https://www.youtube.com/watch?v=zy-gOf-_3f4

Történelmi hetet éltem meg. Egyetlen alkalommal sem futottam! Pontosabban nem mértem a futást, mert az éppen ma véget ért edzőtáborban futottam eleget, csak nem mértem. 5 edzés volt így összesen a héten. Valamint háromszor utaztam haza, és háromszor vissza Budapestre. És két kora reggeli programom is volt, amikor 4-kor keltem, és aztán már nem tudtam kimenni futni. Ezen felül az egyik utazás miatt, vasárnap reggel még 4 előtt volt az ébresztő, 2 óra alvás után kellett felkelnem. Éjszakai busszal mentem haza, és amikor indultam vissza a táborba, még mindig csak az éjszakai buszok jártak...

Kimerültnek érzem magam.

A Nike oldal összesítése szerint két olyan ismerősöm is van, aki eddig többet futott nálam októberben, az egyikük 100 km-rel van előttem. Vajon leszek annyira motivált, hogy leelőzzem? :)

Nemsokára minden nap sok edzésem lesz, úgyhogy jobb, ha edzésben maradok, megállok a lejtőn és indulok vissza felfelé!

A heti 3 fokozott alkoholfogyasztás sem biztos, hogy jót tesz az ember szervezetének, és hosszú távon követendő volna.

Ugyanakkor rengeteg az elintéznivalóm, 2 hónap múlva elutazom egy évre, és a lista, hogy mit kell addig megcsinálnom, egyre hosszabb annak ellenére, hogy minden nap kihúzok róla valamit. Hozzá is írok ugyanis. :) Így nem akarom alvásra pazarolni az időt, de most muszáj leszek.

Jóéjt!

https://www.youtube.com/watch?v=jAh_SCjCh8A

Hogy a csudába lehet egy napon belül kétszer is elesni? Egyszer reggel hétkor Füzesabonyban, egyszer este tizenegykor a Városligetben. Oké, hogy előző éjjel csak összesen 1 órát aludtam... Az első 2974 km után lehet, hogy ideje volt felnyalni a port a Ligetben? Úgy néz ki a tenyerem, mint egy kisgyereké, le van horzsolva. A könyököm utoljára talán akkor volt ilyen sebes, amikor úgy kéköves koromban elestem edzésen a négyes iskola udvarán.

De aznap muszáj volt kimenni futni, mert napközben csak nagyon kevés időm volt enni, és bizony mindenféle pékséges pogácsát ettem. Most értettem meg igazán, hogy mit jelent az, amit nem emlékszem, ki mondott, hogy ezek az ételek csak tömítőanyagok. Most, hogy tényleg nemigen ettem vacak kaját az elmúlt hetekben, igazán fura, és nem jó érzés tömény, értéktelen, tápanyagtól mentes kaját enni.

Nem elég, hogy az esések meg F. Sensei edzése után fáj mindenem, de szinte tényleg szó szerint, ráadásul folyton álmos és fáradt vagyok. Olyan, mintha az elmúlt pár hónap felfokozott állapota arra lett volna kihegyezve, hogy meghozzak egy döntést, és miután meghoztam, nagyon elfáradtam. Nehéz dolog, amikor megbántasz másokat azzal, hogy követed az álmod, és igen, követed a szíved. Megvan, mit akarok. Nyilván nem fog simán menni. De jó lesz. Nagyon jó lesz. Csak néha úgy érzem magam, mint Ford Fairlane, amikor ledobja a gitárját.

Rakonczay Gábor szombati előadása nagyon megerősített abban, hogy mit is kell tennem. Elmesélte az óceánon való kenus átkelést, beszélt arról, hogy az álmaidat most és nem majd kell megvalósítani, hogy a legnagyobb kihívás mégis a mindennapi élet, nem az extrém helyzetek, na meg hogy a cápa tudja, hogy te tudod, hogy ő a cápa. :)

Kaptam sok jó visszajelzést is, például hogy sok a pozitív energia bennem, vagy hogy jó látni, hogy milyen irányba változtam az utóbbi időben. Ezek sokat számítanak, úgyhogy adhattok még sok ilyet nekem is, de másoknak is, sose felejtsetek el dicsérni!

Edzés szempontjából a héten volt egy pihenőnap, a szombat. Minden más napon volt vagy karate, vagy futás. Rég nem futottam ilyen keveset, mindössze 28,28 km-t egy hét alatt. Most lesz az, hogy összekapom magam, hiszen december végéig ígértem, hogy 64 kiló leszek, és még nagyon messze van a cél. A héten mértem magam, és igaz, hogy ruhában és nem sokkal kaja után, de több volt a súlyom, mint a legutóbbi mérésnél.

Kg 70,8

Testzsír% 32,7

Izom% 30,9

Zsigeri zsír 6

Test kora 45

Ijesztő, hogy a mérleg szerint 45 éves a testem. (31 vagyok a naptár szerint.) R.A.(32) és én jövő hét szerdától (16-a a fordulónapom) egymás húzása céljából együtt vágunk neki a transzformáció újabb szakaszának! :) Hajrá!

Ez még nem a zene, csak a Városliget rehabilitációjának terve:

http://hvg.hu/kultura/20131003_Atalakul_az_egesz_Varosliget

Ez a mai zene (érdemes meghallgatni):

https://www.youtube.com/watch?v=efIfk8uNPGE

Az elmúlt héten valóban utolért a fáradtság. Egyik nap aludtam több mint 10,5 órát, ami rengeteg az átlag napi 5-6 órához képest, amit az elmúlt másfél hónapban pihentem. Gondolom a hidegebb idő beköszöntének is köze van a dologhoz. Többet alszom, hamarabb fáradok, kevesebbet edzem, eszem szénhidrátot. 2 olyan nap is volt a héten, amikor semmilyen sport nem volt! A többi napon volt vagy karate, vagy futás. 

A csütörtöki edzésen sokat lógtam. Mármint a bordásfalon. A legfelső fokát kellett megfogni, és jó magasra felhúzni a térded hússzor egymás után. Ebből annyit csináltam, hogy estére a klaviatúrán gépelés is megerőltetőnek tűnt, a karjaim másnap is remegtek, az ujjaim nem mindig engedelmeskedtek. Szombaton megint kimentem F. Senseihez Maglódra. Annyira jók az edzései! Csak túl sokszor van az az érzésem, hogy az elmúlt 20 évben valamit nagyon nem jól csináltam, mert alapvető mozdulatokon is bizony van mit javitani. Nagyon koncentrálok, sokat hibázom, de úgy döntöttem, félreteszem az egómat a tanulás kedvéért. Nem is (mindig) olyan nehéz...

A szombati edzésen kaptam egy közepesen nagy ütést az orromra, ami emiatt egy picit érzékeny lett. Még 18 éves koromban elrepedt a csont (nem tört el), és akkor nem hittem el, hogy a felületi egyenetlenség miatt mindig el fogja újra engedni a ragasztás, mégpedig ugyanott. De így lett, a kicsinél egy kicsit nagyobb ütéstől mindig ugyanott reccsen el az orrom. Nem vészes, csak pár napig érzem. 

Hétfő este pedig újra sikerült kimenni Maglódra! Hihetetlen, hogy annak ellenére, hogy a lábaim edzése nem volt elhanyagolva mostanában (ld. 150 km futás egy hét alatt), kb az első 10 perc alatt csináltunk nehány olyan gyakorlatot, amitől a következő 1 óra 20 percre igencsak megreszketősödtek a combizmaim. Elég egy hossz törpejárás a tornacsarnokban, aztán némi pókjárás extra (az egyik lábat fel kell emelni a talajról és kinyújtani előre, és így pókjárni), hogy úgy érezd, a lábaid mostantól használhatatlanok. Ilyen sokat számít a más típusú mozgás, megerőltetés.

Továbbra is kívánom a fehérjét, de a hétvégi palacsinta és pizza party nem egészen a húsfogyasztásról szólt. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi CH-t képes befogadni a szervezetem. Nem is érzi igazán jól magát. Holnap megint elviszem edzeni, hogy tisztuljon szépen és formálódjon. A holnapi nap amúgy is fontos lesz, megyek Inezhez (ha fel bírok kelni), meg más fontos beszélgetés is következik. Ha minden jól megy, nemsokára egy egészen új dimenziója kezdődik az átalakulásnak.

https://www.youtube.com/watch?v=6ajl1ABdD8A

Ma megkívántam a szénhidrát. Nem kicsit. Nagyon. Este, amikor hazaértem, főztem tésztát. Nem volt itthon hús, úgyhogy a tésztát összekevertem zöldséggel és szalonnával. Nem kellett volna. Baromi nehéz volt kienni a zöldséget és szalonnát a tészta közül, amit végül mégsem bírtam megenni.

Még jó, hogy megérkezett Ámerikából a My Victory Protein Boost, ami egy fehérje shake (növényi alapú, laktóz-, glutén-, szója- és cukormentes), és elképesztően finom, és mostantól mindig tartok belőle a táskámban farkaséhség ellen. Csak attól tartok, hogy meg fogom enni a havi adagot úgy egy hét alatt...

Az elmúlt hónapban összesen 300 km-t sikerült futni. This is Sparta. ;)

Km 300,02

Pace 5:53

Cron 29:23:04

Cal 21384

Nem is olyan ijesztő 30 órányi futás egy hónapra, az csak napi 1 óra mozgás. 24-ből 1. 168-ból 7. Jó, volt mellette karate is. Na de a huszonegyezer kalória az jól hangzik. :)

Elég kevés interakcióm van a Liget Népével. Néha visszaadok egy eltévedt labdát, volt, hogy összemosolyogtunk egy anyukával, aki épp a kisbabáját etette, és nagyon ritkán köszönünk egymásnak mi, futók. Az elmúlt 3 évben talán kétszer fordult elő, hogy a szembejövő futó rámköszönt. Ezzel kapcsolatban sokáig zavarban voltam, hogy nem kellene-e üdvözölnöm a többieket, néha keresem is a szemkontaktust, de nem szoktam sok fogadókészséget látni. Valamelyik nap egy közepesen fiatal úr, láthatóan azzal a szándékkal, hogy kicsit megijesszen, így szólt hozzám, amikor elfutottam mellette: "Hiába menekülsz, hiába futsz!" Olyan jót nevettem! :)

A hétvégén voltunk egy világszerte ismert jótékonysági futáson, ami Magyarországon most először került megrendezésre, a The Color Run-on. A táv rövid, hivatalosan 5 km, de valójában 3,5 volt. Színes porokat kapsz a nevezéskor, amivel jól össze tudod kenni magad, na meg a többi embert. Azért persze célszerű a barátaiddal próbálkozni, nem vadidegenekkel. Aztán futás közben időközönként a szervezők jól képen dobnak még egy marék színes porral. Nagyon vicces! :) A végére tényleg tetőtől talpig színes vagy. :) Aztán, amikor végül otthon bejutsz a fürdőszobába, az orrodból lila, a füledből kék jön, utóbbiból még másnap is. :)

Múlt héten megint sikerült rekordot futni, leggyorsabb 5 és 10 km-t is, ráadásul egyetlen futás alatt! Az volt, hogy nagyon dühös voltam valakire, és fura módon egyszerre nagyon hálás is neki. Érdekes dolog ez az érzelmi világ. Ezeket a gondolatokat aznap este írtam:

"Elképesztően dühös vagyok, és egy percig nem vagyok hajlandó tovább így élni!

Írd ezt ki a fürdőszobatükörre!

Írd rá egy darab papírra, és tedd bele a tárcádba!

Írd rá a párod homlokára, akivel nem vagy boldog....

DÜHÖS vagyok, megint kaptam egy nagy tanítást, és örülök neki!"

Ma pedig elképesztően fáradt vagyok. Tegnap egy beszélgetésen valaki felpiszkált bennem egy (ha nem is gyerekkori, de) nagyon régi álmot, elképzelést, nem is tudom, mit. Ha valóra váltom, az komoly lépés lesz, komoly változásokkal. Majd mesélek. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=jkje4FiH9Qc

Hiba volt másokra hallgatni. Aludj többet, 4-6 óra nagyon kevés... Több napon keresztül is aludtam 8 órát, erre mit kapok: baj van? olyan fáradtnak nézel ki. Úgy érzem magam, mint a molnár, a fia, de főleg a szamár. Igaz, hogy szombat hajnalban 3 órakor ébredtem arra, hogy kipihentem magam, indulhatnék futni, de visszafeküldtem, mondván, mégiscsak nagyon korán van... nem kellett volna. Túlaludtam magam, egész nap mosott rongy voltam. Ma reggel 6 óra alvás után arra ébredtem, hogy világos van és teljesen kipihent vagyok.

Volt már olyan, hogy nem csináltál semmi különöset, mégis szuper napod volt? Reggel futás, aztán takarítás, dolgok (tárgyak) rendezése, nagymosás, még az üvegeket is visszavittem vagy beledobáltam a szelektív gyűjtőbe (1 km sétára a lakástól). Közben annyira jól éreztem magam, nem is, boldognak éreztem magam! :) Biztosan az ajándék napsütés is tehetett róla.

A héten volt egy holtpont, amikor igazán egyedül éreztem magam. 4 hónapja lakom itt, kettesben Hattori cicával, ideje volt egy kis magányt érezni. Ma reggelre elmúlt. Kerestem életigenlő dalokat a gépemen (nem volt könnyű...), és ez a fenti szám ütötte meg igazán a fülemet. Minden rendben van, és bár vannak megoldandó feladatok, sőt olyanok is, amik sosem oldódnak meg, alapvetően minden úgy van jól, ahogy van. Mindig a tenger jut eszembe, aki változatlanul ott van és hullámzik, bármi is történik, és emlékeztet arra, hogy a világ rendben van.

"Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,"

Minden nap volt a héten vagy futás, vagy karate, de a futás az eddigiekhez képest nagyon kevés, térdkímélő:

Km 40,96

Pace 5:53

Cron 4:01:17

Cal 2886

Nagyon örülök a 6 alatti tempónak! A pace azt jelenti, hogy hány percig tart 1 km-t lefutni, és átlagosan most már mindig 6 körül van, ez nálam jelentős gyorsulás. Jövő vasárnapra beneveztem a The color run-ra, először lesz ilyen Magyarországon, arról szól, hogy futsz 5 km-t, és a végére nagyon színes leszel. Ez lesz az első részvételem nagy szervezett futáson. Az oldaluk: https://www.facebook.com/thecolorrunmagyarorszag?fref=ts.

A fogyással kapcsolatban van itt egy érdekes dolog. Most, hogy már egész normálisan nézek ki, és nem 20 kiló felesleg van rajtam, hanem talán csak úgy 5, elkezdem kapni, hogy jaj, ne fogyj már többet... Főleg olyanoktól, akiken van legalább 10 kiló plusz. Nem fogok olyanokra hallgatni, akik nincsenek formában, jó?

Ezen a héten megint voltak jó beszélgetések inspiráló emberekkel, amikért nem lehetek eléggé hálás. Felismerések, megértések, új gondolatok, és rengeteg új érzés. Nekem ez most nagyon fontos.

Jó éjszakát mindenkinek! Close your eyes and relax.

https://www.youtube.com/watch?v=Y3XPwtfC1hk

Tényleg visszavettem az edzésből! Napi egy, na jó, maximum kettő, vagyis vagy karate, vagy futás van. (Bár ma volt reggel futás, délután meg edzést tartottam.) Ennek több oka is van, egyrészt a térdem nem örül a napi 20 km-nek, tehát pihentetem egy kicsit. Másrészt folyton jövök-megyek a Balcsi és Bp között, és nem kelek fel mondjuk 4 órakor, hogy kimenjek futni. Plusz úgy tűnik, az egy hónapig tartó alig alvás után a szervezetem végre szeretne pihenni egy kicsit, így adok neki egy kicsivel több időt aludni, már 2 olyan éjszaka is volt, ahol 8 órát aludtam (4-6 helyett)!

A 3 napos képzés életem eddigi legjobb képzése volt. Persze nem a világ változott meg körülöttem, csak én, de a következmény ugyanaz. Igazán ott voltam, figyeltem, egyetlen egyszer sem éreztem úgy, hogy el fogok aludni bármely előadás közben. Igazán sokat tudtam most ebből kivenni, de belőlem is sokat kivett, utána lekerültem a Maslow-piramis aljára, csak azt éreztem, hogy éhes vagyok, és tényleg muszáj, hogy aludjak.

Nagyon megtisztelő volt, hogy megkértek, beszéljek pár percben arról, hogy hogyan csinálom az átalakulást.

Remélem még sokat beszélhetek erről, a mainál sokkal jobb formában is. Mit remélem? Mindent megteszek érte!

Szerdán otthon voltam edzeni, ha helyileg nem is, de gyakorlatilag ott, ahol (szinte napra pontosan) 21 évvel ezelőtt elkezdtem karate edzésekre járni. Az első 8 évben ott jártam, azóta pedig Budapesten edzem. Érdekes volt visszamenni, sok minden ugyanolyan, mint régen. Mivel nyitott állapotban mentem oda, iszonyú sokat tanultam a másfél órás edzés alatt. G. Sensei (44) ugyanolyan lelkesen magyaráz, mint két étvizeddel ezelőtt. Hihetetlen tudatossággal edz. A végén még jegyzeteltem is. Olyanokat, hogy "légy makacs!". Ne elégedj meg kevesebbel, mint amire képes vagy! Azt is, hogy ha valamit csinálsz, azt csináld rendesen. Elpocsékolhatod az időd azzal, hogy ott vagy edzésen, félig csinálod, beleadsz egy keveset, úgy csinálsz, mintha... de mi lenne, ha rendesen csinálnád? Nagy tanítások.

Úgy érzem, az elmúlt 31 évem nagy része pocsékolás volt. Most már élni akarok! Nem akarok félig csinálni dolgokat, nem akarok vegetálni, nem akarok tét nélküli kapcsolatokat. Mindenkinek kívánom ezt az érzést!

Páran beszélgetünk egy izraeli utazásról. Még idén. Nagyon vágyom ki, a kinti dojoba.

Itthon, Pesten is rendben elindult minden edzés. A makiwarának a kelleténél jobban megörültem, és nem annyira tartottam be, hogy vigyázok a testemre... Ez állítólag nem annyira nőies.

De kitaláltam a megoldást. Szerintem így már teljesen rendben van:

Voltam a Balcsi partján nézni egy kicsit a vizet. Nem olyan, mintha a tengert néznéd, de azért jó. A hét elején az északi partról néztem a délire, a hét közepén a déliről az északira. Aztán rájöttem, hogy ugyanarról az egy partról beszélünk, főleg, hogy tiszta időben majdnem körbe látni minden partot. Ez is nagy tanítás. Igyekszem teret adni az érzéseimnek (nagyon nehéz), de a vízparton ez mindenképpen sikerült, olyannyira, hogy meg kellett kapaszkodnom a zsebemben tartott vadgesztenyében, amit még tavaly, a házsongárdi temetőben járva tettem oda.

Földhözragadtabb téma: még mindig fehérjefüggő vagyok. Ilyeneket eszem:

Az első a tipikus reggeli Almádiban. Olyan jó, amikor nem neked kell megsütni a tojást, pláne a szalonnát! A másodikon a tatár szerepel, CH-ként pedig legalább némi rozskenyér. Napi 50g-nál szerintem nincs több... Ineznek egy szót se!

https://www.youtube.com/watch?v=1slFc9G7I74

Fehérje. Hús. Túró, tejföl, sajt. Tojás. Jöhet minden mennyiségben.

Ilyenek:

A sajtos tarja ötlete innen származik:

http://atetovaltlanykonyhaja.blog.hu/2013/09/08/a_tokeletes_tarja

A rántott hús a Budafoki úti hentestől, ahová néha beállunk enni egy kis HÚST.

Elképesztő módon kívánom a húst. Gondolom, az izomzatom szeretne épülni. Nem fogom megakadályozni...

Készül egy nagyon kevés tatár ebből:

Ez annyira szép, hogy legszívesebben nyersen beleharaptam volna... De persze előbb kicsit pácolom és darálom, utána eszem meg nyersen... érdekes, hogy a nyers húst a mai napig nem fogom meg, legfeljebb eszem...

A CH-t abszolút nem kívánom, csak a fehérjét. Ez jó.

Sokat mozgok még mindig, a legdurvább a kedd volt, reggel 10 km futással, este 2 karate edzéssel. Igaz, az elsőt én tartottam, az nem is igazán fárasztó. (De, azért egy kicsit az.) Utána még egyszer másfél óra, na ott aztán tényleg elfáradtam. A napi 20 km futás igazából nem fáraszt le, talán mert nem mozgatja meg az egész testem. Esetleg megfájdul egy izom, vagy a térdem nem akarja már ezt az egészet, de a keddi nap végére tényleg kidőltem, már nagyon rámfért egy ilyen fáradtság! Az edzéseken sikerült leverni a bőrt a jobb öklömről, kaptam egy szép állast, de igazából egyedül annak nem örültem, hogy párszor térden rúgtak, mert hogy lesz így ebből futás... Ráadásul el is múlt az a pár hét, amikor pont kellemes idő volt reggel és este. Most már inkább hűvös van, nem szeretem.

Rászoktam, hogy futás után tornázzak egy kicsit. Tényleg nem sokat. Hasizom egy kevés, mert főleg a hasamról kell még ledolgozni sokat. Aztán dolgozom a kis kedvencemmel, a sisivel! :)

Nem, ez nem egy WC-papír tartó, nem is káposztadöngölő... Hanem súlyzó. Lehet vele pl ilyeneket csinálni:

https://www.youtube.com/watch?v=x1qKW5e-PPw

Az enyém nem 8 kilós, mint Higaonna Senseié, csak 1, kezdőnek ez nagyon jó, majd később váltok nagyobbra.

Inez szerint szebben kell bánnom a testemmel, jobban kell szeretnem. A következő egy hónap során azon fogok dolgozni, hogy jó gazdája legyek a testemnek. Izgalmas lesz. Lehet valami igazság abban, amit Inez mond. A bőrömön igazán szórakoztató lenne "kösd össze a kék-zöld foltokat" játékot játszani. Eltartana egy darabig...

Kedd délelőtt elmentem egy gyógyszertárba, ahol van egy spéci mérleg, ami testzsír%-ot is mutat. A 69 kiló ne tévesszen meg senkit, eléggé fel voltam öltözve, farmerbe! Igazából 68 vagyok! :) A 161 centi sem mérvadó, igazából kisebb vagyok, cipőben mértem magam. Azt írja, a testzsír 21,7%, amin nagyon meglepődtem, mert többre gondoltam volna. Most mi legyen a cél? 15??

Szerdán lett egy új blézerem: 38-as méret! Imádom! A legutóbbi ilyen ruhadarabom 46-os volt... Egy 19-es nadrágom is van! Annyira örülök! :) Nagyon fura ránézni ezekre a ruhákra, mert olyan kicsinek tűnnek, mégis jók rám! :) Az új szűk farmeremben és magassarkú cipőmben igazán csajszisnak érzem magam. :) A kék foltjaimmal és a szétvert öklömmel pedig vagánynak. Ezeket az ellentmondásokat szeretem a legjobban magamban. :)

Holnap kora reggel irány a Balcsi és a 3 napos képzés. Tényleg olyan, mint a karácsony, már nagyon várom!

Boldog hétvégét mindenkinek! :)

https://www.youtube.com/watch?v=-1LRD3DtFAo

A múlt héten nagyon visszavettem a futásból. Nagyon jól tudom, hogy a heti száz+ km nem tartható hosszútávon. 5 olyan nap volt, amikor volt vagy két futás, vagy egy futás és egy karate, és két nap, amikor csak egy futás volt. A mérleg:

Km 89.70

Pace (átlag) 5:48

Cron 8:40:18

Cal 6447

Nagyon örülök a 6 alatti pace-nek! :)

Azért a következő napokban még belehúzok egy kicsit. Szombattól hétfőig egy workshopon leszek, és ott minél több dicséretet szeretnék bezsebelni. :) Akárcsak a Nu Body program félidejében, szeptember 28-án. Ezzel azt is akarom mondani, hogy biztassatok nyugodtan, az nagyon kell! :) Főleg, amikor ilyeneket írtok a fb-n, hogy sugárzom, pedig csak képen láttok! :) Olyan jó! :)

Lassan lehűl az idő. Mivel alvás helyett futok (az elmúlt 5 nap átlag alvása 5 és fél óra...), leginkább kora reggel és késő este vagyok a Ligetben. Bizony többször láttam már a tavat gőzölögni...

Az alvás hiánya egyébként (legalábbis egyelőre) nem okoz semmilyen problémát. Reggel vidáman kelek, és alig várom, hogy futhassak, mert az nekem fontos. A futás rengeteg energiát ad. Aktív meditáció is, ami segít feldolgozni a gondolatokat és érzéseket.

Vasárnap sikerült elkerülni a Nike félmaratont, szerencsére még reggel 6 után nem sokkal sikerült elindulnom, így nem futottam bele a hatalmas tömegbe. Nem különösebben motivál, hogy futóversenyekre járjak, nekem ez csak eszköz, nem cél. Biztos fogok majd menni, ha éppen úgy adódik, de nem megyek utána.

Kaptam otthonról pár láda barackot és körtét. Gondoltam rá, hogy gyömölcshetet tartok, vagy gyümölcshónapot... de inkább adok belőle sokat barátoknak. Olyan kár, hogy a gyümölcsben is sok a szénhidrát, és keveset ehetek belőle. Vettem viszont az Aldiban csökkentett CH-tartalmú cipót. 300g-os, vagyis nem túl nagy, cserébe viszont igen drága. Ha hinni lehet a címkének, akkor 100g-ban mindössze 6,1g a CH. (A fehér kenyérben olyan 100-ból 70...) Persze felmerült bennem, hogy akkor mi van benne, és azt írja, hogy sok fehérje. Nem baj, úgyis folyton húst ennék, gondolom az izmok szeretnének épülni.

Fogytam vagy 18 kilót, de sokszor még mindig nagyon nagynak látom magam. A ruhák leesnek rólam, a régi cuccaim rám jönnek, látom, hogy a karom is sokkal vékonyabb, az arcom teljesen megváltozott. De van még mit leadni, és most már azon gondolkodom, mi lesz a következő cél. Arra gondoltam, valamiféle testzsír%-ot kell kitűznöm, csak még nem tudom, mennyit. Azt is jó lenne tudni, most mennyi, remélem a hétvégén lesz egy profi mérleg, amire ráálhatok. :)

Itt van egy téma, amit le akarok írni, de nagy népszerűségvesztés nélkül. :) Ezért nem fogok általánosítani, a következő kijelentések és következtetések mind csak rám vonatkoznak.

Én nem éreztem magam jól kövéren. Persze én is megpróbáltam rábeszélni magam, hogy ez nem fontos, aki szép, az így is szép, aki szeret, az így is szeret, meg a többi bullshit. Engem is megpróbáltak rádumálni, hogy ez biztosan hormonális probléma, menjek orvoshoz. Én azt gondolom, hogy a kövérség egyszerűen lustaság és igénytelenség, oda nem figyelés következménye. Nálam, természetesen. (Arról nem is beszélve, milyen egészségügyi problémákat tud okozni egy ilyen mértékű túlsúly.) Nekem persze nincs családom, gyerekem, szabad időbeosztásban dolgozom, nekem könnyű. Egészségtudatos emberekkel vagyok körülvéve. (Ebből kiindulva persze mindenki, aki sokat dolgozik, gyerekei vannak stb kövér kell hogy legyen, és minden fiatal, egyedülálló stb fitt kellene hogy legyen. De ugye magamról írok, nem másokról. De még egy kiszólás: olyat is láttam, hogy valaki hormonális okok miatt hízott, és most mégis vékony, mint régen, most 35 éves...) Nem kívánom vissza a régi állapotot. Nem kívánok éjjel dobostortát, mert tudom, hová vezet. Olyan dolgokat akarok tenni, aminek az eredményére büszke vagyok. A tested templom vagy fészer? ;) Miket dobálsz bele? Nem akarom azt hazudni, hogy nincs időm vagy pénzem odafigyelni magamra. Szembenéztem azzal, hogy nekem nem volt elég fontos, hogy változtassak. Aztán fontos lett. És változtattam. És nem akarom, hogy olyan párom legyen, aki lustának és igénytelennek szeret. Gondolj már ebbe bele! Elvártam valakitől, hogy egy lusta, igénytelen, elhízott, boldogtalan emberrel legyen együtt, aki nem érzi jól magát a bőrében. Milyen volt ez nekem? És neki? Milyen kapcsolat az ilyen? Mennyire építi egymást így két ember? Egész másképp érzem magam, teljesen más a kisugárzásom, mióta már majdnem normálisan nézek ki. Mondhatom, hogy más ember lettem. Akit én is szeretni tudok, és jobban el tudom várni, hogy más is szeresse... Nem azért, mert másképp néz ki a testem! Hanem mert mást teszek meg nap mint nap, mert más dolgok fontosak! Értékrend.

Ennyi. Menjetek edzeni!

Ha akarod érteni, amiről most beszélek, akkor a zene most tényleg kötelező (a klip nem kell, csak a szöveg):

https://www.youtube.com/watch?v=QVZ0Sjd-VXw

És akkor olyan gyorsan akarsz futni, hogy az egészet magad mögött hagyd, lehetőleg örökre.

De mégsem sikerült olyan gyorsan futni, mint a heti rekord... (az 5:18 volt, nagyon meg is lepődtem)

Lehet, hogy sírás helyett futok ennyit? Lehet.

Ma két vadidegen emberrel is olyat beszélgettem, mint máskor csak olyanokkal, akiket évek óta ismerek. Egy srác, akivel munka-ügyben találkoztam volna, 10 perc beszélgetés után kijelentette, hogy tulajdonképpen mindent tudok róla... és ő is mindent tudott rólam. Korábban sosem találkoztunk. Egy lánynak, akiről három órával korábban azt sem tudtam, hogy létezik + egy kollégának szintén a teljes lelkemet megmutattam. Fura.

És amikor hajnal egykor hazaérsz, és már tényleg nem tudsz kit felhívni, kimész futni egy kört a Ligetbe...

Úgy tűnik, a leginkább felkavaró dolgokat mégiscsak egyedül kell elrendezni.

Az elmúlt napokban jegyzeteltem, mi mindent akarok elmondani ebben a posztban. Most gyorsan elmondom egy részét, de a többit csak legközelebb. :)

A futásból rendesen visszavettem, bár szinte minden nap van vagy két futás, vagy egy futás + 1 karate. Korántsem szánok annyi időt az egészre, mint a múlt héten. Szerda estére már fizikailag is teljesen kimerültem, muszáj volt aludnom.

A reggeli futásokat tényleg 6-7 óra körülre kell időzítenem, mert olyan furcsa kis méretű emberek nagy táskákkal a hátukon megszállják az utcákat már fél8 körül. Nem is beszélve az őket kísérő normál méretű emberekről, akik sokszor szörnyen füstölnek, és nehéz őket kerülgetni.

Az elmúlt hetek betegesen sok futása eredményeképpen már tényleg viszonylag normálisan néz ki a testem. Felfedeztem, hogy van csípőhorpaszom. Felvettem egy régebbi, de szinte soha nem használt magassarkú cipőmet miniszoknyával, és felfedeztem, hogy baromi jó lábaim vannak. Még van egy kis pocak, de a Pulp Fiction óta tudjuk, hogy a pocak szexi:

https://www.youtube.com/watch?v=KOfNk7TxASo

Közben élvezem a figyelmet, az elismerést, amit azoktól kapok, akik nem ezt szokták meg tőlem.Egy csomó kedves megjegyzést kaptam az elmúlt napokban, a "jól nézel ki" különböző szinonímáit: "csini", "guszta", "bomba", "dögös" vagy.

:)

Szerinted megéri csinálni ezt az átalakulósdit? ;)

Érdekes, hogy 10 évvel korábban, az ennél (még egyelőre) formásabb testemet mennyire gyűlöltem, mert elhittem másoknak, hogy nem nézek ki jól. És mennyire örülök most ennek a mai testemnek! Vigyázz, kinek és mit hiszel el...

És amikor magadat boncolgatva a Kertem mellett elfutsz, pont az a szám szól, aminek a címe:

Sad but true.

https://www.youtube.com/watch?v=A8MO7fkZc5o

És egész nyáron nem láttam sünit, de ma este igen. Úgy örültem neki! De nem tudtam megfogni, mert a süni nagyon szúr. :)

És eszembe jutott az, amikor a tengerparton ültem, és csak vártam, hogy besötétedjen, és csak néztem a vizet meg a hullámtörőket, és amikor besötétedett, akkor néztem őket még egy kicsit és akkor megtudtam, hogy minden jól van úgy, ahogy van, és a tenger mindig ott lesz, akármi is történik.

És eszembe jutott egy dunaújvárosi este, amikor egy olyan tökéletes nap ért éppen véget, amikor azt mondtam, hogy ha csak ennyi lett volna az egész, akkor boldogan fejeztem volna be aznap este.

De szerencsére még rengeteg dolog áll előttem. Érzem, jó lesz! :)

https://www.youtube.com/watch?v=HgzGwKwLmgM

Annyi izgalmas dolgot csináltam ezen a héten alvás helyett! :)
Az előszobám folyton így nézett ki:

Rengeteget mentem, rengeteget futottam, legalábbis nekem soknak tűnik 150 km egy hét alatt. Voltam koncerten, volt nálam vendégség, voltak hosszú éjszakai beszélgetések.

A legtöbb alvás egyik éjjel 7,5 óra volt, de egyébként csak 4, maximum 6 órákat tudtam pihenni. Az az érdekes az egészben, hogy mindezek ellenére nem igazán vagyok fáradt. Néha azt érzem, hogy fizikailag a teljes kimerülés határán vagyok, de aztán megint simán lefutok 10 km-t, és 4 órát, vagy annyit sem alszom éjjel. Pedig nekem a 8 óra is kevés szokott lenni!

Na de menjünk szép sorban.

Kedden végre sikerült elmennem edzésre, mármint karatézni. A tanárom egész nyáron külföldön volt, jó pár hete nem láttam, és bár most is csak késve értem oda, ott voltam ezen a nyáron az utolsó városligeti edzésemen. Beszéltem nemrég valakivel, aki már egy ideje nem jár az edzésekre, de régen rengeteget tanultam tőle. Most is tanulok, ha beszélek vele és odafigyelek rá. Ő azt mondta, hogy sosem tudott másképp karatézni, mint szívből. Arra gondoltam, miért ne próbáljam ki... Életem egyik legjobb edzése volt. Hihetetlen jól éreztem magam, olyan dolgokra tudtam figyelni, mint már rég nem, tele voltam energiával, és megint igazán harcosnak éreztem magam. Volt sok páros gyakorlat, ami meglepően jól ment (nem az a része, hogy meg tudjam jegyezni a mozdulatok sorrendjét... az nem ment jól. A harc része, az zseniális volt!). A formagyakorlat is nagyon jólesett, egyre többet és többet akartam belőle, közben egy vers szólt a fejemben, azt mondta, még nem elég... A tanárom meg is dicsért (10 évente egyszer csinál ilyet), hogy látszik, hogy gyakoroltam.... Ami tény, valóban gyakoroltam, de nem ettől lett igazán jó a kata...

Az is nagyon jó, hogy amikor megszabadulsz a testeden feleslegesen jelen levő 15 kilótól, egész másképp tudsz mozogni. Élvezetes az egész, tudod használni a tagjaidat, hihetetlen érzés!

Az egyetlen bajom azzal volt, hogy a túl sok futás miatt nehezebben használtam a lábaimat. Okosabban kell ezt csinálni...

Futás: Bár akivel versenyeztem, hogy vajon melyikünknek gyűlik össze több km augusztusra, végül kiszállt a versenyből, én már kitűztem, hogy megcsinálom a napi huszat, úgyhogy mentem minden reggel és este 10 és egy kicsit, hogy a vége aztán 150 legyen. Próbáltam a tempón is gyorsítani, hogy minél kevesebb időt vegyen ez igénybe, és a lehető leghatékonyabb legyek. Egyik reggel sikerült, amit nem gondoltam volna, átlagosan 5:45 alatt futottam egy percet több mint 11 km-en keresztül! Pár éve még 7 perc alatt tettem meg egy km-t. Most olyan büszke vagyok magamra! :)

Főleg, mert a hűvös idő miatt sajnos már többször kénytelen voltam napközben zárt cipőkben járni, amik annak rendje és módja szerint feltörték a lábamat. Így fuss heti 150 km-t...

A legjobban, azt hiszem, a péntek esti futás fájt. Vagy a másnap reggeli. Péntek este elmentünk a PUF 30 éves szülinapi koncertjére, ami egyébként nagyon jó volt, és ott megittam 3 korsó sört. Kettőt akartam, de a sör már csak ilyen... Pedig tudtam, hogy utána még teljesítenem kell az esti tízest... Hát nem esett jól. Már tényleg csak a szívem vitt előre, nem a lábaim. Próbáltál már alkoholos állapotban edzeni mondjuk egy órán keresztül? Valahogy az intenzív mozgás következtében a szervezet a legutolsó kis sejtecskédbe is juttat egy kicsit az alkoholból, és remegsz, zizegsz, nagyon fura érzés. Mindegy, túléltem. Másnap reggel (itt volt a 7,5 óra alvás) már tudod, hová kívántam az egész futás témát? Na, amire most gondoltál, pont oda. Elindultam, és elfelejtettem, hogy azt szoktam csinálni, hogy a 10 km érdekében egy nagyobb és egy kisebb kört megyek a Liget körül, és a második kört is nagyban kezdtem el. Aztán arra gondoltam, hogy mivel este vendégeim jönnek, miért ne fussam le egyben a 2x10-et, hogy ne kelljen megismételni az előző esti kínlódást. Egyébként is, a napi 2x10 már komfortzónán belül van... Úgyhogy szép csendben lefutottam életem első félmaratonját:

Km 21,5

Pace 6:10

Cron 2:12:36

Cal 1626

Lehet, hogy mások ezt okosabban, átgondoltabban, profibban csinálták volna. :) Ezután jött az igazi kimerültség, főleg mert piaci bevásárlás, takarítás és pogácsasütés következett pihenés helyett. A pogácsa estére készült, és inkább sós zabkeksz lett belőle, de így lett a legjobb! A klasszikus túrós pogácsa receptjét vettem alapul: 1/3 liszt, 1/3 vaj, 1/3 túró. Lehet tojást is tenni bele, vagy sajtot, de nem muszáj. Zabpelyhet őröltem meg liszt gyanánt, élesztő helyett pedig egy kis bio sütőpor került bele. Maradéktalanul elfogyott. :) Nagyon örülök, hogy egészségtudatos emberekkel tudom tölteni a szabadidőmet, a pogácsa mellett még mozzarellás paradicsomot tettem az asztalra, aminek szintén örültek, egy srác pedig szilvát hozott rágnivalónak, ebből sem maradt meg egy szem sem. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy ilyenkor egy-egy pohár bor is előkerül.

És pénteken megtartottam a legkevésbé egészségtudatos táplálkozás világnapját. Több mint 300g CH csúszott le aznap ilyen forrásokból: (az érzékenyebb lelkűek fogják be a szemüket a következő sorok olvasása közben!!) rántott pattiszon, sajburger kis burgonyával a Burgerben, teljes kiőrlésű kifli vajjal, éjjel egykor még egy adag sült krumpli, tejeskávé, sok sör. Néha ilyen is kell... Meg is érdemeltem a másnapi félmaratont...

A heti mérleg tehát:

Km: 150.03

Pace (átlag): 6:05

Cron: 15:12:25

Cal: 11345

És hogy megérte-e? :)

Pontosan 2.5 kilóval vagyok könnyebb, mint egy héttel ezelőtt. Hát még ha a kajára is odafigyeltem volna! :)

A facebookon komoly lájkvadászatot folytatok, képeket teszek fel, minden futást külön feltöltök, és jólesik mindenkinek a figyelme és dicsérete, szóval ezeket külön köszönöm! :) Érdekes, hogy akik kövérnek ismertek meg, mennyire meg vannak lepve, hogy lassan kezdek normálisan kinézni, hogy jé, nekem ez így is megy... A legnagyobb ajándék pedig az, amikor valaki azt mondja nekem, hogy én inspirálom arra, hogy mozogjon többet, vagy hogy ne egyen csokit... Köszönöm! :)