgom lesz csak, hogy lemenjek a tengerpartra es megprobaljam korrigalni a turista-barnasagot, amit ma szereztem. Nem mintha eddig nagyon feher lettem volna....

https://www.youtube.com/watch?v=a4eav7dFvc8

Jó lenne, ha végre megtalálnám a helyem az új életemben.

Bárcsak lenne annyi erőm, hogy elmosogassak.

Letéptem ezt a hangaszálat.

Rájöttem, hogy a lágyság hiányzik. Inez már mondja egy ideje, de én csak most jöttem rá. Kaptam egy masszázst - G.P. (30) javaslatára mostantól így jelölöm a szereplőket - Gy.M. (21)-től, ami egyrészt segített a megfáradt vállaimon és nyakamon, másrészt ráébresztett, hogy pontosan az ilyen puha dolgok hiányoznak, mint az a masszázs. Túl sok a keménység. Még azok a tevékenységek is, amiket eddig lágynak gondoltam, azok is valójában lehet, hogy kemények. A masszázs megmutatta, hogy tévedtem, és hiányzik az egyensúly. Thank you, Gy.M.(21), thank you, Inez, thank you, goju-ryu. ;)

Úgyhogy tartottam egy kifejezetten lágynak szánt karate edzést, és azt hiszem, egész jól sikerült.

Puha mákos süti.

Tartalma: sok darált mák, 3 kanál liszt, 2 tojás, olivaolaj, másfél reszelt alma, laktózmentes tej, pici só, xylit, fahéj, citromhéj, meggy. Mézes-mákos mókus.

Már elmúlt fél éve, hogy nem eszem cukrot. Olyan élelmiszert sem veszek meg, aminek az összetevői között szerepel a cukor. Ki lehet bírni,

A Clinton-életrajzból sok minden kiderül, többek között az, hogy egy hízásra hajlamos ember is lehet az Egyesült Államok elnöke. Biztató.

Világok puszulásán ősi vad, kit rettenet űz.

https://www.youtube.com/watch?v=M3T_xeoGES8

Sok zenét választhattam volna, ez most a legutóbbi. :)

Ineznek nagyon sokáig tartana, hogy minden sérülést kielemezzen most rajtam. A combfolt és a bokafájás most már elbújhat, mert épp mindenem fáj. Csajos hétvégét tartottunk otthon, a családi birtokon. N.-val birkóztunk egy kicsit, minek következtében mindenhol lila vagyok, vagy sebes. Mint egy teljes testes mikrodermabrázió. Már másfél éve jár brazil jitsura. Múltkor kérdeztem tőle, mitől ilyen izmos a karja. Hát most megtudtam. Sajnos nem csak erős, hanem ügyes is. Minden, ami kicsit is kiáll, az fáj, mert ráejtett vagy ráestem: fejem búbja, vállak, könyökök, csípő, térd, sőt az állkapcsom mindkét oldalon. N. (aki egyébként lány) ezek után hívott, hogy menjek el párszor hozzájuk edzeni, de az izmos karnak ezt az árát nem fogom megfizetni. Érzem, hogy tényleg "zabálja a zsírt" a birkózás, meg nagyon jó kis izomlázam is lett, de az ízületeim is rendesen megfájdultak. Főleg a vállam és a nyakam, így nagyon nehezemre esik fel- meg levenni egy-egy felsőt. Ja és a torokfájás. Pontosabban rekedtség, amiről elsősorban persze Joan Jett és a hideg sör tehet, de biztos vagyok benne, hogy vannak egyéb, spirituális/lelki okai is. Mindenesetre így remekül, élethűen tudom énekelni, hogy I'm on a highway to hell.

https://www.youtube.com/watch?v=8B0PJkS0iyk

Ezen kívül sikerült belerúgni valami kiálló vasba, és a jobb kislábujjam alul-felül sebes. A cica pedig gyönyörűen végigkarmolta az alkaromat. Hiába, rendszeresen vágni kell a körmét. Azóta persze, eső után köpönyeg, megvolt a macskapedikűr. (Most már, ebből kiindulva, milyen lehet a halpedikűr?)

Mivel a jövő héten elmegyek edzőtáborba és szeretném, hogy ha már megyek, bírjam is fizikailag, pihenek egy kicsit, mert szeretném, hogy mindenem begyógyuljon. A futást így már egy jó hete hanyagolom, bár az előző hétvégén még futottam sokat. Megvolt a méredzkedés is (köszi R-nek a helyesírás ellenőrzéséért), 73,9 kg voltam ruhában. 11 kiló mínusz január óta. Az elmúlt hónapban már csak 1 kilót fogytam. A többi adatom (zsír%, izom-, csonttömeg) pillanatnyilag nincs meg, mivel abba a naptárba írtam fel ezeket, amik abban a táskámban voltak, aminek a hétvégén lába kélt. A pénz és a telefon nincs meg, de az iratokat visszakapom, a naptárat is, akkor majd leírom a pontos számokat. Arra emlékszem, hogy januárban olyan 55% körüli volt a testzsír, ami ugye elég sok, de most sem sokkal kevesebb mint 50%, és ez az adat egy kicsit azért aggaszt. 

De beszéljenek a képek is:

Egyik-másik mintha nem is ugyanarról az emberről készült volna, nem? :) De azért van még min dolgozni, és abszolút kell az a mínusz kilenc kiló.

Azért a barnaság is sokat számít. Imádok lebarnulva lenni.

https://www.youtube.com/watch?v=W313ktCC-2A

Folytatódik a nyár, és ezzel együtt a gyümölcs- és sörszezon. Ez nagyon nehézzé teszi a napi ötszöri, meghatározott mennyiségű CH bevitelét. Otthon elkezdett érni a sárgabarack. Apropó, a csajos hétvégén a hagyományos reggeli rántott hús mellé frissen a kertből szedett paradicsomot, paprikát és petrezselymet (igen, friss petrezselymet, nagyon jó!) ettünk, amiket a kerti kútnál mostunk meg, hogy lakóingatlant belülről még véletlenül se lássanak, így igazán frissnek számítsanak. :)

https://www.youtube.com/watch?v=4dOsbsuhYGQ

Ma elmentem F. Sensei edzésére. Maglódig kellett menni érte. De mennyire jó volt!! Akarom máskor is! F. nagyon jól tanít, de most nem fogok ódákat zengeni, mindenki menjen és próbálja ki. Ja és ha valaki azt akarja, hogy a gyereke fegyelmet tanuljon, ide írassa be. Voltam már nála pár éve, de már elfelejtettem, mennyire fegyelmezettek itt a legkisebbek is, jól leesett az állam. Volt egy csomó randory (szabad harc) gyakorlás. Itt, bár vigyáztam, párszor megütöttem a bokámat. Úgyhogy most már nem csak nagy és lila (a lábfejem fele is), hanem tényleg fáj. Itt az ideje a Flexcréme-es kezelésnek! :) Nagyon jó volt olyanokkal gyakorolni, akiket nem látok minden nap, rengeteget tanultam tőlük. Próbáltam gyakorolni azt a jó kis rövid combra rúgást is térddel. ;) Aztán volt formagyakorlat, F. egy csomót javított, amire szintén óriási szükségem van. Szóval megyek még, amikor csak tudok, mert simán megéri az utazást, óriási volt!

Egyébként szerintem azért jó, ha fáj, mert érzed, hogy élsz. Ennek a sarkított változata az a vicc, ami valami olyasmiről szól, hogy amikor nagyon idős vagy, és reggel úgy kelsz fel, hogy fáj valamid, akkor örülj, mert a fájdalom azt jelzi, hogy életben vagy. De ha izomlázad van, akkor biztos lehetsz benne, hogy fejlődtek az izmaid, no pain - no gain meg ilyenek. Emlékeztet arra, hogy tettél valamit, hogy a tetteidnek következménye van, hogy a mai nap más, mint a tegnapi volt, hogy tanultál valamit (stb.).

(Mivel parkettán volt az edzés, mindkét talpamról lejött a bőr. Még egy kis emlékeztető, hogy csináltam valamit.)

Elkövettem azt a hibát, hogy megmondtam az anyukámnak, hogy tulajdonképpem már bármit ehetek, semmi nincs tiltva, csak a cukortól tartózkodom. Ilyen sütiket süt azóta:

Ez a muffin xylittel készült. A tésztában az édesítés nagy részét a leturmixolt banán végzi. A muffinok pedig (szintén cukormentes) csokipudinggal vannak töltve... Nagyon finomak! Csak hát van benne fehér liszt, meg szerintem étolaj is. Az a baj, hogy elmondtam, hogy nekem igenis hiányzik az édesség. Legközelebb cizelláltabban fogalmazok az összetevőkkel kapcsolatban. Egyébként abban a 8 évben, amikor nem ettem húst, az anyukám olyan ételeket főzött szójából is, hogy nem lehetett megmondani, hogy nem húsból vannak. Nagyon ügyes!

Tudom, hogy a mai bejegyzésben meg akartam említeni Vogel Zoltánt, csak már nem emlékszem, miért... A facebookon "Gyere, együtt megcsináljuk!"-ként keressétek. Több mint 80 kilót fogyott. Ha eszembe jut megírom! :)